“Hét napig kovásztalant egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házaitokból, mert bárki kovászt eszik, irtassék ki az a lélek Izraelből, az első naptól a hetedik napig.” (2Mózes 12:15)

 

A Teremtő miért adja parancsba, hogy semmisítsünk meg minden chametz -et (kovászost)  pészachkor, amely az otthonunkban található? Az még érthető , hogy maceszt eszünk, mert ennek az élesztő nélküli kenyérnek történelmi kapcsolata van az Exodussal, emlékeztetve az egyiptomi rabszolgaságból való sietős menekülésünkre. De hogyan kapcsolódik a kovász teljes eltávolítása otthonunkból a szabadság és függetlenség témájához?

Az igazi szabadság elérésének két aspektusa van. Először is az embernek fizikailag kell függetlennek lennie minden idegen hódoltságtól. De a teljes szabadsághoz a szellem szabadsága is szükséges. A lélek nem szabad, ha olyan külső igényeknek van kitéve, amelyek megakadályozzák, hogy belső igazsága útján járjon.

A rabszolga és a szabad ember közötti különbség nem csupán a társadalmi helyzet kérdése. Lehetett találni tanult rabszolgát, akinek a szelleme szabad volt és egy szabad embert, akinek a gondolkodásmódja, mint egy rabszolga. Mi tesz minket igazán szabadokká? Ha képesek vagyunk hűek lenni bensőnkhöz, istenképünk igazságához – akkor teljes életet élhetünk, lelkünk belső céljaira összpontosítva. Az, viszont akinek a szelleme szolgai soha nem fogja átélni az önmegvalósításnak ezt az érzését. Boldogsága mindig mások jóváhagyásán múlik, akik uralkodnak felette, akár de jure, akár de facto ez az irányítás.

Mi az a chametz? A kovász egy idegen anyag, amelyet a tésztához adnak. A kelesztőszer megkeleszti a tésztát; megváltoztatja természetes alakját és jellemzőit. Az összes kovász megsemmisítése a házban minden olyan idegen hatás és kényszer eltávolítását jelképezi, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy megvalósítsuk lelki törekvéseinket.

A függetlenség e két szintje, a testi és a lelki egyéni és nemzeti szinten egyaránt létezik. Egy független népnek nemcsak a külső uralomtól kell mentesnek lennie, hanem kulturálisan és lelkileg is szabadnak kell lennie. Egyiptomban Izrael fiai számára ezeknek az idegen „kovászoló” erőknek a veszélye éppen a közelgő megváltás órájában volt a legnagyobb. A nagy felfordulás idején a valódi állandó egyenjogúsítás nem volt adott. A kérdés az volt sikerül-e a népnek megszabadulnia nemcsak az egyiptomi rabságból, hanem attól a bálványimádó kultúrától is, amelyben több száz évet éltek. Az Egyiptomból való teljes felszabadulásuk emlékére a szabadság ünnepének egyik törvénye megköveteli tőlünk az összes „kovász” eltávolítását.

A szabadság belső lényegünk beteljesülése. Törekednünk kell azok magasztos szabadságára, akik elhagyták Egyiptomot. Akiknek I’sten  kinyilatkoztatta magát és szolgálatába állította őket. Ez valóban a szabadság legmagasabb formája, ahogyan a Bölcsek tanítják.