Chaim Soutine életének és művészetének legjelentősebb éveiről nem lehet írni barátja, Amadeo Modigliani említése nélkül, annak ellenére, hogy kettőjük barátsága mindössze öt évig tartott. A szoros művészi és emberi kapcsolatnak Modigliani 1920-ban bekövetkezett halála vetett véget.
A két zsidó származású festőt egy harmadik zsidó művész, Jean Lipschitz kubista szobrász ismertette össze. Addigi életük igencsak különböző volt. Modigliani az olaszországi Livorno-ban született 1884-ben, gazdag család legkisebb gyermekeként, így megengedhette magának, hogy fiatalon, anyja támogatásával Rómába, Firenzébe, Velencébe és Nápolyba utazzon, és neves mesterektől tanulja a festészetet. 1906-ban Párizsban, a fény és a művészetek fővárosában telepedett le.
Soutine 1893. január 13-án Minszk mellett, egy Smilovitz nevű zsidó kisvárosban született sokgyermekes, szegény sorsú családban. Művészi hajlamai korán megmutatkoztak, de nem sok támogatásra lelt. Sőt, amikor lerajzolta a stetl rabbiját, annak felnőtt fia dicséret helyett jól elverte az ifjú művészt, mivel az megszegte a Tízparancsolatból a másodikat: „…Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi fenn az égben van és ami lenn a földön van…” (Mózes II. 20. 4). Ugyanakkor ennek a verésnek köszönheti első lépését a festői pályán, mert anyja abból a pénzből, amit kártérítésként a rabbitól kapott, a vilnius-i Szépművészeti Akadémiára küldte tanulni. 1911-ben innen érkezett Párizsba, mint sok más zsidó alkotó, aki az erősödő antiszemitizmus elől ott próbált menedéket találni. Nem mintha a franciák szerették volna az idegeneket, de a művészeket legalább hagyták alkotni.
Miután 1915-ben összeismerkedett Modiglianival, közösen béreltek stúdiót a párizsi művésznegyedben. Mint legtöbben kollégáik között, ők is szűkösen éltek. Nemcsak zsidó származásuk kötötte őket össze, hanem a klasszikus festészet iránti rajongásuk is. Soutine mindenki más felett Rembrandtot tartotta a legnagyobbnak. Tisztelete jeléül megfestette a nagy mester Fürdőző nő című képének parafrázisát, de későbbi alkotásai is visszautalnak a holland festőóriásra. Modigliani többször megfestette Soutine alakját, az egyik képen a kohaniták áldása szerint széttárt ujjakkal. Marc Restellini francia művészettörténész és múzeumigazgató szerint nem valószínű, hogy a modell elégedett volt ezzel az ábrázolással, bár neveltetése és érzelmei alapján mindig is zsidónak vallotta magát. Azt sem tudta elkerülni, hogy a stetl szegénységében töltött gyerekkora kihasson művészetére.
A párizsi kávéházak teraszain a két barátnak alkalma volt megismerkedni a festészet, az irodalom és zeneművészet számos alakjával: Pablo Picasso, Guillaume Apollinaire, Henri Matisse, Jean Cocoteau mind ehhez a körhöz tartoztak. Igazi törzshelyükké idővel a Rotonde vált a Boulevard Montparnasse-on. A cipőboltból átalakított legendás kávéház tulajdonosa, Victor Libion utasította a pincéreket, hogy hagyják nyugodtan alkotni az asztaloknál órákon át üldögélő művészeket, ne zaklassák őket hiába, mivel legtöbbjük úgysem tudja kifizetni a rendeléseit. Ezzel viszont elérte, hogy a kíváncsiskodó és fizetőképes párizsiak szívesen csatlakoztak a bohém társaságokhoz. Egyúttal állandó tárlatként helyet biztosított a kávéház falain a festők képeinek. Modigliani néhány frank ellenében portrékat rajzolt, hogy ki tudják fizetni a számlát, nála jóval zárkózottabb barátja a sarokban ülve figyelte. Ezzel együtt voltak kedves, közös élményeik. Soutine visszaemlékezése szerint egyszer annyit sikerült inniuk, hogy ő maga sokáig keringett a Rotonde körül a bejáratot keresve.
Modigliani halála Soutine számára egyben a bohémélet végét is jelentette. Érezvén vége közeledtét, a nagybeteg Modigliani megeskette barátját és egyben mentorát, Léopold Zborowski műkereskedőt, hogy segíteni fogja Soutine-t, de az esküből semmi sem lett. Két évvel később, 1922-ben azonban egy Albert C. Barnes nevű amerikai műgyűjtő (eredetileg híres kémikus) Párizsba látogatva felfedezte Soutine alkotásait és felvásárolta az összes elérhető képet. Soutine élete, mint a mesékben, egy csapásra megváltozott. Első dolga volt méretre szabott öltönyt rendelni és venni egy díszes autót. Egy évre rá Madeleine Castaing régiségkereskedő és férje, Marcellin fedezte fel magának a képeit. Ők nem csak anyagilag, de lelkileg is támogatták Soutine-t; sokat vendégeskedett a házaspár birtokán.
Nyugalmas és termékeny évek után Soutine és élettársa, Marie-Berthe Aurenche (Max Frish német festő második felesége) elhagyták a németek által 1940. június 14-én megszállt francia fővárost és vidéken, Touraine régióban telepedtek le. A festő fizikai állapota egyre romlott, végül az orvosok gyomorrákot állapítottak meg nála. 1943-ban visszatértek Párizsba, de már nem lehetett segíteni rajta: a műtőasztalon halt meg. Szerény temetésén mindössze néhány művészbarátja vett részt.
