Hanuka ünnepének legfontosabb micvája a csoda hirdetése. Nyolc napon át gyújtunk egyre több gyertyát, olyan helyen, ahol mások is láthatják a fényeket, hogy tudtára adjuk a világnak a zsidók győzelmét az elnyomó szír-görögök felett.
Szokás volt a hanukiát a bejárati ajtó bal oldalán elhelyezni, hiszen a jobb oldali ajtófélfán található a mezüze. Így két micve között lépünk be a házba. Micve jobbról, micve balról! Napjainkban inkább az a szokás terjedt el, hogy a hanukiát vagy a hanukiákat az ablakba teszik, fényük hadd világítson kifelé, hirdesse a csodát!
Nagyon szép, ha a családban mindenkinek külön van hanukai gyertyatartója.
A hanukia anyagát tekintve általában rézből vagy ezüstből készül, lehet szépen kidolgozott míves vagy egyszerűbb, hogy milyent választunk és használunk teljesen tőlünk és ízlésünktől függ.
Más a helyzet, ha gyermekünkkel készítünk hanukiát! Fantáziánk szárnyalhat, bármilyen anyagot felhasználhatunk hozzá! Készíthetjük tésztából, fából, játékokból, építőkockákból. Néhány szabályt azonban fontos betartanunk!
Ilyen például, hogy az ünnepet szimbolizáló nyolc gyertyának egy magasságban kell lennie, és a szolgagyertyának jól el kell különülnie a többitől. A szolgagyertya nem számít bele az ünnep napjainak számába. Mielőtt azonban megsajnálnánk szegény sámást, feladatát tekintve ő a legfontosabb, hiszen vele gyújtjuk a lángokat. Tehát a sámást magasabbra, alacsonyabbra vagy a két szélén kicsit nagyobb távolságra kell tenni! Elrendezhetjük félkörívben, egy sorban. Nézzünk néhány példát!
Nézzük meg a következő képet! Jól látszik, hogy a nyolc gyertya egy magasságban és egymás mellett van, még ha nem is egy sorban, a sámás pedig a hernyó fején, tehát külön a többitől és egy picit magasabban!
De ugyanez vonatkozik a kisvonatos hanukijára is! A mozdonyon a sámás a „mozdonyvezető”, a két kocsi „rakománya” pedig a nyolc gyertya helye, melyeket vidáman húz maga után a szerelvény! A gyertyák alakja, színe nincs meghatározva! Lehet gömbgyertya, oszlopos, csavart vagy sima. Általában színes gyertyákat használunk, de lehet egyszínű is, színátmenetes vagy egy szálakár több színből is állhat.
Egyetlen fontos kitétel azonban van, hogy legalább fél órát égjenek! Sötétedés után kell meggyújtani a hanukiában a lángokat vagy az olajmécseket. Minden nap új gyertyákat használunk az aznapi gyújtáshoz. Tehát első nap egy, második nap kettő és így tovább, míg a nyolcadik napon nyolc gyertyát gyújtunk, ehhez még jön nyolc darab szolgagyertya, azaz összesen 44 darab. Vannak, akik inkább olajat használnak, hiszen a csoda is olajjal, és nem gyertyával történt. Nagyon lényeges, hogy a hanuka gyertyákat nem használhatjuk világítására, ezért a szoba szokásos fényforrásait is fel kell kapcsolni.
Viszont a szolgagyertya már használható erre a célra is, és bármilyen más munka is elvégezhető mellette. Természetesen a gyertyagyújtásnak megvan a maga szertartása, erről bővebben most olvashat:
A hanukai gyertyákat vagy olajmécseket a zsinagógákban is meggyújtjuk. A zsinagógában, a kántor vagy az erre a feladatra felkért személy kezében már az égő szolgagyertyával, a sámással énekeli el az áldásokat és utána meggyújtja a gyertyát vagy a gyertyákat. A hanuka ünnepének nagy eseménye az otthoni gyertyagyújtás is. A gyerekeknek külön öröm, hogy a hanuka napjai alatt ajándékokat és hanuka geldet, azaz hanuka pénzt kapnak. Minden nap egy picivel nagyobb meglepetésre számíthatnak. Ez azonban nem volt mindig így. Az ajándékozás régen is szokás volt, de a nagyobb ajándékozás, ami alatt azt értem, hogy a gyerekek mindennap kapnak valamit, nem túl régóta szokás a zsidó családokban. Az én gyermekeim is minden nap kaptak és kapnak ajándékot. Első nap egészen kis apróságot, és minden nap egy kicsivel nagyobbat.
Az utolsó napon pedig a legnagyobbat. Számukra a legemlékezetesebb és a legörömtelibb ajándék egy kiskutya volt. Ezeket az ajándékzsákokat nekik készítettem, amikor kicsik voltak. Örömmel használjuk őket minden évben, mert az ajándékok mellett gyönyörű emlékekkel teltek meg.
A hanuka napjai alatt a gyerekek és akár mi felnőttek is egy furcsának tűnő, ám annál izgalmasabb “szerencsejátékot” játszanak, játszhatnak. A neve pörgettyűzés vagy trenderlizés.
