A „misztáárávim” arab eredetű héber szó. Lefordítani csak kifejezésként lehet, kábé így: „arabok között élők”. Valamikor azokra a zsidókra használták, akik arab országokban éltek, arabul beszéltek és bizonyos mértékig átvették a helyi kultúrát is. Ma a szó civil ruhát viselő különleges fegyveres egységeket, illetve az azokban szolgáló harcosokat jelöl, akik tökéletes arab nyelvtudásuknak köszönhetően hosszabb-rövidebb időre beépülnek az arab lakosság közé.

Kiemelt fotónk Ronen Ackerman felvétele

Veszélyes, alapos körültekintéssel megtervezett, de sokszor kényszerből a rögtönzésnek is tág teret hagyó terrorelhárító akciókat hajtanak végre, még közvetlen családjuk előtt is titkolva a részleteket. Egy ilyen egységről szól a nemzetközi sikereket elért Fauda (Káosz) című izraeli sorozat, amelynek negyedik évadját Izraelben már bemutatták, és a közeljövőben várhatóan a Netflix is műsorára tűzi. Ennek alkalmából néztünk utána a misztáárávim történetének a www.mako.co.il weboldal korábbi cikkeinek segítségével.

Ilyenféle különleges egységek létrehozása Izraelben nem újdonság; mind a katonaság, mind a rendőrség kötelékeiben hivatalosan már azonnal az állam kikiáltása után megkezdődött az arabul beszélő zsidó harcosok toborzása. Hivatalosan, de nem nyilvánosan. Az akciókról ugyan közszájon forognak sokszor a legapróbb részletek, amelyeket minden átlag izraeli ismerni vél, de a teljes valóság ezeknél jóval összetettebb, és sokszor csak évekkel az akció végrehajtása után kerül nyilvánosságra.

Az első arabul beszélő zsidó katonákat 1948 előtt a Hagana fegyveres csoportja, a Palmach hasonló céllal létrehozott alakulatából válogatták ki. Legismertebb közülük Habakuk Cohén (1927-1951), aki hónapokig rakodómunkásként dolgozott a haifai kikötőben, hogy elsajátítsa az arab munkások dialektusát és tanulmányozza életvitelüket. Később egyike volt azoknak, akik lerakták a katonai hírszerzés alapjait a környező arab országokban.

 

1951. december 26-án két katona kíséretében találkozott egy jordániai ügynökkel. A jordán hírszerzésnek dolgozó beduin fegyveresek lesből tüzet nyitottak rájuk, csak az egyik katona menekült meg. Cohént Rison Le’Cionban, a katonai temetőben helyeztek örök nyugalomra. Társainak 1953-ban sikerült az akcióban részt vevő beduinok nyomára bukkanni és jordán területen likvidálták őket.

Ma öt különböző egység működik, felosztva egymás között a veszélyes körzeteket. Júdea, Szamária, az egyiptomi határtól a gázai övezetig húzódó rész és Kelet-Jeruzsálem a fő működési területük. Az egységek többnyire állandó, akciókban edződött és összeszokott tagokból állnak. 2014-ben az egyre sokasodó feladatok végrehajtására létrehoztak egy tartalékos egységet is. Az alkalmanként mozgósított tartalékosok a többiekhez hasonlóan részt vesznek körözött személyek letartóztatásában, terrorakciók megelőzésében és meghiúsításában, de fellépnek a szervezett bűnözés ellen is.

Visszatérve a Faudára: akik látták a sorozatot, bizonyára emlékeznek a palesztin kórházban játszódó jelenetekre. Nem sokkal a bemutató után két akciót hajtottak végre a különleges egységek, amelyek során álruhában jutottak be a kórházakba, először sebesültnek, másodszor szülési fájdalmakkal küszködő nőnek álcázott társukat kísérve. Lior Raz, a sorozat társszerzője és főszereplője, aki maga is egy ilyen egységben szolgált a hadseregben, az akciók utáni nyilatkozatában elismerően jelentette ki:

„A valóság felülmúlta a képzeletet; a jelek szerint a harcosok sokkal élethűbben játszották a szerepüket, mint mi, színészek…”

A kilencvenes évek közepéig volt még egy, arabul beszélő zsidó katonákból álló terrorelhárító csoport, amely kizárólag a gázai övezetben tevékenykedett. Az ő nevükhöz fűződött 1993-ban a Hamasz fegyveres szárnya, az Izz al-Din al-Qassam nevű terrorszervezet egyik alapítója és vezetője, Emad Hussein Ibrahim Aqel likvidálása. Az akcióban részt vevő katonák között voltak, akik nőknek álcázták magukat, a megfigyelők szerepét pedig öregembereknek öltözött társaik látták el. A harcosoknak tehát a fizikai képességek mellett színészi tehetséggel is rendelkezniük kell. 20-30 éves létükre megtörténhet, hogy öreggé kell maszkírozniuk magukat, de megjelentek már tolószékben ülve is, amelyből felpattanva egy pillanat alatt visszaváltoztak kommandósokká. Hivatásos színészek tartanak nekik elméleti és gyakorlati előadásokat az álcázás profi módszereiről éppúgy, mint a szerepjáték rejtelmeiről. A színészektől eltérően azonban a „közönség” közvetlenül nem ünnepelheti őket, mivel kilétük homályban marad, így be kell érniük társaik és feletteseik elismerésével.