Prof. dr. Róna Tamás főrabbi, a Magyarhoni Zsidó Imaegylet elnöke 2022. október 20-án Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Sophianum épületében tartott vallástudományi előadást a „Zsidóság és kereszténység – új kulturális perspektívák a 21. században” címet viselő vallástudományi konferencián. Előadásának tanulmánnyá szerkesztett szövegét az alábbiakban közöljük.

Tisztelettel köszöntök mindenkit a konferencián, szeretném megköszönni a szervezők energiáját, a Dékán Úr és a Dékánhelyettes Úr munkáját. Szeretném köszönteni Önöket, a Főtisztelendő Urat és valamennyi Professzor Urat, diákokat és oktatókat, mindenkit, akik itt lehetünk együtt. Az előadásom címe: Mit jelent a keresztény–zsidó párbeszéd napjainkban? Rögtön mindenekelőtt fókuszpontokat szeretnék elhelyezni önmagam, önmagunk számára, hogy itt és most, 2022-ben a közös gondolkodás, a párbeszéd, a testvéri figyelem és együttműködés keresése hol is tart.

König bíboros úr és David Rosen főrabbi[1] hat évvel ezelőtt adtak ki Ádvent és Hanuka napjaiban egy állásfoglalást, amely szerint ami a zsidóságnak a Tóra, az a kereszténységnek Jézus. Ez egy nagyon erős vektor. A következő irányvektor: a 2010-es évek közepén járunk, és hogyha körülnéznénk úgy 6–8 évvel ezelőtt a világon, és megkérdeznénk egymástól, hogy vajon ki a legbefolyásosabb zsidó ember, akiről mi ezt gondoljuk, akkor biztos, hogy számos név elhangozna. De azt gondolom, hogy a 2014–15–16-os évektől kezdve zsidó oldalon a legbefolyásosabb embert úgy hívják, hogy Abraham Skorka.[2] Nem tudom, hogy ismerős-e a név többek számára, de ő jeles rabbi és hittudós, a Buenos Aires-i Rabbiképző rektora volt, és nagyon izgalmas, hogy Dél-Amerikának, egy egész kontinensnek van egy vezető rabbija, és ezt a szerepet sok éven keresztül ő töltötte be. Talán a legfontosabb, hogy harmincéves barátság köti össze Ferenc pápával, a korábbi Jorge Mario Bergoglio argentin bíborossal, és minden olyan térben, ahol a katolikus egyház véleményt nyilvánít, ők a saját testvéri viszonyukon keresztül interpretálják a kérdéseket. Ez megint egy egészen csodálatos út. Végezetül ezeknek a fókuszpontoknak a harmadik részét, amelyet csak bevezetőnek szántam, kezeljük úgy, mint Ariadné fonalát, és ez nem más, mint az, hogy 2018-ban Magyarországra látogatott az International Council of Christians and Jews, a legnagyobb egyházak közötti párbeszédért felelős szervezet, a Nemzetközi Keresztény–Zsidó Tanács.[3] Gyakorlatilag 70 országból, többszáz résztvevővel egy olyan kerekasztal születik meg minden alkalommal, amely olyan gondolati irányokat hordoz, amelyek folyamatosan útpályán tartanak bennünket, irányban tartanak bennünket, és a közös útra, egymás útjára sokkal jobban rá tudunk látni, és ezáltal még szorosabban meg tudjuk fogni egymás kezét. Nagyon élveztem az előttem elhangzott előadásokat és nagyon fontosnak tartom, hogy a közös narratívában, a Szentírás narratívájában a zsidó hagyomány mindig alapteóriaként értelmezi a szövetséget. Számos rétege van ugyanis az Ö–valóval kötött szövetségnek. Ebből az egyik az Ábrahámmal kötött Brit Milah[4], amely Ábrahám és leszármazottai, valamint az Ö–való között köttetik meg. Van azonban a Szentírásban egy olyan mozzanat is, amely szerint az Ö–való azt kéri Ábrahámtól, vegyen egy üszőt, egy kecskét, egy kost, egy galambot és egy gerlicét, ölje le, majd vágja ketté őket, kivéve a madarakat, és mindegyiknek a felét egymással szemben helyezze el. Mikor besötétedik, egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya megy át ezek között a húsdarabok között. Ezután közli az Ö–való Ábrahámmal, hogy Ábrahám utódai nagy területű föld urai lesznek majd.[5] Ez a Föld és a zsidó nép kapcsolatának a szövetségét jelenti. Szóval itt számos olyan réteggel találkozunk, amelynek van szentírási hagyománya, és elképesztően érdekes volt hallani az előttem szóló előadókat, hogy ezeknek az interpellációja, értelmezése a zsidóságon kívül évszázados távlatokban milyen aspektusokat hordoz.

