Szeretném megtudni, hogy mi a halál halachikus meghatározása? Minden emberi szervnek van egy határideje, amíg még működni tud, de mit mond a zsidó jog például arra, ha valakinek már nincs esélye a gyógyulásra? Köszönöm a választ.

A Rabbi válaszol

Köszönöm a nehéz kérdést, megpróbálok a lehető legpontosabb választ adni. A halál pontos fogalmának halachikus definíciója az, amikor már a személy semmilyen életjelet nem mutat. Maimonidész (Avel 4:5) ezt írja:

„A haláltusáját vívó embert minden tekintetben élőnek kell tekinteni. Aki megérinti őt [azzal, a szándékkal hogy könnyítse természetes halálát], az gyilkos. Aki lecsukja a szemét, amikor meghal, az gyilkos. Az ember inkább várjon egy kicsit, mert talán a test egyfajta hullámvölgyben van még, ahonnét újra visszatérhet az életbe.”

Ezért az elhunyt testének megérintése vagy mozgatása előtt szokás 20 percet várni. Moshe Fainstein rabbi, aki a huszadik század leghíresebb ortodox zsidó jogi tekintélye volt azt állítja, hogy kötelesség az utolsó leheletig küzdeni egy ember életéért. Amikor fájdalom és szenvedés van és már nincs életminősége sem a betegnek, akkor is kötelesek vagyunk mindent megtenni, oxigénnel és más orvosi megoldásokkal enyhíteni fájdalmukat, de nem szabad aktívan beavatkozni a halálukba.

Van egy nézet, hogy imádkozni kell egy szenvedő halálos betegért, úgy, hogy többet ne kelljen már feleslegesen szenvednie (Ran Nedarim 40a).

A Talmud (Joma 85a) azt jelzi, hogy az „élet” a „légzéstől függ” Kinek orrlyukaiban van az élet lehelete az tekinthető élőnek.

A Rabbi