Vájécé hetiszakaszban, Jákob száműzetésbe megy. Izrael népének ez az első számkivetettsége, maga Izrael az ősapánk megy idegen földre.

 

“Jákob azután folytatta útját és eljutott a Kelet fiainak országába. Meglátott egy kutat a mezőn és három juhnyájat amely mellette heverészett, mert  abból szokták itatni a nyájakat. Az volt ugyanis a szokás, hogy amikor minden juhot összetereltek, elhengerítették a követ, miután pedig megitatták a nyájakat, megint visszatették a kút szájára. Megszólította a pásztorokat: Testvérek, honnan valók vagytok? Azok azt felelték: Cháránból. Erre megkérdezte őket: Ismeritek-e Lábánt, Náchor fiát? Azok azt felelték: Ismerjük. Egészségben van-e? – kérdezte. Egészségben – felelték. Éppen ott jön Ráchel, a lánya a nyájával.” (1Mózes 29:1-6)

 

„Egy kút van  a mezőn”. Ez azt jelenti, vannak életforrások abban világban, erköcsi élet forrásai éppúgy, mint gazdasági élet, gazdagság és istenfélelem forrásai. Van egy kút a mezőn, de egy nagy kő van a száján. Lehetetlen tehát hozzáférni az élet forrásához. A pásztorok nem a nagy követ jöttek elhengeríteni a kút szájáról. Kik ezek a pásztorok? A pásztor klasszikus értelemben vezető, ezért a világ nemzeteinek vezetői szólnak Jákobhoz a juhászok beszélgetésében és velük tisztázza szerepét.

 

Összegyűlik az összes nyáj, elhengerítik a nagy követ a kút szájáról, és megitatják a juhokat. Más szóval, a Tóra itt arra utal, amikor a nemzetek vezetői között egység van, akkor az emberiség beszünteti háborúit, összeszedi erőit és végre meg lehet itatni az egész emberiséget az élet forrásából. Azonban később azt olvassuk: „visszateszik a nagy követ a kút szájára”. A kérdés miért zárják el újra az élet forrásait? Valószínűleg, már  némi gyanakvás van a pásztorok között. Nem hajlandók inni adni másoknak, csak ha mindannyian ott vannak a kút szájánál. Amíg gyanakvás, féltékenység, gyűlölet és versengés van a világ nemzetei között, lehetetlen a béke. Jákob megérti, hogy szerepe van a pásztorok közt, ezért testvérnek szólítja a pásztorokat. Ez azt jelenti, hogy Izrael népe most először fordul az emberiség felé a testvériség üzenetével. Tanítva, hogy minden ember  egy személytől származik, és ezért mindannyian testvérek vagyunk. Mi az alapja ennek a mondásnak? Jákob kérdése: „Honnan jöttetek?” Mivel mindannyian a „semmiből” lettünk teremtve, azaz ugyanabból a forrásból származunk, ezért egymás testvérei vagyunk. És azt mondják: nem, te I’stenhited szerint gondolkozol, de a tény az, hogy mi nem a „semmiből” jöttünk, mi Hárániak vagyunk.  Rási Noé hetiszakasz végén azt mondja, amíg Ábrahám nem élt Háránban, ott káosz és reménytelenség uralkodott. A világ nem hajlandó meghallgatni Izrael testvériség üzenetét.

Tovább érdeklődött: „És mondta nekik: Ismeritek Lábánt Náhor fiát?” Vagyis hallottatok Ábrahám ősapánk családjáról? A kulturális fogalmaink szerint ismeritek a szentírási hagyományt valamilyen formában? „És azt mondják, hogy ismerjük”. Azt mondják, igen, a könyvtárakban a Szentírás még mindig velünk van, és manapság is nemzetközi sikerkönyv, azonban nem követjük értékeit.

„És  megkérdezte:  Náhor békében él?” Vajon Hárán lakói elfogadták Ábrahám ősapánk és itt maradt családja békeüzenetét? Azt válaszolták: békében él! Valóban, ezzel mi is egyetértünk, mondták a pásztorok, „Íme ott jön Ráchel, az ő lánya a juhokkal.”

Azt gondolhatta, tovább él  a remény, mert rátalál valakire a  kultúrájából, és ő Ráchel, akivel megválthatja a világot a nemzetek segítsége nélkül. Izrael maga lesz az élet forrása az egész emberiség számára. Akkor Jákob megértette, itt az idő egy igazságos kultúra felépítéséhez. „Jákob odalépett a kúthoz és elgördítette a nagy követ a  szájáról.”  Ő egymaga nyitotta meg az élet összes forrását az emberiség számára. Megváltójává vált az emberiségnek.