Kedves Rabbi, egy olyan kicsi településen élek, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, annyira kevesen vagyunk.  Én is szeretném megünnepelni a Hanukát, de tartok attól, ha kiteszem az ablakba a gyertyákat elkezdenek kérdezősködni származásomról. Mit tegyek?

A Rabbi válaszol:

Köszönöm a kérdést. Azzal kezdem, hogy a Hanuka pont a csoda megélésének ünnepe, amikor a Hasmoneusok nem voltak hajlandóak megadni magukat a félelemnek. Az életben könnyen felemelhetjük a kezünket, és azt mondhatjuk: “Ettől én félek” de az olaj csodája a szellem diadala volt. Minden egyes láng erőt sugárzott annak, aki meggyújtotta. Ez a csoda!

A Hanukai menóránkat az ablak mellé helyezzük, hogy mindenki láthassa fényei misztikus varázsát, és ezáltal nyilvánosságra hozhassuk a csodát. Ha a félelmeink megpróbálják elfojtani fényünket, ha megpróbálják elfojtani identitásunkat, akkor nem tudunk teljes emberként élni. Én azt mondom, legyen büszke a Hanukára, annak erejére és legyen büszke zsidó identitására is.

Amikor meggyújtjuk a lángot, minden nap egyel többet, ragadjuk meg annak világosságát, mert ez egy olyan fény, amely mindannyiunk lelkében ég.

A Rabbi