Smini áceret, vagyis a szukotot követő nap után köszönt ránk Szimchát Torá, a Tóra örömünnepe, amit csupán a IX. századtól kezdett megünnepelni a régi Babilónia területén élő zsidóság, akik a Tóra ma is használatos 54 hetiszakaszra (szidrára) történő beosztását készítették el. Ellenben Izraellel, ahol 3 év alatt olvasták fel a Tórát az 1 év helyett. Mivel ez az ünnep a Tórához kapcsolódik, így minden szokás és hagyomány is a zsinagógában kapott helyet: az összes tóratekercset kiveszik a frigyszekrényből, és énekek, táncok kíséretében hétszer körbeviszik a zsinagógában. Gyerekzsivaj, cukorkadobálás, jókedv tölti be ilyenkor a zsinagógákat.
Ennek az örömnek a már-már extatikus hangulata sok zsidó képzőművészt megihletett.
A Vityebszk közelében született Marc Chagall (1887-1985) nem sorolható egyetlen XX. századi avantgárd irányzathoz sem, mégis művészetével nagy hatást gyakorolt a szürrealistákra és az expresszionistákra. Képei a valóságtól elrugaszkodott, meseszerű fantáziavilágot tárnak elénk. Emlékeit viszi fel a vászonra sajátos ábrázolásmódjával. Visszatérő elemként jelennek meg rajtuk bizonyos állatok, emberek, tárgyak (kakas, kecske, tehén, zsidó ember, vőlegény, menyasszony, Tóra, óra, hegedű) melyek mind szimbolikus jelentéssel bírnak. Jellegzetes a személyek, tárgyak lebegő, repülő ábrázolása. A légies könnyedség, a szárnyalás, a mozgó figurális ábrázolás a művész látomásszerű képzelőerejét tükrözi vissza. Ez jelenik meg az 1970-ben festett La’ Thora című alkotásán is. A Tórát az angyal mellé helyezte el a középpontban. Az angyal arca Bella Rosenfeld, Chagall szeretett első felesége. Szintén központi szerepet kap a zsidó férfi a képen, akinek arca feltehetően Chagall apjáé. Testtartása mozgást ad a képnek, a lebegés irányába viszi. E három elemben (Tóra, angyal, zsidó férfi) egyesül a Tóra iránti hűség, a család szeretete és a társ iránt érzett szerelem. Mindhárom egy lebegő ábrázolást mutat, mely a lélek szabadságát, könnyedségét is jelzi.
Ezt a repülő, szárnyaló ábrázolást viszi tovább művein a szintén orosz Leon Zernitsky (1949-) is, akire nagy hatást gyakorolt Chagall művészete. Változatos képvilág, harmonikus kompozíciók és intenzív színek jellemzik alkotásait. Simchat Torah című képe a boldogság, könnyedség, megelégedettség és szabadság jegyeit hordozza magán.
Zvi Livni 1927-ben született a lengyelországi Lodzban, és fiatalon alijázott Izraelbe. Évekig egy kibucban élt, és alapítója lett a Kibutz Artzi művészcsoportnak. Párizsban, New Yorkban, Torontóban számos önálló kiállítása volt. Szimchat Torah festményén különös jelenséggel bír a Tóra körül táncoló zsidó emberek sárga ruházata. A sárga az élet, az energia, a napfény szimbólumaként sugározza azt a ragyogást, amit a Tóra ad Izrael fiainak számára. Ismét megjelenik a lebegő, légies Tóra, az égből kapott i-teni szó, ami jelzi a könnyedséget, felszabadultságot.
Dan Livni már Izraelben született 1935-ben és a jeruzsálemi Bezalel Művészeti Akadémián végzett. Az absztrakt és modern művészet képviselője. Festményein tetten érhető a folyamatos karakterkeresés. Művei olyan témákat ölelnek fel, amiben találkozik a kultúra a teremtéssel, melyben a belső erők, intuíciók mutatkoznak meg a festővásznon. Képein az elvont formák, kontrasztos színek, a mozgás, dinamika és lebegés érzete figyelhető meg. Jól tükrözi ezt Simchat Torah című festménye is. Az absztrakt formát öltő tóratekercsek, a kék és sárga szín együttes használata utal a földöntúli, örök eszmeiségre, az ünnep magasztosságára: a Tóra örömére.
