Tobias Geffen rabbi Litvániában született 1870.augusztus 1-én. Iskoláit is itt végezte, és családot is itt alapított, mikor 1898-ban feleségül vette Sara Henét, akivel 63 évig éltek együtt és 8 gyermekük született.
1903-ban, a pogrom után Geffen az egész családjával New Yorkba emigrált. 1907-ben elfogadott egy tanári állást Ohióban, de mivel felesége nem szerette az ottani hidegeket, 3 év elteltével dél-Atlantába költöztek, ahol a Shearith Israel rabbija lett; ezt a posztot 1970-ben bekövetkezett haláláig ellátta.
Tobias Geffen rabbi (1870-1970)
„Mikor megérkezett Délre, rájött, hogy csak 4 ortodox rabbi szolgált a térségben” – mesélte Ruth Ziff Adler, Geffen rabbi egyik unokája. Geffen elkezdte elősegíteni a kóser életmód lehetőségeit és henteseket képezett ki. Otthonában zsidó iskolát működtetett egészen 1913-ig, amikor létrejött a közösségi iskola.
„Nem értjük, hogy honnan volt benne ekkora elkötelezettség és elszántság, hogy ortodox rabbiként egyszerre kivette a részét a valláson kívüli életből és közben fenntartotta a halachát. „
1919-ben a rabbi legidősebb fia az atlantai Emory egyetemre akart járni, ami egy metodista intézmény volt. Elvárták a hallgatóiktól, hogy szombatonként is járjanak órára, vasárnap pedig vegyenek részt a misén. Geffen rabbi találkozót kért az egyetem igazgatójától. Elmondta, hogy a fiát és egy másik zsidó fiút felvették az egyetemre, de számukra problémát okoz a szombat-vasárnap ilyesfajta eltöltése. Egyezségre jutottak, hogy a fiúk részt vesznek a szombati órákon, de azokon a napokon nem kell írniuk, sem vizsgázniuk. A vasárnapi miselátogatást is elengedték nekik. Viszont minden szombaton 6 kilométer sétáltak az iskolába, majd ugyanennyit haza. Ennek a megállapodásnak köszönhetően nagyapám gyermekei közül 6 végzett azon az egyetemen – mesélte az unoka.
Az egyik lánya Helen azonban a University of Georgiá-n tanult élelmiszermérnökként. Egy projekt részeként elhatározta, hogy elemezni fogja a Coca-cola összetevőit. Rájött, hogy az üdítő ital állati zsiradékból származó glicerint tartalmaz.
Ebben az időben néhány helyi rabbi már kóser minősítést adott a Coca-colának; vagy mert nem tudtak az állati eredetű glicerinről, vagy mert úgy vélték, hogy kevesebb mint 1/60-ad része az a terméknek, ezért még belefér a kóserbe. Ám Geffen úgy vélte, hogy a 60-ad rész szabály csak akkor érvényes, ha az összetevő véletlenszerűen kerül bele valamibe. Mivel az italnál nem ez volt a helyzet, ezért azt tilosnak minősítette.
A rabbi megkereste Harold Hirsch-et, aki az atlantai zsidó közösség prominens tagja volt és a Coca-cola jogi osztályán dolgozott. Elmondta neki, hogy muszáj lesz nyilvánosan bejelentenie, hogy az üdítő nem kóser. Hirsch a beszélgetésről tájékoztatta Asa Candlert, a cég alapítóját, aki – már akkor, bőven megelőzve a korát –multinacionális vállalatnak képzelte el a Coca-colát, amelynek a termékeit az egész világon forgalmazzák. Mikor meghallotta Geffen felvetését, így reagált: „Micsoda? Vannak emberek, akik nem ihatnak Coca-colát? Azt akarom, hogy mindenki ihassa. Tenni kell valamit!”
Ennek eredményeképpen a cég vezetői megmutatták az ital szigorúan titkos receptjét Geffen rabbinak és beleegyeztek abba, hogy a marha alapú glicerint növényivel, kukorica alapúval fogják helyettesíteni. Így kósersága még Pészachra is megfelel. Amint a változások megtörténtek, a rabbi kósernek nyilvánította a Coca-colát. Ez nem csak a zsidóság számára érdekes, de az üdítő receptje a világ egyik legjobban őrzött titka, a rabbi mégis elérte, hogy megmutassák neki. Természetesen titoktartást fogadott. A neki átadott receptúrát ma egy bizonyos Landau rabbi széfje őrzi.
A Coca-cola céggel elért sikerén felbuzdulva Geffen eljárt zsidó rabok ügyében, és olyan nőknek is a segítségére sietett, akiknek a férje eltűnt, így azonban nem házasodhattak újra. Bármit is tett, élvezte felesége maximális támogatását.
„A támogatása lehetőséget adott a nagyapánknak, hogy még többet tanuljon, írjon és találkozzon emberekkel. Igazi csapatot alkottak. Büszke zsidónak nevelték minden gyermeküket és unokájukat. Mindannyian zsidók maradtunk, mindenki zsidóval kötött házasságot. Hatan alijáztunk. A cionizmus a génünkben van és ezt a nagyszüleinknek köszönhetjük” – magyarázta David Geffen.