A Tóra-szakasz Ábrahám korai életének nagyon rövid beszámolójával zárul. Felvázolja családját, beleértve testvérét, Háránt, és azt, hogyan érte korai halála. A Tóra röviden elmondja, hogy Hárán az apja szeme láttára halt meg. A Midrás részletesen ismerteti ennek a tragédiának a hátterét. Beszámol arról, hogy Ábrahám hogyan utasította el a korában elburjánzott bálványimádást, és hogyan jutott el az egy I-tenben való hitre. Elpusztította az apja, Terách boltjában lévő bálványokat, és ennek következtében Terách átadta őt Nimród királynak. Nimród megpróbálta rákényszeríteni, hogy bálványokat imádjon, és amikor ő visszautasította, Nimród tűzbe vetette. Hárán mindennek szemlélője volt, és tudta, hogy kénytelen lesz vagy Ábrahám, vagy Nimród pártjára állni. Mielőtt Ábrahámot a tűzbe dobták volna, Hárán nagyon gyakorlatiasan cselekedett: ha Ábrahám életben marad, akkor Hárán csatlakozik hozzá, de ha meghal, akkor Nimród mellé áll. Amikor Ábrahám sértetlenül került ki a tűzből, Hárán ennek megfelelően kijelentette, hogy Ábrahám mellett áll. Ennek eredményeként a tűzbe dobták és megölték[1].

A Midrás rámutat, hogy halála némileg szokatlan volt, mivel csak a belső szervei pusztultak el, ami arra utal, hogy a külső teste sértetlen maradt. Mi a jelentősége ennek a szokatlan halálnak?

 

A választ az adja, hogy külsőleg Hárán igaz volt, mivel Ábrahámmal azonos gondolkodásúnak tüntette fel magát, belsőleg azonban nem hitt teljes őszinteséggel[2], ennek megfelelően a belső szervei elpusztultak, mert nem voltak érdemei. A külseje azonban sértetlen maradt, mert igaznak látszott.

Ez a magyarázat példát ad arra az elvre, hogy a Tórát két különböző szinten – belsőleg vagy külsőleg – lehet betartani. A belső megtartás azt jelenti, hogy az ember átitatja magát a Tóra által képviselt hozzáállással – szemléletét és életcéljait kizárólag a Tóra határozza meg. A külső betartás azt jelenti, hogy az ember betartja az összes micvát, azonban mélyen gyökerező vágyai és törekvései nincsenek összhangban I-ten akaratának teljesítésével. Ehelyett más tényezők vezérlik őt. Hárán olyan embernek bizonyult, akinek az egy I-tenbe vetett hithez való ragaszkodása pusztán felszínes volt, ezért csak felszínes szinten részesült védelemben. Ábrahám ezzel szemben mély belső elkötelezettséggel rendelkezett I-ten akaratának teljesítése iránt minden szinten, ennek következtében teljes mértékben védettséget élvezett Nimród tüzétől.

 

Hárán külsőséges jellemvonását a fia, Lót is követte. Felületes szinten Lót betartotta a Tórát, azonban számos cselekedete azt mutatta, hogy belülről hiányzott belőle a valódi vágy, hogy Ábrahám útjait kövesse. Sokkal inkább az anyagi siker és az erkölcstelenség iránti vágyának kielégítése érdekelte.

 

Azt, hogy Lót milyen mértékben képviseli a belső és a külső természete közötti kettősséget, a rabbinikus források a Lech Lecha Tóra-szakaszban támasztják alá. Miután Lót pásztorai letelepedtek Izrael földjén, elkezdik megindokolni, hogy miért a lakosok földjén legeltetik az állataikat. Ábrahám pásztorai tiltakoztak az övéi ellen, helyesen azzal érvelve, hogy ez tolvajlásnak minősül, és ennek következtében vita tört ki. Ekkor Ábrahám kérte, hogy váljanak szét, arra hivatkozva, hogy ők “testvérek”.[3] Ezzel az érveléssel az a nyilvánvaló probléma, hogy nem voltak testvérek, Ábrahám Lót nagybátyja volt. Ráadásul mi volt az érvelésének az indoka, hogy testvérek voltak? A Midrás azt magyarázza, hogy Ábrahám azt mondta, hogy olyanok voltak, mint a testvérek, mivel rendkívül hasonló volt a külsejük. Ennek megfelelően Ábrahám aggódott amiatt, hogy az emberek meglátják Lótot, amint mások földjét legelteti az állataival, és azt hiszik, hogy Ábrahám az. Innen látjuk, hogy felületes szinten Lót nagyon hasonlított Ábrahámra, sőt, nagyon igaz embernek tűnhetett, de belülről mégis apjára, Háránra hasonlított.

