Tisztelt Rabbi, sokszor hallom, hogy Tilim, lehet nem jól írom, bocsánat, de nem tudom mi az, segítene? Köszönöm.
A Rabbi válaszol:
Ha jól értem, akkor a Tehillimre (תהילים) gondol. A Tehillim jelentőségében kiemelkedő könyv és különleges helyet foglal el a zsidóság történetében. Szó szerinti jelentése: “dicséretek”, magyarul a Zsoltárok könyveként említjük, angolul “Psalms” néven ismert, a görög ψαλμοί szóból, ami “hangszeres zenét” jelent.
Ha már erről az aprócska könyvről beszélünk, akkor hadd mondjak róla pár szót:
A könyv nagy részét Dávid király állította össze, akit “Izrael kedves énekesének” neveztek. A fejezetek közel felét a “Mizmor Ledavid” (“Dávidnak szóló énekek“) vagy úgy is mondhatjuk Dávidnak tulajdonítható nyitó versek előzik meg. A Talmud szerint Dávid tíz bölcs ember írását használva komponálta meg a könyvet, akik közül csak néhányat nevez meg a Zsoltárok könyvében.
A Zsoltárok könyve öt kisebb részre oszlik. Bölcseink a Tórához hasonlítják, amely szintén öt könyvből áll (innen a neve: Mózes öt könyve). A Tórát Mózes, a zsidóság legnagyobb alakja adta át a népnek, a Zsoltárokat pedig Dávid, “a királyság legnagyobbja” révén kaptuk meg.
Amikor a Szentély állt Jeruzsálemben, a leviták énekeltek és zenéltek. És az, amit énekeltek nem volt más, mint a zsoltárok könyve. A teljes könyv 150 fejezetből áll, nyissuk ki bátran, és látjuk, hogy 150 önálló zsoltár van benne leírva.
Érdekes módon, azonban a Talmud szerint 147 zsoltár van, ami megfelel Jákob – minden zsidó közös őse – életéveinek. Ez az eltérés azért van, mert vannak bizonyos zsoltárok (például az 1. és a 2. zsoltár), amelyeket eredetileg egyetlen fejezetnek tekintettek.
És végezetül egy fontos dolog: a zsoltárok mindannyiunkhoz szólnak. A Midrás azt tanítja, hogy amikor Dávid király összeállította a zsoltárokat, saját magára, minden zsidóra és minden körülményre gondolt. Nem számít, ki vagy, milyen helyzetben vagy, a zsoltárok szavai a szíved szavaival szólnak és meghallják azokat a magasban.
A Rabbi