A szecesszió, a népi romantika, és az art deco jellegzetes jegyeit hordozzák magukon épületei. Alkotásaival világszínvonalú teljesítményt nyújtott és jóval megelőzte saját korát. Egy új stílusvilág jött létre általa. 150 éve született a magyar modern építészet legkiválóbb alakja, Lajta Béla. Rá emlékezünk.
Leitersdorfer Bélaként látta meg a napvilágot 1873. január 23-án, Óbudán Leitersdorfer Dávid, szabómester és Ungár Terézia negyedik gyermekeként. A budapesti Műegyetemen szerzett diplomát 1896-ban, s az évfolyam legjobb hallgatójaként elnyerte a Hauszmann Alajos jutalomdíjat. Az elismerés névadója mellett az egyetem elvégzését követően egy rövid ideig dolgozott is, majd állami ösztöndíjjal hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Ez idő alatt bejárta Olaszországot, Németországot, Angliát, s még Londonban tartózkodott, amikor 1899-ben elküldte pályatervét a lipótvárosi nagyzsinagóga építéséhez. A pesti zsidóság lélekszáma ugyanis ekkor már annyira megnövekedett, hogy szükségessé vált egy új, méreteiben a Dohány utcai zsinagógát is meghaladó épület létesítése. A terv monumentálisra sikerült, még Leitersdorfer néven nyújtotta be, harmadik helyezést ért el vele, azonban a kivitelezés nem valósulhatott meg…
Ugyanabban az évben hazatért, s a külföldön tapasztalt impulzusok arra késztették, hogy itthon valami újat alkosson a magyar építészet terén. Bár sokáig kereste saját formanyelvét, végül megtalálta. Az odáig vezető utat azonban még sok próbálkozás előzte meg, de ezekben a próbálkozásokban olyan jellegzetesen sajátos épületcsodákat hagyott az utókorra, melyekben ma is gyönyörködhetünk. Hazatérése után pár évig Lechner Ödönnel, az itthoni szecessziós építészet mesterével dolgozott együtt. Példaképének tekintette őt, és az építészet megújítását a népies elemek megjelenítésében látta. Így aztán a gömbölyded, ívelt szecessziós vonalvezetés és a rengeteg növényi ornamentika között feltűnik építményein a jellegzetesen magyaros motívumvilág. Első ilyen középülete a szirmai Klein-kastély volt, mely magán hordozta az említett sajátos stílusjegyeket.
Lajta apja jelentős személyiség volt a Pesti Izraelita Hitközség életében, 1899-ben a Chevra Kadisa elöljárója lett. Fiát, Bélát, aki mindvégig fontosnak tartotta saját zsidóságát megélni, 1903-ban megválasztották a Chevra Kadisa műszaki tanácsadójának. Feladatkörébe tartozott a Kozma utcai és a Salgótarjáni úti zsidó temetők infrastruktúrájának kiépítése és fenntartása, ugyanakkor síremlékek tervezésével is megbízták. Ezek közül a Schmidl család számára tervezett sírbolt hordozza magán leginkább a szecessziós és népi motívumokat. Páratlan forma- és színvilágát ma is megtekinthetik az érdeklődök a Kozma utcai zsidó temetőben.
Lajta 35 különlegesen megmunkált zsidó síremléket tervezett, melyek mind építészeti műremekek és kivétel nélkül egyediek, nincs két egyforma. Mindegyik más jellegzetességet hordoz magán, ám valamennyin megjelenik a gazdag ornamentika és az egyénien stilizált, részben népművészeti, részben a zsidó szimbólumokhoz kapcsolódó díszítőmotívum. Neki köszönhetjük a Salgótarjáni úti zsidó temető kapuját és szertartási épületét is, melyeken stílusának már egy újabb iránya, a monumentalitásra törekvése érzékelhető.
A századfordulót követő években kezdi megtalálni azt a formavilágot, mely építészetét sajátossá teszi: monumentalitásra törekvés, nagy, robosztus és puritán arculat, melyet a legapróbb részletekben megbúvó, finoman megmunkált díszítőelemek alkalmazása tesz specifikussá. Ez vehető észre az általa tervezett Mexikói úti Zsidó Vakok Intézetén, a Chevra Kadisa Szeretetházán (ma Amerikai úti Idegsebészet) és a Zsidó Reál Fiúgimnáziumon (ma ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskola) is. E három középület létrehozásával szintén a Pesti Izraelita Hitközség bízta meg.
