Tisztelt Rabbi, két kérdésem van, az egyik, hogy ki teremtette I-tent? A másik kérdésem, hogy amikor a három angyal vendégnek adta ki magát, akkor Ábrahám meghajolt előttük. Ugyanígy tett akkor is, amikor Sárának sírhelyet vásárolt, ott is meghajolt azok előtt, akiktől vásárolta azt. A meghajlás nem a bálványimádás egyik formája? Köszönöm a választ.
A Rabbi válaszol:
Köszönöm a két kérdést, a másodikkal kezdem, mert arra rövidebb a válaszom. Ábrahám meghajlása egyfajta üdvözlés vagy udvariasság formája volt, és nem meghajlás egy idegen vallási kultusz előtt. A meghajlás akkor tilos, ha az imádat látszatát keltjük azzal, ha úgy hajlunk meg valaki vagy valami előtt, mintha bálványt tisztelnénk. Ábrahámnál egyik esetben sem ez történt.
A másik kérdése, ki teremtette I-tent?
A fizikai világban, vagyis abban amiben élünk, mindennek volt egy kezdete valamikor a múltban. Ha kivágunk egy fát, akkor az évgyűrűk számolásával láthatjuk, hogy milyen idős. Mivel a világon minden öregszik, ez azt jelenti, hogy minden valamikor létrejött.
Maimonidész az egyik legnagyobb hatású középkori Tóra tudós is hosszasan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Azt tanította, hogy I-ten túl van a mi felfogóképességünkön, és abszurd a mi világról alkotott tapasztalatunkat az övére alkalmazni. Azt a következtetést vonta le, hogy minden, ami véges, az teremtés útján jött létre, de I-ten végtelen, ezért neki nem kellett megteremtődnie sem senki által. Ő egy olyan szubsztancia, amely az időn túl létezik, nem jön sehonnan, mert mindenhol volt, van és lesz. Ha valami teremtette volna I-tent, akkor I-tennek lenne kezdete, és így véges lenne, nem pedig végtelen.
Pontosan ezt jelenti az “időn túli” kifejezés, hogy nincs kezdete és nincs vége, vagyis “Örökkévaló”.
A Rabbi