Makuya. Aki megjegyzi ezt a szót, máris tudja, hogy mondják japánul a Találkozás sátra nevét. Egyben tudja azt is, hogyan nevezik azt az Izrael-barát japán mozgalmat, amelynek tagjai fehér mintás kék mellényben, héber és japán feliratú transzparensekkel, táncolva, dalolva róják Jeruzsálem utcáit, vagy fogadják az utasokat a reptéren, vagy éppen őket fogadja az államelnök rezidenciáján a szukkoti nagy felvonulás után.

A makuya egy 1948 májusában alapított Izrael-barát, vallásos cionista japán mozgalom. Létrehozója egy japán, hívő keresztény üzletember, Avraham Ikuro Teshima (1910-1973). Úgy vélte, az Ószövetség mindenki számára fényt biztosít, és a belé vetett hit minden vallást kiegészít. Izrael I-tene ma is él, könyörületességével beleavatkozik az emberek életébe, éppen ezért nagy fontosságot tulajdonított az Ószövetség megismerésének. Természetesen az Újszövetséget is alaposan tanulmányozzák, különösen azokat a részeket, amelyek értelmezésük szerint jövendöléseket tartalmaznak Izrael létrehozásáról. Teshima büszkén hirdette, hogy a nagy japán vallási vezető, Uchimura Kanzo (1861-1930) munkáját kívánja folytatni, azzal a különbséggel, hogy míg elődje két j-betűs szót állított tanai középpontjába, úgymint: Jesus és Japan, ő kiegészíti további kettővel: jews és Jerusalem. Célul tűzte ki a vallási intézményrendszer megszüntetését, hangsúlyt helyezve a szívbéli hitre és az Örökkévaló szolgálatára papok és templomok nélkül.

Teshima híveivel együtt bátran és nyíltan kiállt Izrael mellett. A ’67-es háború kitörésekor felszólította a japánokat, hogy minden erejükkel támogassák a zsidó államot, ugyanakkor utasította az éppen Izraelben tartózkodó híveit, maradjanak a helyükön és segítsenek lehetőségük szerint. Egyik híve meg is sebesült egy jordán katona lövéseitől. 1973-ban, mikor Japán behódolt az arab országok olajbojkottjának, Teshima Izrael melletti demonstrációt szervezett Tokió központjában. Lelkesítő beszéde után összeesett és három héttel később meghalt.

 

A legtöbb Izrael-barát keresztény csoporttól az különbözteti meg a makuyát, hogy tagjai egyben cionisták is. Teshima az 1961-es japán-izraeli kapcsolatfelvétel által lehetővé vált első látogatása óta hagyomány, hogy a közösség fiataljai tucatszámra érkeznek a kibucokba önkéntes munkára. Ottlétüket egyben arra használják, hogy megtanulják a héber nyelvet, sokan közülük egyetemi tanulmányokat is folytatnak. Teshima párhuzamot vont a kibuci élet és a japán életforma között, kiemelve az együttműködést, a szerénységet, a köz javára végzett cselekedeteket és a dolgos életvitelt. Rendkívül jó kapcsolatot építettek ki az észak-izraeli Hefciba kibuccal, ahol a helyiek örömére egy japánkertet építettek. Ezt is, mint faültetési akcióikat, egy bibliai prófécia megvalósulásának tartják:

„Majd fakasztok kopár csúcsokon folyókat és völgyek közepén forrásokat, pusztát teszek vizes tóvá és sivatag földet víznek erdőivé. Adok a pusztában cédrust, akácot, mirtuszt és vadolajfát, teszek a sivatagba ciprust, jegenyét és fenyőt egyetemben. Hogy lássák és tudják és észrevegyék és belássák egyetemben, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt és Izrael szentje teremtette.” (Jesája 41. 18-20.)

A kertben az Ószövetségben említett növények virítanak olyan jellegzetes japán motívumok mellett, mint a kőhíd, a kőlámpás vagy a pergolaszerű nyitott kerti teázópavilon, az azumaya.

A makuya tagjai mintegy 200 közösségben csoportosulnak. Központjuk Tokióban van, többségük Japánban él, de az Egyesült Államokban, Koreában és Thaiföldön is vannak szervezeteik. Havilapjuk 300 ezer példányban jelenik meg, tagjaik számát 50 ezerre becsülik. Pontos adatot nem közölnek, Dávid király bűnös népszámlálására hivatkozva: „…De furdalta Dávidot a lelke, annak utána, hogy megszámlálta a népet…” (Sámuel II. 24. 10.)

Megtartják a keresztény ünnepeket, ugyanakkor a peszachot is. Rendszeresen látogatnak el Izraelbe, leginkább szukkot alatt, hogy részt vegyenek az 1955-től megrendezett jeruzsálemi ünnepi felvonuláson. Elveikhez híven nincs templomuk, vasárnapi összejöveteleiket bármilyen, arra alkalmas helyen megtartják. Nincs saját imakönyvük és nincsenek írott törvényeik, a vallási töltet ellenére ez voltaképpen mozgalom, ezért a térítés is ismeretlen számukra. Vannak azonban vezetőik, ők vezénylik le izraeli énekekkel és zsoltárokra írt saját dallamokkal tűzdelt felvonulásaikat. Kedvencük Naomi Semer dala, az Arany Jeruzsálem. Repertoárjukon színdarabok is szerepelnek, legismertebb közülük a Hegedűs a háztetőn. Előszeretettel használnak izraeli jelképeket, mint a hétágú gyertyatartó vagy a nemzeti zászló, legtöbbjük hatágú csillagot visel a nyakláncán. Imádsággal, adományokkal tartják a kapcsolatot a Szentfölddel, miközben Japánban lelkesen kampányolnak Izrael mellett.