Első nagyobb alkotása a Vakok Intézete lett, mely 1907-re készült el. Az építkezést Wechselmann Ignác és neje végrendelete tette lehetővé, akik vagyonukkal a gyengénlátó gyermekek tanítására és gondozására alapítványt hoztak létre. Azt is meghagyták, hogy az intézetnek fele-fele arányban kell felvennie zsidó és nem-zsidó származású rászorultakat. A vörös téglás épület puritán homlokzata mellett megjelenik a legapróbb részletekbe való elmélyedés, például a kerítés, a kovácsoltvas kapu alakjában. A különös figyelem, a gondoskodó szeretet érződik a kapukon látható figurális ábrázolásokban, mely odaadó gyengédséggel igazodott az épület rendeltetéséhez. Mesealakok kelnek rajta életre.
Másik hasonló rendeltetésű épülete, az Amerikai úti Szeretetház 1911-re készült el. A monumentalitáshoz egy bájos meghittség társul, mintha egy nagy, kellemes kerti házban kívánna megpihenni a szemlélődő. A nyugodt, kiegyensúlyozott, nagy felületeket derűs, kifinomult kis díszítőelemek teszik még otthonosabbá.
1909-re épült meg az általa tervezett Parisiana mulató (ma Új Színház). Az épület jellegzetesen az art deco elemeit tükrözi, miközben ez a stílusirányzat majd csak az 1920-as évektől lesz jellemző. Lajta meghaladta korát és vállalta az ezzel járó többségi kritikát is. Olyat alkotott, mellyel megalapozta a hazai modern építészetet. Az épület tömbszerű, szürke márványhomlokzata és leegyszerűsített geometrikus formái egyértelmű jelét adták az art deco térhódító jövőjének.
Az 1910-es évekre már megtalálta saját formanyelvét és tudatos biztonsággal alkalmazta azt. Modern, letisztult kialakítás és anyaghasználat jellemezte. Saját formavilágának első és egyik legszebb példája a józsefvárosi Vas utcában 1912-ben épült Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskola épülete volt. Az intézmény funkciójához tökéletesen harmonizálnak az arányok. Széles, levegős, lekerekített folyosók, melyekben megbújnak a színes, örömteli kis népies motívumok. A legaprólékosabban megmunkált dekoratív művészet pedig ott rejlik egy kapu díszítésében, egy oldalfalon, vagy akár az épület egy megbújó kis zugában.
Mindeközben apja szabóságának olyan híre ment, hogy szükségessé vált egy új üzletház megépítése. Az üzletbe betársult Lajta két idősebb fivére, Henrik és Rudolf is. Az ő megbízásukból készült el Lajta tervei alapján 1912-ben a Szervita téri Leitersdorfer-üzletház (a mai Rózsavölgyi ház). Az üzletház monumentális megjelenésű, formavilágával és méreteivel Európa legnagyobb szabó-üzlethelyisége lett. A Budapesti Hírlap így számolt be a különleges épület átadásáról:
„A Leitersdorfer D. és Fia szabócég felavatta hatalmas palotáját, amely nemcsak büszkesége a magyar iparnak, de egyik legértékesebb alkotása, legszebb látványossága Budapest székesfővárosnak is”. (Budapesti Hírlap, 1912-12-25 / 304. szám)
Alkotóereje teljében volt, amikor egy súlyos betegség következtében 47 évesen, 1920. október 12-én elhunyt. A Kozma utcai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Egykori építésztársa, a szintén zsidó Málnai Béla egy 1923-as beszédében így emlékezett meg róla:
„Úgy dolgozott, mint a régi nagy építőmesterek, lankadatlanul, nem nézve jobbra, nem nézve balra, nem ismerve akadályt, nem kímélve munkát, művészbecsülettel oldotta meg munkája legkisebb részletét is. Munkái, szívéből nőtt szerelmetes alkotásai, a házak, a sok színes kő, márvány és anyag, melyeket a művészet isteni szikrájával állított harmóniába, hirdetik emlékét az idők messzeségébe.” (Málnai Béla: Lajta Béla emlékének! Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Műbarátok Körében tartott emlékbeszéd, 1923. június. Kézirat. MÉM MDK Magyar Építészeti Múzeum)
Források:
