Ábrahám az első ősapa parancsba kapja I-tentől: kezdjen új életet egy idegen országban, idegen környezetben. Hányszor történt a zsidókkal viszontagságos történetük során, hogy el kellett hagyniuk országukat, majd utóbb azt az országot is, ahova sanyarú sorsuk miatt kerültek!
Rómában, a Forum Románum-on áll Titus diadalíve, amit jeruzsálemi győzelmére állítottak. A hadjárat során, 600000 ember halt meg, majd 70000 zsidót vittek rabláncon Rómába. A diadalív „kapu” belső felületét két dombormű dísziti. Az egyiken a győzelmi menetet látható: a Victoria által megkoszorúzott császár négylovas kocsiján, allegorikus alakokkal körülvéve. A másik relief a diadalmenet egyik legfontosabb jelenetét ábrázolja: egy csoport szolga győzelmi trófeaként a jeruzsálemi templom kincseit viszi a vállán. Láthatjuk az asztalt, amelyre az áldozati kenyereket tették ki, a zsidó vallás szent edényeit és harsonáit, és a hétágú gyertyatartót. A diadalív arra emlékeztet, hogy megszűnt a zsidó államiság. Judea római provincia lett. Caesareából zsidó foglyokkal megrakott hajók indultak Rómába, hogy a foglyok vasra verve vonuljanak a római légiók előtt.
Az ókori társadalomban, de az újabb történelemben is a rabszolgasorba került népek elvesztették identitásukat, és sokuk eltűnt a történelemből.
….és itt kap jelentőséget az idézett felszólítás. I-ten utasította az ősapát, hogy hagyja el országot melyben eddig élt. Isten azonban a parancs mellett ígéretet is tett Ábrahámnak:
„ ….és nagy néppé teszlek, megáldalak és naggyá teszem nevedet, és te légy áldássá.” (uo. 12/2.)
Isten ígérete három évezreden át a küldetés és remény, az előremutató prófécia hangján szólt:
„Igen! El lettél üldözve országodból, hazádból, de a helyzet, amibe kerültél átmeneti. Érvényesülni fogsz, mert veled lesz gondviselő I-tened.” Számtalan példa van arra, hogy a történelemben idegen földre, kilátástalan helyzetbe került zsidók, akik megtartották vallásukat, identitásukat, érvényesültek. Beteljesedett a jóslat. A zsidók mindenkori érvényesülésének konkrét oka is volt. Az, hogy hogy a zsidó vallás nem HIT, hanem TUDÁS alapú. Simon ben Sátách i.e. 2 században élt tanaita bölcs, a zsidó legfelső bíróság, a Szanhedrin elnöke lett. Szabad kezet kapott vallási ügyekben. Újítást – tákánát- vezetett be az oktatás erősítésére: bevezette a kötelező oktatást. (Jeruzsálemi Talmud Ketubot 8.) Minden egészséges gyerek köteles volt Tórát tanulni. Emellett Misnát, Háláchát, Ágádát, vallásjogot és nyelveket is tanult minden gyerek. A 70000 rabláncon Rómába vitt zsidók beszéltek héberül, arámi nyelven, görögül és rövidesen latinul is. Tudtak írni és olvasni. Micsoda szellemi előny más népekkel szemben! Rómában, egy fiatal, életerős zsidó rabszolga ára egy más rabszolga árának akár ötszöröse is lehetett! A Rómába hurcolt zsidók elismertségének bizonyitéka, hogy engedélyt kaptak halottjaik hagyományos temetésre (katakombák), illetve tanházak működtetésére. A hagyomány Rómában folytatódott…..
Caesar óta, minden győztes római császár diadalmeneten ünnepelte győzelmét. Egy szolga állt a császár mögött, a négyfogatú ünnepi quadrigán, arany koszorút tartott feje fölé és a következőt volt hivatva fülébe mondani: „Tekints magad mögé! Ne felejtsd: Te is ember vagy!”
Zsidót soha nem ünnepeltek diadalmeneten. Nem tartottak arany koszorút a zsidók feje fölé. A zsidók aranykoszorúja a „TUDÁS” volt. Minden zsidó ösztönösen tudja, ha sorsa felszólítja: “Menj, ahova küldelek”… megtartja vallását és identitását. Majd maga mögé tekintve, abban a tudatban él, hogy az „Egyetlen Egy” vele van! ….
„ Minden helyen, ahol nevemen szólítasz, eljövök hozzád és megáldalak….!” (II.M. 20/21)