A mai alkalommal is választottam egy kiindulópontot az előadásomhoz, és ez nem más, mint 1965. október 28-a. Fontosnak tartottam, hogy az előadásom során a fókuszt kiemelten kezeljük közösen. Mi az, amit tisztán látunk, hogy ha a fókusz elmosódik? Akkor a megszokott kép homályossá válik, és akkor a saját fókuszomból kell mindig utána állítani, hogy a kép megint tiszta legyen? Természetesen ami igaz a szemünkre, az igaz a lelkünkre is. Tehát van egy lelki gondozó. Az 1965. október 28-án a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott nyilatkozat, a Nostre aetate, azaz A mi időnkben, illetve Korunkban kezdetű dokumentum[6] a katolikus egyház nem keresztény vallási irányzatokkal való kapcsolatáról szól. Ebből szeretnék idézni egy rövid részletet:

„Mivel tehát ily nagy a keresztények és a zsidók közös lelki öröksége, e Szent Zsinat ajánlja és támogatja a kölcsönös megismerést és megbecsülést, melyet főleg a Szentírás tanulmányozásával, s teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni. […] Ezen kívül az Egyház – mely elutasít minden üldözést, bárkit is érjen – megemlékezvén a zsidókkal közös örökségről, nem politikai megfontolásoktól, hanem evangéliumi vallásos szeretettől indítva fejezi ki sajnálatát a gyűlölet az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték a zsidókat.”[7]

A konferencia egyik korábbi előadásában elhangzott Abraham Joshua Heschel[8] rabbi neve. Most kell, hogy a fókuszunkon finomhangoljunk. Róla szólnék nagyon röviden egy pár mondatot. Varsóban született 1907-ben, és a 20. század második felében, 1972-ben hunyt el New Yorkban. Az ő egészen különleges világlátásának az egyik legfőbb, írásba foglalt megnyilvánulása az On Improving Catholic–Jewish Relations, azaz a Katolikusok és zsidók közötti kapcsolatok építéséről. Ezt a memorandumot 1962-ben Augustin Bea[9] bíborosnak ajánlotta. Így került meghívásra a Nostra aetate szövegezési fázisába, és sikerült elérnie, hogy miközben VI. Pál pápa vezetésével kialakult a végleges szövegkorpusz, legyen a zsidó oldalnak is egy képviselője; a zsidóság szemléletéből, szövegértelmezéséből egy olyan testvéri hang, már megszólítva, amely bele lesz építve, és egy különleges színként, egy különleges lumenként jelen lesz a szövegben.[10] Róla még azt is érdemes tudni, hogy az 1960-as években az Egyesült Államokban működött Jewish Theological Seminary of America professzora volt. Ez egy nagy, az Egyesült Államokat, tehát szinte az észak-amerikai kontinenst átfogó rabbiképző intézményrendszer, mely még ma is létezik, ám sajnos, már nem abban a formájában, nem azzal az intenzitással működik. Ennek a nagy amerikai zsidó teológiai egyetemi intézményhálózatnak ő volt a filozófia tanszéket vezető professzora. Számos forrást köszönhetünk neki ebben a térben is.

