155 évvel ezelőtt, 1868. január 7-én született Várpalotán. Felsőfokú tanulmányait Budapesten, az Országos Rabbiképző Intézetben végezte; közben Lipcsében bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Rabbivá avatása után, 1892-ben a szombathelyi hitközséghez szerződött. Ott írta meg Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók című, manapság is sokat emlegetett könyvét. Másik nagy jelentőségű munkája Mózes öt könyvének magyar fordítása, amely az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) kiadásában jelent meg.
1908 novemberében a nyíregyházi status quo ante hitközség meghívásának eleget téve próbaszónoklatot tartott a Szarvas utcai zsinagógában, amelynek nyomán egyhangúlag megválasztották főrabbinak; ünnepélyes beiktatására 1909. április 20-án került sor. Fentebb említett műveinek köszönhetően akkor már országos hírnévnek örvendett. Az állásváltoztatás annak idején találgatásokra adott okot. Maga Bernstein később így indokolta:
„…az Egyenlőség, illetve Szabolcsi Miksa (a lap szerkesztője) arról igyekezett engem meggyőzni, hogy valóságos misszió vár reám az ő pátriájában, Szabolcsban, ahol eladdig olyan modern képzettségű, konzervatív rabbi, mint csekélységem, még nem működött.”
A szabolcsi mezőváros (1876-tól megyeszékhely) a felekezetek közötti béke és megértés mintaképe volt. Ahogyan Bencs Kálmán polgármester jellemezte visszatekintésében az 1870-80-as éveket:
„…a tirpákokkal együtt volt a hazafias meggyőződésű és Kossuth-párti zsidó vallású polgár is, és egyetértő lelkesedéssel buktattak meg még minisztert is.”
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az új főrabbi beiktatási ünnepélyén a hitközség elöljáróin kívül felszólalt Paulik János evangélikus lelkész, aki osztatlan sikert aratott üdvözlő beszédével a nagyszámú hallgatóság előtt. A helyi sajtón kívül országos napilapok is megemlékeztek a nagy horderejű eseményről.
A nyíregyházi status quo ante hitközség zsinagógája, ahol az ünnepélyt rendezték, 1880-ban épült fel. A kettő közül ez volt a nagyobb létszámú közösség: 1944-es adatok szerint 2462 tagot jegyzett, míg az ortodox hitközség 2054-et. 1868-tól zsidó iskolát tartottak fenn, amelyben magyar nyelven folyt az oktatás, s amelyet 1897-ben a status quo zsinagóga mellett emelt új, emeletes épületbe költöztettek. 1940-ben az izraelita elemi iskola mindkét hitközségből beíratott 430 tanulóját tíz fős tantestület oktatta.
Bernstein Bélának a hitélet irányítása, nagyívű prédikációi és tudományos munkái mellett mindig is szívügye volt az oktatás: Szombathelyen az ő nevéhez fűződött a zsidó iskola létrehozása. Az Országos Rabbiegyesület alelnökeként egyetemes hittantervet állított össze, amelyhez tankönyvet is írt. Széleskörű elismertségét bizonyítja, hogy 1929-ben az akkor alakult Status Quo Hitközségek Országos Szövetsége elnökévé választották.
Nyíregyházán amellett, hogy a hitközség főrabbija lett, a város életébe is bekapcsolódott: 1918-ban más felekezetek vezetőivel együtt beválasztották a képviselőtestületbe, amelynek 24 éven át volt tagja. Képviselői tevékenykedésének első évében zsidó kórház építésére nyújtott be javaslatot, amelyet a testület egyhangúlag elfogadott és olyannyira támogatott, hogy a város telket adományozott az építkezéshez. A terv csak részben valósult meg: a kórház ugyan felépült, de a berendezés és működtetés anyagi feltételeit nem sikerült megteremteni, ezért a hitközség kénytelen volt eladni a városnak az épületet.
1942. szeptember 3-án az Egyenlőség még megemlékezett Bernstein Béla rabbivá avatásának 50. évfordulójáról. 1944 tavaszán, bár fia segítségével lehetősége volt Budapestre költözni, a főrabbi úgy döntött, hogy osztozik közössége sorsában. Elmondások szerint csak sétabotját, imazsákját és bibliáját vitte magával a gettóba, ahonnan hittestvéreivel együtt Auschwitzba deportálták.
Emlékére Szombathelyen kulturális központot és utcát, Nyíregyházán teret neveztek el. Utolsó nyíregyházi lakhelyét a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kezdeményezése jóvoltából botlatókő jelzi.
Forrás:
Merklin Tímea: „Élet háza” a kerítésen túl
Dr. Bernstein Béla főrabbi – a nyíregyházi évek, szerkesztette: Timár Éva