Tisztelt A Rabbi, a kérdésem az lenne, hogy létezhet a zsidóság Tóra nélkül? Köszönöm a válaszát.
A Rabbi válaszol:
Nagyon köszönöm a kérdést, ez azért is fontos, mert ha elmegyünk egy zsinagógába, azt látjuk, hogy nincsenek, vagy csak alig vannak az időseken kívül jelen fiatalabbak.
Mindannyian tudjuk, hogy a zsidó vallásos jövő bizony veszélyben van. Ha megnézzük, akkor a “lelkes” ortodoxokon kívül minden más irányzatban igencsak borúsak a kilátások. Azt is meg kell érteni, hogy nem lehet mindenki egyformán vallásos.
Tehát az alap kérdés az az, hogy ha nem lenne Tóra, akkor mit lehetne tanítani amely arra ösztönöz mindannyiunkat, hogy zsidók maradjunk. Néha a kérdés már tartalmazza a választ is! Ez olyan, mint amikor egy hal azt kérdezi: “A vízen kívül hol van, az a hely ahol még élhetnék?” A válasz nagyon egyszerű: nincs ilyen hely.
A vízből kiszállt hal nem hal meg azonnal. Sőt, a vízből kiszabadult hal, meglehetősen élénknek tűnik. Szaltózik, bukfencezik és táncol, látszólag aktívabb, mint amilyen előtte volt. A tudatlan megfigyelő azt gondolhatja, hogy a halnak még jobb is a szárazföldön, mint a vízben. Hiszen, milyen élénk és energikus lett!
De mi tudjuk az igazságot. Ez a tragikus tánc nem lesz tartós. Ez a sok intenzív mozgás nem a jó egészséget jelzi, hanem az élethez való kétségbeesett és reménytelen kapaszkodást.
Tehát, a zsidóság Tóra nélkül olyan, mint a hal víz nélkül. Egy ideig szaltózhatunk, ugrálhatunk, egyik ideológiáról a másikra, de ez nem lesz tartós. Tóra nélkül csak egy, talán két nemzedékig lehetsz amolyan “dísz zsidó”. Aztán az ugrálás és a tánci tánci teljesen abbamarad.
A zsidó folytonosságra mindig is egy, és csakis egy válasz volt, és ez a Tóra betartása. Egy kóser otthon, amely megtartja a Sábátot és az ünnepeket, egy autentikus zsidó oktatás, amelyet olyan emberek tartanak, akik megélik azt, egy közvetlen és személyes kapcsolat hiteles Rabbikkal, és egy aktív közösségi munka a zsinagógában – ez az a víz, amelyre a zsidó léleknek szüksége van a túléléshez.
Ez nem arról szól, hogy milyennek kell lenni “ultraortodoxnak, vagy neológnak”. Hanem arról, hogy elmerüljünk a valódi judaizmusban. Senki sem Mózes, vannak olyanok, akik azt hiszik különbek a többieknél, de egy fontos dolgot had mondjak, mindenki legyen a maga módján, kritikus és szenvedélyes szívű és úgy vegyen részt, egy a Tóráról szóló beszélgetésben, és azt vigye be az otthonába és a közösségébe ahova jár. Minden más csak vergődés, mint a hal esetében.
A Rabbi