Íme Izrael, azaz Jákob, aki már nagyon sokat élt ezen a földön. Az utolsó tizenhét évet Egyiptom földjén, Gósemben töltötte, a Kánaánt sújtó szárazság és éhínség miatt és, mert szeretett fia József ide hozatta őt az egész családjával együtt. Száznegyvenhét éves lett, ami még tórai korban is egészen soknak számít. Tudta, hogy lassan végleg lehunyja a szemét, ezért magához hívta a fiait és az unokáit.
Még egy elcserélt áldás
József, aki egyedüli testvérként nem Gósenben lakott, elindult apjához, két fiával, Efrájimmal és Menáséval. Józsefet a munkája a palotához kötötte és, mivel elég jó kis állás lehetett alkirálynak lenni, így ő ott élt. Korábban Jákob megeskette a fiát, hogy a Makpelá barlangban helyezi majd örök nyugalomra, ahol az apja és a nagyapja is pihen. József megígérte. Emlékszel József nagyapjára és dédapjára? Ők az egyes és kettes számú ősapa, Ábrahám és Izsák.
Megérkeztek Jákobhoz és bementek hozzá a sátrába. Mivel az idős és beteg Jákob már nem is látott jól, így közel vitte hozzá a fiait és elmondta, hogy melyikük, melyik. Az idős nagyszülők gyakran összekeverik az unokáikat. Igazából tudják, hogy ki-ki, csak a nevekkel már kissé nehezen boldogulnak. Ezért József elmondta apjának, hogy az elsőszülöttet Menásénak hívják, a másodszülöttet pedig Efrájimnak.
Emlékszel olyan történetre, amikor komoly galiba lett a születési sorrendből? Ki szerezte meg csellel az elsőszülöttséget a bátyjától? (igen, pont a nagypapa, Jákob, azaz Izrael)
Az apai, vagy nagyapai áldásnak is megvolt a maga szabálya: jobb kézzel az idősebb fiút, bal kézzel a fiatalabbat kell áldani. Ezért, hogy apjának segítsen, József már úgy is ültette a fiait az apja lábához, hogy neki csak a kezét kelljen kinyújtania az áldáshoz.
Amit viszont Jákob tett, attól Józsefnek elakadt a szava. Kinyújtotta a kezeit és a jobb kezét Efrájim, a balját pedig Menáse feje irányába nyújtotta ki. Tehát keresztbe. József szeme előtt szinte lassítva mozdult az apja jobb keze a kisebbik fiú, míg bal keze a nagyobbik fiú feje felé. Mire bármit is mondhatott volna, elhangzott az áldás:
“Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, a pásztorom, mióta vagyok e napig; az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a gyermekeket és neveztessék rajtuk az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve és halként szaporodjanak sokasággá az országban.”
József döbbenten kérdezi az apját, hogy miért cserélte meg a kezeit? Jákov válaszolt: “Menáséból is nagy nép lesz, de a kisebbik utódainak sokaságából még nagyobb! Utódaiból nagy vezető válik majd!” Ez a nagy vezető nem lesz más, mint Józsua, Mózes utódja.
Jákov még egy áldást mond a fiúkra, azt, amit a szülők a mai napig mondanak a gyermekeikre: “Tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és mint Menásse.”
Ti lesztek a törzsek!
Jákob fiaiként áldotta meg az unokáit, így ők is teljes jogú örököseivé váltak. Halála előtt kijelölte fiai útját, annak alapján, amilyennek látta őket és amilyenek voltak. Emlékeztek a fiúk nevére?
Ruben, Simon, Levi, Júda, Iszakár, Zebulon, József, Benjámin, Dán, Naftali, Gád és Aser.
Ők lesznek a tizenkét törzs fejei, akik leszármazottai között Kánaán földje felosztásra kerül? Majdnem, de nem. A Levi törzsnek nem lesz földje, mivel ők lesznek a Szentély emberei. József helyébe a két fia lép, így a tizenként törzs Jákob tíz fia és két unokája leszármazottaiból áll majd.
Tudtad, hogy a tizenkét fiúhoz nemcsak jelkép, de jellegzetes drágakő is tartozik? Emlékszel kinek a mellvértjén vannak ezek a kövek?
- Ruben a rubint
- Simon a topáz
- Lévi a smaragd
- Júda a gránit
- Dán a zafír
- Naftali a gyémánt
- Gád az opál
- Áser az achát
- Iszakár az ametiszt
- Zebulon a quarz kristály
- József az onix
- Benjámin a jáspis
Vége az első könyvnek
Mózes első könyvétől egy időre elbúcsúzunk. József még ötvennégy évig uralkodott Egyiptomban, mint alkirály. Őt követően a zsidók generációi éltek békében Egyiptomban, amíg a fáraók és a nép “el nem felejtették Józsefet”. Ez viszont már egy másik történet.