Héberül chag ha’banot, arabul eid al-banat. Tevét hó első napján van, amely egyben chanuka hetedik napja. Nem tudni, mikortól vált szokássá megtartani ezt az okos, bátor és erős, példaadó életet élő zsidó nőkről megemlékező ünnepnapot, eredetére viszont több magyarázat is van. Legelfogadottabb Judit könyve, egy apokrif írás címadó hősnőjének története. Ez a szemrevaló, istenfélő özvegyasszony Holofernész, Nabukodonozor ninivei király hadvezérének fondorlatos lépre csalásával, megölésével és lefejezésével megmentette Betulia várost az elpusztítástól.
Cristofano Alloni (1577-1621) Judit Holofernész fejével
Természetesen erre és a továbbiakban említett esetekre is érvényes, hogy a hősiesség mellett az Örökkévaló akarata kellett a megvalósuláshoz. Az pedig, hogy I-ten a gyengébbnek tartott nem képviselőit választotta ki a nehéz feladatok végrehajtására, bizonyítja, hogy a csodás történések véghezvitele nem mindig a fizikai erő függvénye. Ahogy a chanukai prófétai szakasz utolsó előtti mondatában áll:
„Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az Örökkévaló, a seregek ura” (Zekarja 4. 6).
Az időpont kiválasztásának további magyarázata szerint a babiloni fogságból Ezra, az írástudó vezetésével visszatérők ezen a napon, „…a tizedik hónap első napján… végeztek mind a férfiakkal, akik idegen nőket vettek maguknak az első hónap első napjáig” (Ezra 10. 16-17). Ugyancsak ez az a nap, amikor engedetlen felesége, Vasti helyett Achasvéros király megkoronázta Esztert, a zsidó Mordecháj unokahúgát, akinek későbbi bátor kiállása révén a perzsa zsidók megmenekültek a kipusztítástól.
Aert de Gelder (1645-1727) Eszter és Mordecháj
Végül Hannáról, a makkabeus lányról is szól ez a nap, aki testvéreit a görögök elleni lázadásra ösztönözte. Ez pedig egy középkori elbeszélés szerint így történt: a görög elnyomás idején törvénybe hozták, hogy a házasodni szándékozó zsidó lányoknak a helytartó elé kell járulniuk, mert őt illeti meg az első éjszaka joga. Mikor a zsidó főpap, Mattitjáhu (Mattatiás) lányára, Hannára került a sor, a lánynak merész lépésre sikerült rávenni öt fivérét. A testvérek azt kérték, hogy tekintettel húguk magas társadalmi rangjára, maga a király érvényesítse a jogot. Miután ezt sikerült elérniük, együtt érkeztek a palotába, és vakmerő rajtaütéssel megölték a királyt. A legenda szerint így kezdődött i. e. 167-ben a görögök elleni chasmoneus felkelés, amelynek minden értelemben fényes győzelméről chanukakor emlékezünk meg.
A lányok ünnepe szerepel Tunézia, Líbia, Marokkó, Algéria és Törökország, valamint a szaloniki zsidóság hagyományvilágában. Az elnevezés ellenére nem csak lányok, hanem fiatal és idős asszonyok egyaránt összegyűlnek ilyenkor, hogy egész napos tanulással, tánccal, közös énekléssel és – purimhoz hasonlóan – egymásnak adott ajándékcsomagokkal ünnepeljenek. Szokás ilyenkor bocsánatot kérni egymástól az elmúlt évben okozott esetleges sérelmekért, ami utalás az újhold előtt tartott böjtre (jom kipur katan). Egyes közösségekben külön köszöntik a bat micva korba került lányokat. Van, ahol a hajadonok együtt ünnepelnek, az kívánva maguknak és egymásnak, hogy még abban az évben találják meg jövendőbelijüket. Azok sem maradnak ki az ünneplésből, akik már eljegyezték egymást; marokkói és tunéziai közösségekben a jegyesek családjai is ajándékokat váltanak. A menyasszony házából délben egy nagy tálca, jó sok mézzel készített édességet küldenek a fiús házhoz, ahonnan este a vőlegény illatszerekkel, ékszerekkel vagy szép ruhákkal felszerelkezve viszonozza a látogatást. Az est végén a két család közösen gyújtja meg a chanukai gyertyákat abban a reményben, hogy a következő ünnepet a fiatalok már saját otthonukban töltik.
Izraelben a tunéziai hagyományápoló zsidó közösség jóvoltából már több mint tíz éve rendszeresen megtartják a lányok ünnepét.