Menjünk hát tovább. A megértésre, az előítéletek és félreértések leküzdésére felszólító nyilatkozat új fejezetet nyitott a katolikus egyház és a zsidóság kapcsolatában. A Nostre aetate zsidók és keresztények, keresztények és zsidók, mindenekelőtt a katolikusok és a zsidók közötti kiengesztelődési folyamat fontos lépése, annak kezdetét fémjelzi, írta Walter Kasper bíboros[11] a nyilatkozatában, amely a Nostra aetate negyvenedik évfordulójában adatott ki Rómában. Ezen az ünnepségen felszólalt többek között a zsidó származású Jean-Marie Lustiger,[12] Párizs nyugalmazott érseke is, akinek az egész családját a koncentrációs táborokban elpusztították. Egy korábbi előadásban felvetődött a gondolat, amelyet itt, Lustiger érsek úr esetében, az ő életén keresztül is meg tudunk figyelni, hogy amikor az édesapja meghalt, akkor ő volt az, aki a zsidó hagyományokon alapuló temetésen például elmondta a kaddist, amely egyébként arámi nyelvű hálaadás, és az Ö–való magasztalását tartalmazza. A Nostra aetate bevezetésében a következőt olvassuk, és ezzel záródik az előadásom bevezető része is:

„Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra szorosabbá válik és sokasodnak a különböző népek közötti kapcsolatok, az Egyház fokozott figyelemmel veszi szemügyre, milyen kapcsolata legyen a nem keresztény vallásokkal. Mivel feladata, hogy az emberek, sőt a népek közötti egységet és szeretetet ápolja, most elsősorban azt veszi fontolóra, ami az emberekben közös és közösségre vezeti őket.”[13]

 

A továbbiakban a keresztény–zsidó párbeszéd két olyan mérföldkövét ismertetem, amelyek új narratívába helyezik a közös utunkat. Az egyik a Berlini 12 pont, a másik pedig a Dabru Emet, amely magyarul körülbelül annyit tesz: „Szóljatok igazat!”. De előtte egy ide kapcsolódó idézet:

„Keserűen mosolygott, és simogatta a vizes kabátját. De akkor elébe állt Geréb, széthúzta vigyorogva a száját, és kevélyes fejbólintással ezt kérdezte tőle:

–Jó volt?

Nemecsek ráemelte nagy kék szemét, és felelt:

–Jó volt – mondta csöndesen, és hozzátette: – Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni, és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy a vízbe nyomtatok.”[14]

– írta Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében.

A Berlini 12 pont egy közel 30 éves szöveg.[15] De nem csupán 12 pontról beszélünk, hanem eszmei, erkölcsi és etikai irányultságról. Két felvetéssel kezdődik a 12 pont. Ebből az első: jobb a vízben állni, mint a parton nevetni; ez a szenvedés misztériuma. Jób történetén át, Goethe Faustján keresztül Madách Az ember tragédiájáig, és a templomainkban, a zsinagógáinkban, az emberi élet megállóinál. A második irányát az adja, hogy a keresztények és zsidók mind az üldözöttek mellett állnak. Ez a két gondolat vezeti föl tehát a Berlini 12 pontot.

A Berlini 12 pont végül is az alábbi tézisekből áll:

1. Harc a vallási, faji és minden egyéb antiszemitizmus minden formája ellen
2. A zsidókkal folytatott vallásközi párbeszéd előremozdítása
3. A judaizmus olyan teológiai értelmezésének kialakítása, amely megerősíti annak különleges integritását
4. Ima Jeruzsálem békéjéért
5. A keresztény közösségek azon erőfeszítéseinek elismerése, hogy a 20. század végén megreformálták a zsidókhoz való hozzáállásukat
6. A zsidó szövegek és liturgia újraértelmezése a keresztény reformok fényében
7. Különbségtétel az Izrael állam felett gyakorolt jogos kritika és az antiszemitizmus között
8. Izrael Állam bátorítása a munkája során, az alapító dokumentumaiban megfogalmazott eszmék megvalósításáért, amely feladaton Izrael a világ számos nemzetével osztozik
9. A vallásközi és interkulturális oktatás előremozdítása
10. A vallásközi barátság és együttműködés, valamint a társadalmi igazságosság előremozdítása a globális társadalomban
11. A politikai és gazdasági szervezetekkel folytatott párbeszéd fokozása
12. Hálózat kiépítése mindazokkal, akik munkájuk során környezettudatosan járnak el[16]

 

Van még van két szempont, amellyel lezárták a Berlini 12 pont megfogalmazását. Ugye volt kettő nyitó gondolat, ez a két záró gondolat. Nagyon fontos szempont az Európában élő, de nem európai zsidóságra, a nem európai gyökérzettel vagy háttérrel élő zsidóságra vonatkozóan. A második egységes keresztény és zsidó álláspont, amely harminc évvel ezelőtt a szerzők számára is, ha nem is fikció, de még egy távolabbi jövő ígérete, és fogjuk látni, hogy mondjuk, a zsidó–keresztény viszony mennyit változik 20 év alatt.

