„Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött…”
(Szomorú vasárnap, dalszöveg részlet)
Seress Rezső (1899-1968)
A Szomorú vasárnap című sláger zenéjét Seress Rezső zongoraművész, slágerszerző szerezte, szövegét Jávor László költő írta. Első kiadása 1933-ban jelent meg, és – nem kis részben a köré szövődött városi legendák hatásának köszönhetően – hamarosan világszerte ismertté vált.
A szövegíró Jávor László Párizsban
A szövegíró, Schwartz László néven született izraelita vallásúként 1903. május 4-én, Budapesten, az Erzsébetvárosban. Első magyar nyelvű felvétele 1935-ben készült el, Kalmár Pál a tangókirály, ahogyan nevezték, közreműködésével.
de már a következő évben elkészült angol fordítása (Sam M. Lewis jóvoltából) és első angol nyelvű felvétele is, melyen Hal Kemp énekelt.
Ugyancsak 1936-ban elkészült egy másik angol nyelvű felvétele is, ezúttal Paul Robeson énekelte a dalt, Desmond Carter szövegével.
Angol nyelvterületen az hozta el a világhírt a dalnak, amikor Billie Holiday is előadta 1941-ben. Lewis fordításában nagy hangsúlyt kapott az öngyilkosság, a dal címe is „Hungarian Suicide Song” (Az öngyilkosok magyar dala) lett.
Az idők során számos városi legenda született a dallal kapcsolatban, a legtöbb arról szólt, hogy különböző életkorú, nemű és társadalmi státuszú emberek sorra követtek el öngyilkosságot a hallatán, ezért egyes rádiók tiltólistára is helyezték a dalt.
Sajtójelentések szerint csak az 1930-as években legalább 19 olyan öngyilkosság történt Magyarországon és az Egyesült Államokban, amelyek összefüggésbe hozhatók a Szomorú vasárnappal. A konkrét esetek legtöbbjét azonban körülményes tényszerűen igazolni; Magyarországon a dal születése körüli években amúgy is magas volt az öngyilkosságok száma – egyszerűen olyan társadalmi tényezők miatt, mint a szegénység és az éhezés – önmagában is jó táptalajt adhatott az ilyen városi legendák terjedésének. A BBC egy időben valóban tiltólistára helyezte a dalt saját műsoraiban, Billie Holiday előadásában, arra hivatkozva, hogy ártalmas az erkölcsre az akkori nehéz háborús időszakban, a szöveg nélküli, instrumentális változatot azonban engedélyezték.
A dal zeneszerzője, Seress Rezső 1889-ben Spitzer Rudolf néven kikeresztelkedett zsidó családba született. Alacsony termete – felnőttként is mindössze 156 centiméteresre nőtt – és alkata tökéletes volt ahhoz, hogy artistának álljon, így otthonról már fiatalon megszökve egy vándorcirkusz légtornásza lett. Hogy mégsem ebben a művészeti ágban vált sikeressé, arról egy vecsési munkabaleset tehetett: egy előadás előtt, gyakorlás közben leesett a trapézról, és a zuhanásba majdnem belehalt. A hosszas lábadozást követően újabb pódiumon tette próbára tehetségét: egy átmulatott éjszakán barátkozott össze az ismert komikus Bilicsi Tivadarral, aki azt javasolta neki, próbálkozzon meg a színészettel.
Seress így is tett, ám a színpadi világban sem találta meg azt, amit keresett – leginkább önmagát. A Margitszigeten, illetve a városligeti Műszínkörben lépett fel a leggyakrabban, ám utóbbi helyszín mégsem egy sokak által látott, hanem egy színfalak mögötti előadásától vált fontossá az életében. Egyszer ugyanis unaloműzésből leült a háttérben egy zongora mögé, és játékát az igazgató is meghallotta. Nem volt visszaút: egyedi stílusa hallatán fellépéseket szerveztek neki, és hamarosan már az általa szerzett érzelmes-borongós melódiákat mutathatta be a nagyérdeműnek.
Nádor József zeneszerző ajánlotta be őt a VII. kerület előkelő mulatójába, a Dohány utcai Kulacs Vendéglőbe. 1925-től zenélhetett itt – nagy sikerrel tette –, sőt ekkor már lemezt is kiadhatott, így jutott el hanghordozón is zenekedvelők ezreihez a „Még egy éjszaka” című és a „Ki volt az az asszony, akinek a szíve…” kezdetű slágere.
