Tisztelt Rabbi, pár hete voltam egy barátom esküvőjét megelőzően, Szombaton a zsinagógába, és ott „aufrufot” tartottak a számára. A kérdésem, hogy, miért tartanak ünnepséget a vőlegény tiszteletére az esküvője előtti Szombaton? És milyen szó az “aufruf”? Köszönöm a választ.
Esküvő a Dohány utcai zsinagógában – 1953. Fortepan 123408. Fotó adományozó: Hámori Gyula
A Rabbi válaszol:
Először is hadd kívánjak a barátjának és a kedves feleségének, Mázel Tov, sok szerencsét. Kívánom, hogy egy csodálatos zsidó otthont tudjanak felépíteni a maguk és leendő gyermekeik számára.
Az „ aufruf” jiddis szó, ami azt jelenti, hogy “felhívás” – utalva arra a tényre, hogy a vőlegényt az esküvőjét megelőző szombat délelőtt hívják fel a Tórához, nagy ünneplés közepette. Amikor a vőlegényt a Tórához hívják, a közösség a kántor vezetésével énekel a tiszteletére. Az ünnepség részeként apró édes cukorkával vagy dióval dobálják meg, amikor az olvasás befejeződött. Számos szimbolika húzódik meg a szokás mögött – például az, hogy házasságuk édes és gyümölcsöző legyen. A dió a bűnök bocsánatára hívja fel a figyelmet, mivel a héber dió szó – אגוז – ugyanazzal a számértékkel bír, mint a טוב – jó szó. Ennek a szokásnak a forrása egy midrás, ami arról szól, hogy a templomban Salamon király különleges bejáratot készített a vőlegények számára, hogy amikor valaki belép, minden jelenlévő áldást adjon nekik.
A templom lerombolása után ez a gyakorlat azzal egészült ki, hogy amikor a hátánt vagyis a vőlegényt a Tórához hívták, akkor minden jelenlévő áldásban részesítette. Az istentiszteletek után a család meghívja a közösséget egy Kiddus-ra, ilyenkor áldást mondanak a borra és könnyű ételt szolgálnak fel.
Szeretném kiemelni, hogy elsősorban az askenázi zsidók körében szokás „aufrufot” tartani. A szefárd hagyomány szerint a vőlegényt az esküvője utáni szombaton tisztelik meg, és ezt “Sabat Hátán” – azaz a vőlegény szombatja néven nevezik.
A Rabbi