„És kinyújtotta Mózes botját az ég felé és az Örökkévaló adott menydörgést és jégesőt és tűz cikázott a földre és hullatott az Örökkévaló Egyiptom országára.” (II.M. 9/23.)
Mózes Smot könyve két hetiszakaszában olvasunk a tíz csapásról, melyekkel I-ten sújtotta Fáraót és vele Egyiptom országát. A hetedik csapás, a „jégeső”, attól különös, hogy abban a korban az egyiptomiak legfeljebb hallomásból találkoztak jéggel, jégesőről még álmaikban sem. Ami még különösebb, hogy olyan jégesőről olvasunk a szövegben, ami tűz kíséretében hullott a földre. Köztudott, hogy a jég megfagyott víz.
Rabbi Bachja ben Asher (1255-1340) azzal kapcsolatosan hívja fel figyelmünket, hogy Egyiptomban a jég tűzzel vegyesen érkezett az égből. A tűz behatolt a föld üregeibe, elégette a fák gyökereit, a jégesőből kiolvadt víz viszont nem oltotta el ezt a tüzet. Midras Vajera Rabba magyarázata:
Volt egy embernek két szolgája, akik folyton ellenségeskedtek egymással. Az ember háborúba ment, szüksége volt mindkét szolgára, ezért kibékítette a két ellenséget: Tüzet és Vizet! Így létesít békét I-ten az égben is. Gábriel angyal a tűz fölött uralkodik, Michael a víz fölött. Mindkettő szolgálatot végez I-tennek úgy, hogy békét teremt közöttük. Ezért mondjuk naponta: „Aki békét teremt a magasságokba, az teremtsen békét köztünk és egész Izrael között!”
A zsoltárok könyvében két misztikus mondtat áll.
„Aki ad havat, mely akárcsak a gyapjú, ki deret szór, mely mint a hamu. Hullatja jegét, mintegy darabok, fagya előtt ki állhatna meg?” (147. Zsolt. 16-17.)
Az év téli negyedében vagyunk. Ezt az évszakot a jéggel és a hóval szoktuk asszociálni. Szinte várjuk és szeretjük a havat. Gyönyörködünk a havazásban. Elkápráztat, a mindent beborító frissen hullott hó látványába. Úgy érezzük, lelassul az idő, minden fehér és tiszta. Szeretünk az esti csendben sétálni, amikor talpunk alatt ropog a frissen hullott hó. Honnan ez a különös, hideg környezetben megélt meleg érzés? A zsidó liturgia felosztásában az ünnepek tavaszra és nyárra esnek. Mi ennek az oka? Miért nincsenek az ünnepek egyenletesen elosztva a hónapok és évszakok között?
Maharal néven ismert prágai Juda Löw ben Bezalel filozófus rabbi (1512-1609) magyarázata szerint a liturgiai év két részre van osztva: Peszáchtól Szukotig tart a spirituális fény korszaka, ami Isten kisugárzása. Az „Égi fény”, Ősfény néven került köztudatba. Ősszel és télen, a kevesebb fény, a spirituális „sötétség” periódusa.
„És mondta I-ten: legyen világosság és lett világosság.” (I.M. 1/3.) „Fény, amely már létezett a teremtés előtt.” „Fény amely (egy ideig) világít, majd felszáll és rejtőzik…..” (Zohár 16b.)
A tavasz és nyár a fény időszaka. Ez a spirituális energiával való feltöltődés időszaka. Az őszi és téli hónapok a „sötétség” periódusa. Ebben az időszakban szünetel a feltöltődés, fejlődés. Mi az értelme ennek a körforgásnak? Miért teremtette I-ten a világ körforgását?
„ és elválasztotta I-ten a világosságot a sötétségtől” (I.M. 1/4)
Az ember életében a periodicitás meghatározó. Elviselhetetlen lenne állandóan „spirituális fentben”, „fényben” lenni. I-ten elválasztotta a két létformát, időt szabott a spirituális feltöltődésnek, fejlődésnek elhatárolva azt attól az időszaktól, amikor a „fejlődés” stagnál. Ez a fejlődés megőrzésének periódusa. Hogy jön ide a hó? Misztikusok kérdése:
„Miből lettek a szárazföldek? A válasz: I-ten dicsőséges trónja alatti hóból! I-ten fogta a havat és rádobta vízre. A víz erre megfagyott, így létrejött a föld pora. (Zohár uo.) „Mert azt mondja a hónak: essél a földre.” (Jób 37/6.)
A Zohár könyve szerint I-ten trónusához szorosan kapcsolódik a hó. Ismert, hogy a zsidó férfiak, reggeli ima közben parancsot teljesíteve „jelet” viselnek: „Kösd őket jelképként kezedre és homlokkötőként szemeid közé.” (V.M. 6/9.)
A zsidó misztika, a Zohár könyve szerint, I-ten is tfilint visel. A különbség, hogy amíg az ember fekete tfilinben imádkozik, I-ten tfilinje „Hó”fehér. A különbség tehát a tisztán fekete és hófehér „színben” van. A Fizika színekkel foglalkozó fejezeteiből ismert: a fehér és fekete valójában nem színek. A fekete elnyel, a fehér visszatükröz minden színt. A fekete a befogadás, a fehér a kiáradás jelképe. Azért imádkozunk fekete tfilinben, mert vele magunkba fogadunk minden isteni bölcsességet. I-ten azért visel „HÓ”fehér tfilint, hogy felénk sugározzon minden „spirituális lényeget”. Égből „küldi” a HÓfehér havat, a megvilágosító erővel egyenértékű „spirituális fényt”. Misztikus magyarázatban I-ten a földet hóból teremtette. A hó által szimbolikusan spirituális erőt sugároz a földre. Általa az emberek magunkba fogadják I-ten áradó spiritualitását.
Reméljük, hogy ebben az évben havazni fog. A hó majd beborítja a földet emlékeztetőül, hogy alkalmassá tegyük magunkat a „befogadásra”.
Mindenkinek vannak nehézségei, melyek aggodalommal töltik el. I-ten, mint a HÓ fehérsége „hullatja” a szükséges bölcsességet, hogy úrrá tudjunk lenni a helyzeten. „Küldi a szavát, és elolvad a jég, lengeti szelét, csepeg a víz.” (147. Zsolt. 18.) Isten bölcsessége és hatalma ellenőrzése alatt tartja a „jeget” és a „havat” küldi a segítségként az akadályok leküzdésére.
Forrás:
Rabbi Baruch Leff, ”Misztikus Hó”)