Amivel pedig játsszuk, azt trenderlinek, pörgettyűnek, szövivonnak, dreidelnek nevezzük. Természetesen ennek a játéknak is van története. A szír-görög megszállás alatt a zsidóknak tilos volt a Tóra tanulmányozása, ezért amikor egybegyűltek, mindig kéznél volt ez a kis pörgettyű, hogy a megszállók azt higgyék, csak játszani gyűltek össze. A játék úgy zajlik, hogy minden gyerek egyenlő számú cukorkát, diót vagy mogyorót kap, majd egyesével pörgetnek, és aszerint, hogy milyen szerencsésen pörgettek, elnyerhetik a játékostársaik cukorkáit. A játék addig folyik, amíg egy valaki el nem viszi az egész “bankot”. A trenderli négy oldalán egy-egy héber betű olvasható. Ezek a nun, a gimel, a hé és a pé vagy sin betű. A betűk egy mondat szavainak kezdőbetűi. A mondat pedig így hangzik: nész gádol hájá po (vagy sám), nagy csoda történt itt (vagy ott), ez attól függ, hogy Izraelben, vagy azon kívül, a diaszpórában, vagy más néven a gálutban élünk-e.
Pörgessünk és nézzük meg, hogy mit is jelentenek számunkra a betűk, a pörgetés után!
- Nun נ, nichts, semmi. Marad amennyi volt. Azaz cukorkáink száma ugyanannyi marad. A következő játékos jön.
- Gimel ג, ganz, egész. A nyertes az összes cukorkát kiveszi a bankból, illetve a játék folytatásához bent hagy egyet, és a többiek is betesznek egyet-egyet.
- Hé ה, halb, fél. A nyertes a bankban lévő mennyiség felét viszi el.
- Sin ש, stell ein. Tegyél be a bankba egy szem cukorkát.
Van egy másik kevésbé ismert, de nagyon jó játék, a neve kvitli. Ez a huszonegyhez hasonló, szintén számolást igénylő kártyajáték. De a pakli magyarkártya helyett, itt nekünk kell megcsinálni a lapokat! Mint azt már tudjuk, a héber betűknek számértékük van. Így egy-egy lapra egy héber betű kerül fel áleftől-jodig, azaz egytől-tízig. Ráírhatjuk a betű nevét, és akár jelölhetjük a számértéket is. A lapok számát illetően azt ajánlom, hogy legalább öt darabot csináljunk minden betűből, és már kezdhetünk is játszani! Akinek pont huszonegyet ad ki a lapokon szereplő betűk számértéke, azonnal nyeri a kört. Ha egy körben több játékosnak huszonegye lesz, ők új körben dönthetik el, ki lesz a nyertes. Ha valaki nem akar kockáztatni, bármikor megállhat. Ha többet húz huszonegynél, azonnal veszített. Nagyon szerettem a gyerekeimmel ezt a játékot játszani, mert egyszerre több tantárgyat fejlesztett, például a matematikát és a héber nyelvet.
Sok helyen tartanak családi és baráti összejöveteleket, közösségi ünnepségeket. Közös énekléssel, ünnepléssel, tánccal és természetesen étkezéssel egybekötve! Elmaradhatatlan ilyenkor a fánk, a latkesz vagy akár a palacsinta, a túrófánk vagy egy gyors almafánk! Most egy alapreceptet osztok meg veletek, mert nem venném a szívemre, ha fánkrecept nélkül hagynálak benneteket! Ígérem, következő írásomban tejjel, vajjal, olajban készült recepteket olvashattok, és reményeim szerint kifogtok majd próbálni!
Hanukai fánk
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 3 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 2 evőkanál cukor
- 1 cs vaníliáscukor
- 5 tojássárgája
- 6 dkg olvasztott margarin
- 0,5 dl rum, 1 csipet só
A sütéshez 1 liter olaj.
A tálaláshoz: porcukor, baracklekvár, csokikrém.
De mindenki kedve szerint azzal kínálja és fogyasztja, amit a család igazán szeret!
Elkészítés:
Az élesztőt a cukorral és kevés langyos tejben felfuttatjuk. A többi hozzávalót egy tálba vagy dagasztógépbe tesszük. Majd hozzáadjuk az időközben felfutott élesztőt. Összeállítjuk a tésztát és félretesszük, duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát deszkára borítjuk, chálát veszünk belőle, és körülbelül 2 cm-re nyújtjuk. Pogácsaszaggatóval vagy vastagabb pohárral kiszaggatjuk a fánkokat. Újra kelni hagyjuk őket. Közben felmelegítjük az olajat. Vigyázzunk, hogy ne legyen túl forró, de hideg se, mert akkor csak megszívják magukat a fánkjaink, de nem sülnek. Mikor az olajba tesszük a fánkokat, a deszkán levő fele kerüljön felfelé, majd rögtön fedőt teszünk rá és egy percig fedő alatt sütjük. Levesszük a fedőt, megfordítjuk a fánkokat és a másik oldalát is készre sütjük. Ha megsült, papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja, porcukorral meghintjük és tálcára rendezzük.
A szalagos fánk elkészítéséhez segítséget itt láthatsz!
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a tésztából chálát kell venni!
A chálá nem csak a bárchesz egyik neve, hanem elsősorban az elkészített tésztából levett kis darab, melyet a Szentély fennállása idejében a kohénoknak, a Szentélyben szolgáló papoknak juttattak. A levett tészta a háláchá szerint fogyasztásra nem alkalmas, ezért meg kell semmisítenünk. Ezt többféleképp megtehetjük. Alufóliába csomagolva egyszerűen ehetetlenségig égetjük, vagy pedig alaposan becsomagolva kidobjuk. Akkor vagyunk kötelesek a chálá levételére, ha a következő ötféle gabona valamelyikéből, illetve kombinációjukból készült lisztet használunk: búza, árpa, tönköly, rozs és zab.
A chálá levételekor a következő áldást mondjuk:
Báruch Átá HáSém Elochénu Melech Háolám, áser kidsánu bemicvotáv vöcivánu löháfris chálá min háiszá.
Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal, és meghagyta nekünk, hogy leválasszuk a chálát a tésztából.