És van egy lezáró gondolatkör, amellyel a Berlini 12 pont gondolatait összefoglalom: A kereszténység és a judaizmus egyedülálló kapcsolatban áll egymással a világ összes vallása közül. Mind a zsidók, mind pedig a keresztények a bibliai Izrael földjén született szövegeket tekintik saját szentírásuknak, bár e szövegeket különböző módon értelmezik. A keresztények és a zsidók számos vallási és etikai alapelvben osztoznak, osztozunk egymással, bár néhány közös kifejezést különbözőképpen értelmezünk. Zsidók és keresztények egyaránt hasonló sorsot várnak a világ számára, egy messiási korszakot, bár ennek a korszaknak az eljövetelét is különböző módon képzeljük el… A keresztények és a zsidók jóban és rosszban egyaránt szoros kapcsolatban álltak, állnak egymással, sok évszázadon keresztül hatással voltak egymásra vallási eszméink, vallásgyakorlásunk. Mindezek az erők ambivalens viszonyt alakítottak ki a két vallási közösség képviselői között, de együttélésükben mindig jelen volt a párbeszédre való igény is.[17]

Az egyik leggyakoribb útmetafora, amelyet a zsidó–keresztény párbeszédben találhatunk, az „utak elválásá”-nak fogalma. Ez olyan emberek képét sugallja számunkra, akik együtt járunk egy úton, amíg elágazáshoz nem érünk, majd végül szétválunk. De vajon a két út végül ugyanoda vezet-e, vagy az egyik út – a zsidó nép által bejárt út – kanyarog a hurkokban és körökben, és soha nem ér el az alternatív célhoz? Vagy esetleg egyáltalán nincs is végső cél, csak egyetlen út van, vagy éppen két út, és a cél nem is valamiféle úticél elérése, hanem maga az utazás? Természetesen nincs egészen egyértelmű válasz ezekre a teológiai kérdésekre, amelyek lényegében képekről és képzetekről szólnak, nem pedig magáról a valóságról.[18]

A mai világ a zűrzavar és a gyors változások helyszíne. Az elmúlt közel 90 év alatt, a második világháború kitörése óta körülbelül 35 millió ember halt meg háborúkban és más konfliktusokban. Körülbelül 120 millió ember vált menekültté. Ezek a háború és üldöztetés elől menekülő emberek megváltoztatták a világ demográfiai összetételét is. A mai világban sokan előítéletekkel, néhányan egyenesen gyűlölettel viseltetnek a másik ember iránt. Egy ilyen környezetben pedig a vallások közötti párbeszéd még szükségesebb, mint valaha, ugyanakkor sokkal nehezebb feladat is.[19]

A vallásközi párbeszéd jegyében nekünk az a dolgunk, hogy megszólítsuk a zsidókat és keresztényeket mindenhol a világon, hogy csatlakozzanak hozzánk a célok elérése érdekében, amelyeket magunk elé tűztünk. Dolgozzunk együtt olyan célokért, amelyek közös meggyőződésünkből fakadnak… I–ten – zsidóként és keresztényként – ugyanezt várja tőlünk: hogy előkészítsük a világot I–ten uralmára, I–ten igazságosságának és békéjének az eljövendő korszakára. Támogatunk tehát minden hasonló eszméket valló embert, hogy működjenek együtt olyan nemes célok előmozdításában, mint az emberi szolidaritás, a kölcsönös tisztelet, megértés és a jólét elősegítése. A cél, hogy együtt haladjunk tovább az úton, miközben együtt építjük tovább a kapcsolatot a zsidók és a keresztények, valamint egyetemesen minden emberi nemzet között.[20] Ezek azok a fordulatok, amelyeket a Berlini 12 pont deklarációjával az ICCJ, a Nemzetközi Keresztény–Zsidó Tanács megfogalmazott, és a világ számára üzenetként közvetíti.