Nótáitól zengett a fővárosi éjszaka, állítólag kocsisok, inasok, cselédek is e dallamokat fütyörészték, amerre a fül elhallott. A Kulacs-beli sikerek Seress egzisztenciáját is megalapozták: a keresetéből még lakást is tudott venni a Dob utcában, ami a színészként átélt nyomorgásához képest nagy előrelépést jelentett. „Szeressük egymást, gyerekek”, „Csillogó hópehely”, „Én úgy szeretek részeg lenni, mert akkor nekem nem fáj semmi”, „Fizetek, főúr, volt egy feketém és egy életem, mit elrontottam én” – egymást követték az újabb népszerű szerzemények, amelyek sajnos a kocsmai zenész skatulyájába is beleragasztották a többre hivatott művészt. Pedig még operettet is írt „Szerelem az egész vonalon” címmel, ám az akkori neves operettszerzők műveivel nem versenyezhetett, senki nem vitte színre.
Seress Rezső diadalútja a gazdasági világválság megpróbáltatásai után, 1935-ben kezdődött, amikor egy estén Jávor László, a 8 Órai Újság rendőri riportere megkereste őt azzal a kéréssel, hogy komponáljon dalt az egyik verséhez. A költemény a Szomorú vasárnap címet viselte.
Seress slágere a következő években Nyugat-Európát és Amerikát is meghódította; a Szomorú vasárnapot összesen 28 nyelvre fordították le, és olyan világhírű előadók tűzték műsorukra, mint Ray Charles, Louis Armstrong, Bing Crosby, vagy Frank Sinatra.
Miközben Nyugaton neve garanciát jelentett a sikerre, addig a Dob utcában élő „kis Seress” a zsidótörvények miatt visszavonulásra kényszerült, majd miután Magyarország belépett a második világháborúba, munkaszolgálatra került. A legnagyobb haszon, amit a zongorista a Szomorú vasárnaptól nyert, a puszta élete volt, ugyanis egy német katonatiszt, aki korábban látta a „kis Seresst” Budapesten játszani, három és fél évnyi szenvedés után megmentette őt.
Miután a háború véget ért, Seress Rezső visszatért a fővárosba, és egészen haláláig nem is mozdult ki onnan. Jóllehet, Amerikában mesés pénzösszeg, számos ajánlat és hírnév várta, sem a kommunista hatalomátvétel előtt, sem ’56 zűrzavarában nem élt a távozás lehetőségével. A férfi, aki nyugaton dúsgazdag lehetett volna, eltűrte, hogy a proletárdiktatúra indexre tegye slágereit, és az Akácfa utcában, majd régi helyén, a Kulacs Vendéglőben folytatta „karrierjét.”
Az ’50-es évek második felére azonban a zongorista lassan elveszítette rajongótáborát. A „kis Seress” dalai helyett már Elvis Presley és a Beatles hozta lázba a közönséget, aminek eredményeként a férfi mindinkább elzárkózott a külvilág elől, és depressziójától vezetve végül az öngyilkosságba menekült. Seress Rezső lakásának ablakából kiugorva próbált véget vetni életének, azonban ezt az esést is túlélte, így 1968. január 11-én (más források szerint január 12-én), a MÁV Kórházban gipsze drótjával fojtotta meg magát, beteljesítve ezzel a legnagyobb slágerének végzetét.
A dal örökzöld státuszát mi sem igazolja jobban, hogy a közelmúltban is számos előadó feldolgozta: 1999-ben az izlandi alternatív énekesnő Björk, 2012-ben a modern (nu)metalt játszó magyar Leander Rising, illetve 2014-ben a 100 Tagú Cigányzenekar közreműködésével Joss Stone, brit R&B énekesnő.
A YouTube-on számtalan egyéb feldolgozást tudnak meghallgatni.
Források:
Dr. Szász Adrián: A reményvesztett zseni, a „Szomorú vasárnap” világhírű magyar szerzője: Seress Rezső
Tarján M. Tamás: Seress Rezső öngyilkossága