 

Háránnak született még egy gyermeke, Sára.[4] Úgy tűnik, sikerült elkerülnie apja és testvére hibáját, és olyasvalaki lett, akinek külső engedelmességéhez belső igazságosság párosult. A mi szakaszunkban egy második néven, Jiszka néven nevezik őt.[5] A Gemara két okot is felhoz erre a névre. Az egyik az, hogy Ruach Hakodes által látott,[6] a másik, hogy mindenki a szépségét bámulta.[7] Úgy tűnik, hogy ez a két magyarázat kiegészíti egymást. A szépség, amivel rendelkezett, nem pusztán fizikai természetű volt, inkább lelki szépség volt. Ez magas szellemi szintjéből eredt, amit az is bizonyított, hogy birtokában volt a Ruach Hakodesnek. Külső szépsége tehát belső igazságosságának volt az eredménye. Ily módon láthatjuk, hogy képes volt Ábrahámot utánozni abban, hogy a külső szabálykövetést a belső őszinteséggel párosította.

 

Hárán és Lót kudarcaiból, valamint Ábrahám és Sára nagyságából sok tanulság vonható le. Ahogy Hárán megmutatta, nagyon könnyű “felszínesen igaz embernek” lenni, nem nehéz bizonyos módon öltözködni és bizonyos cselekedeteket végrehajtani, amelyek az embert “igaznak” mutatják. Az ilyen külsőség azonban nagyon veszélyes, mivel azt eredményezheti, hogy az ember csak egy puszta burka lesz annak, aki I-tent szolgálja, miközben belül minden, csak nem I-ten igazi szolgája, Jesájá próféta tájékoztat bennünket ennek a hibának a súlyosságáról: Leírja, hogyan fogja I-ten megbüntetni a zsidó népet, “mert ez a nép a szájával közeledett [hozzám], és ajkával tisztelt engem, de a szíve távol volt tőlem…”.[8]

Sőt, a külső hatások hangsúlyozása valójában akadályozhatja a belső növekedést. A (יצר הרע) – jécer hara (negatív hajlam) egyik módszere az, hogy a növekedni vágyó embert a külső változásokra összpontosítja, miközben eltereli a figyelmét a belső növekedéstől. Ez a csapda bárkit érinthet, aki megpróbálja fejleszteni a saját istenszolgálatát, és a külső változásokat túlhangsúlyozza a valódi növekedés rovására.[9] Lényeges, hogy az ember (חשבון הנפש) – chesbon hanefes[10] egyensúlyt teremtsen a külső és belső istenszolgálat között. Legyünk mindannyian érdemesek arra, hogy Ábrahámot és Sárát utánozzuk, és belülről valósítsuk meg azt, amiben hiszünk.

Minden olvasónak békés, szép Szombatot!

 

[1] Berésit Rabba 38:13.

[2] Maharzav (Zeev Wolf ben Israel Isaar. A Midrás Rábba kommentátora, Vilnában működött.) a Midrás alapján azt írja, hogy Hárán hibája az volt, hogy nem volt (לב שלם) – lév sálem, ami azt jelenti, hogy nem volt teljesen őszinte, ami magyarázatot ad Hárán e téren elkövetett hibáira.

[3] Lech lecha, 13/8.

[4] Ami azt jelenti, hogy Sára és Lót testvérek voltak.

[5] Noách, 11/29. A szó a (סכה) “sacha” gyökből származik, ami azt jelenti, látni vagy nézni.

[6] Szent Szellem. Ez egyfajta prófétálást jelent.

[7] Megilla, 14a, idézi Rási, Lech Lecha, 11/29-et

[8] Jesája, 29/13.

[9] Ez nem jelenti azt, hogy külső változásokra soha nincs szükség. Néhány külsőség közvetlenül kapcsolódik a zsidó joghoz, és ezért nyilvánvalóan nagy jelentőséggel bír. Sőt, még a halacha határain túl is jelentős jelentősége van az ember öltözködési szokásainak és megjelenésének – a lényeg, amire itt utaltunk, az az, hogy a külső változások ne a belső változások rovására történjenek. Az embernek konzultálnia kell a rabbijával, hogy útmutatást kapjon ezeknek a kérdéseknek a sajátosságait illetően.

[10] Szó szerint: “A lélek elszámolása” – ez az önvizsgálatra utal.