A 2000-es év végén járunk, amikor is csaknem 2000 éves kölcsönös ellenségeskedés és elidegenedés után mi, ortodox és neológ rabbik, izraeli, amerikai, európai közösségek, intézmények és szemináriumok vezetői felismerjük a számunkra adatott történelmi lehetőséget a keresztény testvéreink felénk nyújtott békejobbjának elfogadásával. Mennyei Atyánk akaratának megvalósítására törekszünk. Zsidóknak és keresztényeknek partnerként, közösen kell korunk erkölcsi kihívásaira választ adnunk. Ennek a felismerésnek volt az eredménye a Dabru Emet, egy olyan dokumentum, amelyet világszerte 220, különböző irányzatokhoz tartozó zsidó vallási vezető írt alá. A dokumentum főbb pontjai a következők:

1. A zsidók és a keresztények ugyanazt az Istent imádják.
2. A zsidók és a keresztények ugyanabból a könyvből merítenek tekintélyt
3. A keresztények tiszteletben tarthatják a zsidók igényét Izrael földjére.
4. A zsidók és a keresztények együtt fogadják el a Tóra (Mózes öt könyve) erkölcsi elveit.
5. A nácizmus nem keresztény jelenség.
6. A zsidók és keresztények közötti vita nem fog rendeződni, amíg I–ten meg nem váltja az egész világot, ahogyan azt a Szentírás megígérte, és senkit sem szabad kényszeríteni, hogy higgyen egy másik hitében.
7. A zsidók és keresztények közötti új kapcsolat nem fogja gyengíteni a zsidó gyakorlatot.
8. Zsidóknak és keresztényeknek együtt kell dolgozniuk az igazságosságért és a békéért.[21]

Felismerjük tehát, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház tanításai a zsidó vallásról alapjaiban és végérvényesen megváltoztak. A Nostra aetate kihirdetése a kiengesztelés folyamatát indította el közösségeink között. A Nostra aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos katolikus egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik az Ö–való és a zsidó nép felmondhatatlan szövetségét, elutasítják az i–tengyilkosság vádját, és a keresztények és zsidók közti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák. II. János Pál pápa idősebb testvérnek, XVI. Benedek pápa pedig vallása hitbéli atyáinak nevezte a zsidó közösségeket, a zsidóságot. Ezekből az alapokból kiindulva katolikus és más keresztény egyházi vezetők őszinte párbeszédet kezdeményeztek a zsidósággal, mely az elmúlt évtizedekben fokozatosan bontakozik ki egészen a mai napig. Nagyra becsüljük, hogy a katolikus egyház megerősítette, hogy Izrael egyedülálló helyet foglal el a szent történelemben és a világ eljövendő megváltásában. Ma mi, zsidók megannyi kereszténytől őszinte szeretetet és tiszteletet tapasztalunk, ami a párbeszédre való törekvésben találkozik, és konferenciák formájában nyilvánul meg szerte a világon. Ez a dekrétum visszautal Maimonidészre[22] és Jehuda Halévire,[23] hivatkozik arra, hogy ők elismerték: a kereszténység létrejötte nem hiba vagy a véletlen műve, hanem i–teni akaraterő eredménye volt, és ajándék a nemzeteknek.[24] I–ten a keresztény és zsidó vallás elválaszthatatlanságával és elválasztásával a hitben erősen különböző partnereket szándékozott létrehozni, és nem ellenségeket akart teremteni.[25] Jacob Emden rabbi azt írta,[26] hogy:

„Jézus kétszeres jóságot hozott a földre. Egyrészről fejedelmien megerősítette Mózes Tóráját – s egyetlen Bölcs sem beszélt határozottabban a Tóra megváltoztathatatlan voltáról. Másrészről Jézus eltörölte a nemzetek bálványait és kötelezte őket Noé hét parancsolatának betartására; erkölcsi jellemvonásokkal erősítette meg őket, hogy különbül viselkedjenek, mint a mező állatai. A keresztények őszintén I–tenért cselekvő gyülekezetek, melyek fennmaradnak; szándékaik igazak, s jutalmuk nem marad el.”[27]

