1884. kiszlév hó elsején száz jeruzsálemi taggal megalakult a Mea Searim nevű részvénytársaság, amely felépíttette az azonos nevet viselő lakókerületet. Ez volt az ötödik létesítmény, amely az óváros falain kívül épült, egyben ez lett közülük a legnagyobb.
A társaság életre hívásához több indíték vezetett: egyrészt a túlzsúfolt óvárosban uralkodó mostoha és igencsak egészségtelen életkörülmények, másrészt az alapítók ama törekvése, hogy saját ingatlanokra tegyenek szert. Megelégelték ugyanis, hogy a zsidó lakosok számának növekedését kihasználva az arab háztulajdonosok évről- évre emelték az óvárosi házak bérleti díját.
Honnan ered a név? Kiszlév hó első szombatjának hetiszakaszában (Toldot, az idén november 26-án olvassuk fel) többek között ez áll:
„És vetett Izsák azon országban és elért abban az évben százszorosat (mea searim), mert megáldotta őt az Örökkévaló” (Mózes I. 26. 12).
„Mea searim” másik, szövegkörnyezettől független jelentése: száz kapu, ennek megfelelően a száz tag egy-egy ház építésére szövetkezett. Amint tíz-tíz ház elkészült, sorsolással állapították meg, melyik családok költözhetnek be. A házakat négyszög alapú területre építették, amelynek a közepén közhasználatra épített kemencék, kutak és mikvék álltak. Eredetileg díszkertet is terveztek a közös területre, de hamar kiderült, hogy a száz alapítón kívül egyre többen szeretnének csatlakozni, így az üresen hagyott hely is rövidesen beépítésre került. A kerületet körülvevő kerítésen hat kapu volt, amelyeket éjjel-nappal őriztek, éjszakára pedig be is zártak. Híven tükrözi az alapítók szándékát a korabeli szabályzat egyik pontja, amely kimondja, hogy a tulajdonosoknak tilos az ingatlant vagy annak egy részét eladni vagy elzálogosítani más vallásúak részére, de olyan zsidó fél részére is, akit a bölcs rabbik a vallástól idegen szektához tartozónak nyilvánítanak.
Conrad Schick (1822-1901)
A Mea Searimot Conrad Schick (1822-1901) Jeruzsálemben letelepedett német építész tervezte, aki protestáns misszionáriusként is tevékenykedett. A Szentélyről készített modellje ma is látható a kelet-jeruzsálemi Schmidt’s német tannyelvű nemzetközi leányiskolában. Népszerűségére jellemző, hogy halálát keresztények, zsidók és muszlimok egyaránt meggyászolták.
A világszerte ismert kerület ma az ultraortodox zsidóság szimbóluma. A környéken lakóknak sokszor meggyűlik a bajuk az ultraortodoxokkal, akik nem hagyják szó nélkül, ha a szomszédos utcák járókelői nem veszik figyelembe a vallási előírásokat, legfőképpen a szolid öltözködés és a szombat betartása terén. Az évek során többször került sor tettlegességre és rendőrségi beavatkozásra. A kerület utcái péntek délutántól szombat estig, valamint ünnepnapokon le vannak zárva a forgalom elől, de a szomszédos utcákon átutazó gépkocsikat sokszor kövekkel dobálják meg Mea Seárim szélsőséges lakói. Itt található több haszid csoport székhelye, közülük az ismertebbek és a nagyobbak például a breszláviak vagy a magyar gyökerű szatmáriak. Az utóbbiak közül vannak, akik a családban tanult nyelvként beszélik a magyart, de anyanyelvük a jiddis. Tőlük jóval szélsőségesebb a Neturé Kártá (a Város Őrzői) nevű, szintén anticionista közösség, vagy az Ungváron született magyar zsidó rabbi, Aharon Roth (1894-1947) által alapított Somer Emunim közösségből kivált Toldot Aharon. Az egyes chaszid csoportokat meg lehet különböztetni egymástól ruházatuk alapján, de az uralkodó szín a fekete.
A kugel sütőben készül, négy alapanyagból: tésztából vagy krumpliból, hagymából, tojásból, és zsírból.
A turista, ha tudomásul veszi, hogy be kell tartania a helyi szabályokat, nyugodtan bemehet nézelődni Mea Searimba. Érdemes betérni a főutcája elején lévő kis boltokba a kelet-európai zsidó konyha ízeit őrző különleges készítmények, köztük a sült tésztából készült kugel kedvéért. Csütörtök éjszaka, amikor a chaszidok Tórát tanulnak, találunk nyitva tartó vendéglőt, ahol sóletet lehet rendelni. Aki pedig imakönyvet keres, Mea Searim könyvesboltjaiban biztosan megtalálja a neki valót, mégpedig méltányos áron. A látogatókkal szembeni elvárás, hogy a nők vállat takaró és térden alul érő ruhában és befedett fejjel legyenek, és persze férfiaknak sem illik atlétatrikóban vagy rövidnadrágban sétálni az utcán, legyen bármennyire meleg a nyár. Aki már járt Jeruzsálemben, tudja, hogy hasonló szabályok érvényesek az óvárosban, nem csak a Siratófalnál, de a keresztény vagy iszlám vallási felügyelet alatt álló kegyhelyeken is.