Napjainkban a babiloni rend szerint olvassuk fel a Tórát: 54 szakaszra osztva, egy év alatt érünk a végére. Ezt a rendet az ún. erec israeli előzte meg, amely szerint három, illetve három és fél évbe telt az öt könyv felolvasása.
A zsinagógákban pergamenre írt tóratekercsből olvassák fel az aktuális hetiszakaszt. A kumráni tekercsek is pergamenre íródtak, fennmaradt azonban olyan rész is a Tórából, amelyet papiruszra írtak, körülbelül az időszámítás előtti második vagy első évszázadban. Dr. Walter Llewellyn Nash brit archeológus (1841-1920) vásárolta meg egy egyiptomi kereskedőtől. Két részlet olvasható rajta: a Tízparancsolat és a Smá Jiszraél.
A Tóra leghosszabb könyve az első, a Be’resit – görögül Genesis, magyarul a Teremtés könyve 50 részből és 1.534 mondatból áll. Cselekménye több mint kétezer évet ölel fel a világ teremtésétől József Egyiptomban bekövetkezett haláláig. A további négy könyv ezzel szemben mindössze negyven év történéseit beszéli el, beleértve az egyiptomi rabságot és kivonulást, a pusztai vándorláson át egészen Mózes megsiratásáig az Ígéret földje bejáratánál.
Megemlékezik az első könyv 4. fejezete három testvérről, akiknek nevéhez az emberiség számára nagy fontossággal bíró mesterségek kötődnek. Lémekh fiai ők, két anyától születtek. Jábál lett a sátorlakók és a baromfitenyésztők atyja, Júbál pedig minden hárfásé és fuvolásé. Féltestvérük, Túbal-Káin kovácsolt és köszörült mindenféle vasat. Neki volt egy édes lánytestvére is, Náama, róla a nevén kívül más nem derül ki. Többször lehet találkozni azzal a képi ábrázolással, hogy Izrael gyermekei piramisokat építenek Egyiptomban. Pedig a Tóra világosan leírja: „…és épített (a nép) éléstárvárosokat Fáraónak…” (Mózes II. 1. 11.)
A kóser étkezés alapjául szolgáló „Ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében” parancsolat háromszor szerepel a Tórában: kétszer a második, egyszer az ötödik könyvben. A „tejjel-mézzel folyó ország” kifejezés is a második könyvben fordul elő először, amikor az Örökkévaló égő csipkebokor képében jelenik meg Mózesnek.
Bizonyára nem meglepő, hogy a Tórában Mózes neve szerepel leggyakrabban, a teljes Ószövetséget tekintve pedig Dávid király vezeti a listát. A legterjedelmesebb fejezet a Tórában 89 mondattal a negyedik könyv 7. fejezete, amely az oltár felszenteléséről és a 12 törzs fejedelmeinek ebből az alkalomból bemutatott áldozatáról szól. Hosszúságának egyik oka, hogy bár mind a 12 fejedelem azonos áldozatokat vitt, azok részletes felsorolása 12-szer megismétlődik. Ismét a teljes Ószövetségről: ennek a fejezetnek csaknem kétszerese, 176 mondat hosszúságú a 119. zsoltár.
A Tórában sehol nem szerepel, hogy a Szentély majdani helye Jeruzsálem. Az ötödik könyv, amely részletesen foglalkozik a Szentéllyel és előírja, hogy szent szolgálat csakis ott végezhető, felépítésének helyét nem név szerint, hanem többször is ilyen rejtélyes módon határozza meg: „…az a hely, amelyet az Örökkévaló, a ti I-tenetek kiválaszt…” A Morija hegy, pontosabban Morija földjének egyik hegye szerepel ugyan a Tóra kezdetén, az első könyvben, de nem a leendő Szentély, hanem Izsák megkötözésének színhelyeként (Mózes I. 22. 2).
Több női alakot a Tóra csak hovatartozása szerint azonosít be, fontos szerepük ellenére nevüket nem írja le. Ilyen például Lót felesége és lányai, vagy Potifár felesége. És ne feledjük a fáraó lányát, aki rátalált a csecsemő Mózesre. Az ő neve azonban, ha nem is a Tórából, de a Krónikák könyvéből kiderül (I. 4. 18): „És ezek fiai Bitjának, Fáraó leányának…”
Mózes, Áron, Ádám, Tamár, Jehudit, Debóra… Ezeket a neveket nem nehéz beazonosítani az Ószövetség hőseivel. Van azonban egy női név, amelyről kevesen gondolnák, hogy tórai eredetű. Egész az elején bukkan fel (Mózes I. 11. 29.): „(Hárán) …aki atyja Milkának és atyja Jiszkának”. Ebből az utóbbiból származtatják a Jessica nevet.
A zsidó történelem és hagyományok iránti tiszteletet mutatja, hogy Izraelben előszeretettel nevezik el a gyerekeket tórai alakok után. A miniszterelnökök, akik az első könyv valamelyik hősének nevét kapták: Lévi Eskol, Jichák Rabin, Jichák Samir, Simon Peresz, Binjamin Netanjahu és Naftali Benet; Mose Saret névadója pedig a második könyvben lép színre.
A www.ynet.co.il cikkei alapján