Partneri kapcsolatunk nem próbálja meg minimalizálni közösségeink és a két vallás különbségeit. Ugyanakkor abban hiszünk, hogy az Ö–való megannyi küldött által fedi fel az Ő igazságát. Megerősítjük, hogy minden ember a Világ Alkotójától kapja alapvető erkölcsi kötelességeit, amelyet a zsidó vallás mindig is hirdetett Noé egyetemes törvényei által. Az Ö–való mintájára nekünk, keresztényeknek és zsidóknak az Ő példáját kell követnünk, és példát kell mutatunk szolgálatról, a feltétel nélküli szeretetről és szentségről. Mindnyájan az Ö–való szent képmására teremttettünk, és mi, keresztények és zsidók, úgy maradunk hűek a szövetségünkhöz, hogy közösen vállalunk aktív szerepet a világ megváltásában. Egy párbeszédnek vagyunk a részesei, mint ahogy én is bátorkodtam rövid töredékekben csak ízelítőt adni, hogy hogyan terebélyesedik, duzzad és erősödik ez a folyamat. Hiszem azt, hogy – mint ahogyan a próféta írja – valamennyien asziré hatikva, azaz a remény foglyai vagyunk.[28]

 

Jegyzetek

[1] David Rosen (1951–) Írország korábbi vezető rabbija, jelenleg az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish Commitee) vallásközi ügyekért felelős nemzetközi igazgatója, a zsidó–keresztény vallásközi párbeszéd jeles nemzetközi képviselője, előmozdítója. Életrajza személyes honlapján angol nyelven

[2] Abraham Skorka (1950–) argentin rabbi, zsidó vallástudós, a Buenos Aires-i Latin-Amerikai Rabbiképző (Seminario Rabínico Latinoamericano) volt rektora, Ferenc pápa, azaz Jorge Mario Bergoglio korábbi Buenos Aires-i püspök közeli barátja és kollégája. Főbb teológiai művei: Miles de años por semana : vision actual de la lectura de la Torah. 1997; Hacia un mañana sin fe?,  Ediciones Asamblea Rabinica Latinoameriana 2007; On Heaven and Earth [beszélgetések a Jorge Mario Bergoglioval], 2010.

[3] A Nemzetközi Keresztény–Zsidó Tanács (International Council of Christians and Jews) a világ 32 országában működő, 38 nemzetet csoportot tömörítő ernyőszervezet, amelynek célja a keresztény–zsidó vallásközi párbeszéd előmozdítása. A Holokausztra adott reakcióként alakult, és főként olyan teológusokból, történészekből és pedagógusokból áll, akik a keresztény–zsidó megbékélés keresésén és elősegítésén fáradoznak. Angol nyelvű honlapja

[4] A Brit Milah (héberül: בְּרִית מִילָה) a körülmetélés szövetsége, a zsidó vallás körülmetélési szertartásának elnevezése, mely által a zsidó fiúgyermekek bebocsátást nyernek Ábrahám Szövetségébe.

[5] 1 Mózes 15:1–15:21.

[6] A nyilatkozat eredeti latin nyelvű szövege

[7] A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapja.

[8] Abraham Joshua Heschel (1907–1972) lengyel származású amerikai rabbi, vallástudós, teológus professzor, a 20. századi egyik vezető zsidó filozófusa és teológusa, aki igen sokat tett a zsidó–keresztény párbeszéd előmozdításáért. Főbb teológiai művei: Man Is Not Alone: A Philosophy of Religion. 1951; Man’s Quest for God: Studies in Prayer and Symbolism. 1954.; God in Search of Man: A Philosophy of Judaism. 1955; The Prophets. 1962.; Israel: An Echo of Eternity. 1969.

[9] Augustin Bea (1881–1968) német bíboros, teológus professzor, a bibliai régészet jeles kutatója, az ökumené keresztény–zsidó párbeszéd ismert elősegítője, a II. Vatikáni Zsinat egyik szószólója. Főbb teológiai művei: Archeologica biblica, Róma, 1939; Imagen de Maria en la Antigua Alianza, Buenos Aires, Revista Biblica, 1954; Cor Jesu Commentationes in Litteras encyclicas Pii Papae XII Haurietis Aquas, Herder, Freiburg, 1959; Die Kirche und das jüdische Volk, Herder, Freiburg, 1966.

[10] Abraham Joschua Heschel rabbi közreműködéséről a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozatának létrejöttében lásd bővebben: Gary Spruch: Wide Horizons. Abraham Joshua Heschel, AJC, and the Spirit of Nostra Aetate, Global Jewish Advocacy, 2008. Lásd online

[11] Walter Kasper (1933–) német bíboros, katolikus teológus, a keresztény ökumené és a zsidó–keresztény párbeszéd ismert előmozdítója. Főbb teológiai művei: Zur Theologie der Christlichen Ehe, 1977; Leben aus den Glauben, 1995; Leadership in the Church, 2005.; Katolische Kirche: Wesen – Wirklichkeit – Sendung, 2011.; Das Evangelium von der Familie. Die Rede vor dem Konsistorium, 2014.

[12] Aron Jean-Marie Lustiger (1926–2007), zsidó származású francia katolikus bíboros, 1981 és 2005 között a Párizsi Főegyházmegye érseke.

[13] A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról, A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapja. Uo.

[14] Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, 5. fejezet.

[15] A Berlini 12 pontról lásd példának okáért Kárpáti Judit előadását. Kárpáti Judit: A Berlini 12 pont, 2010.

[16] A Time for Reinforcement. Jewish-Christian Dialouge 70 Years After War and Shoah, Berlin, Konrad Adenauer Stiftung, 2009, 15–20.

[17] A Time for Reinforcement. Jewish-Christian Dialouge 70 Years After War and Shoah, 23.

[18] Uo. 58.

[19] Uo. 42.

[20] Uo. 43.

[21] A Dabru Emet teljes szövegét lásd angol nyelven az Institute for Islamic-Christian-Jewish Studies (ICJS) honlapján

[22] Moses Maimonidész vagy Majmonidész, teljes nevén Mose ben Maimon (1138–1204), arabul alkotó zsidó rabbi, orvos, vallásfilozófus, az egyik legnagyobb hatású középkori zsidó tudós. Közkeletű rövidített neve RAMBAM. Többek között az ő nevéhez fűződik a zsidó vallásjog, a háláchá törvényeinek a rendszerbe foglalása Misné Tórá címen, valamint a zsidó vallás tizenhárom alapvető hittételének megfogalmazása is. Munkásságáról magyarul bővebben lásd: Maimonidész – zsidó filozófia. Zsidó és skolasztikus filozófusok a középkorban, szerk. Babits Antal, ford. Schmelowszky Ágoston–Tatár György, Logos Kiadó, Budapest, 1995. Magyarul elérhető művei többek között: Maimonidész. Válogatott fejezetek. Első magyar fordítás. I. kötet, Budapest, Zsidó Tudományok Szabadegyeteme, 2007.; Maimonidész: A tévelygők útmutatója, szerk. Babits Antal, ford. Klein Mór, Budapest, Logos Kiadó, 1997.; Értekezések az isteni igazságosságról, üldöztetésről, megtérésről és feltámadásról; szerk. Babits Antal, ford. és a jegyzeteket írta Dobos Károly Dániel, Budapest, Logos Kiadó, 2011.

[23] Juda vagy Jehuda Halevi (1075–1141) középkori hispániai zsidó költő, filozófus, a zsidó irodalom egyik legjelentősebb alakja. Legfőbb teológiai műve a Kuzári – A bizonyítékok és érvek könyve a megvetett vallás védelmére, mely a kazár nép zsidó hitre való áttérésének történetéből kiindulva foglalja össze a zsidó vallás főbb hittételeit. Halevi főműve magyar fordításban is elérhető: Yehuda ha-Levi: Kuzári: érvek és bizonyítékok könyve a megvetett vallás védelmében, fordította, jegyzetekkel és utószóval ellátta Maróth Miklós, Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, Piliscsaba, 2004,

[24] Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről. Szombat.org, 2015. december 16. 

[25] Vö. Misné Tóra, Királyok törvénye 11:4 (cenzúrázatlan kiadás); Kuzári 4:22. Idézi: Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről. Uo.

[26] Jacob Emden (1697–1776) újkori németországi rabbi, hittudós, aki többek között arról nevezetes, hogy bebizonyította: a zsidó miszticizmus egyik legfőbb műve, a Zohár nagy része jóval később keletkezett, mint eredetileg hitték. Életrajzáról lásd bővebben: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története II., Budapest, Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1994, 179.

[27] Széder Olam Rabba 35-37; Széfer ha-Simus 15-17. Idézi: Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről.  Uo.

[28] Zakariás 9:12.