A XX. század építészetének stílusirányzatai a szecessziótól kezdve a szocialista realizmusig mind megjelennek alkotásain. Külföldön vált híressé. Németországban a berlini Hebbel-színház, a Volksbühne, Tel-Avivban a Habima Színház tette ismertté a nevét. Budapesten ő készítette el a Madách Színház terveit. 150 éve ezen a napon született Kaufmann Oszkár. Rá emlékezünk.
Kaufmann Oszkár (1873-1956)
Egy jómódú zsidó családban látta meg a napvilágot 1873. február 2-án Kaufmann Károly és Werner Adél gyermekeként az Aradhoz közeli Újszentannán. Az aradi középiskola befejezését követően a budapesti Műegyetemen kezdett építészetet tanulni. Szülei zenei pályára szánták, Kaufmann azonban kitartott tervei mellett, és 1895-ben elhagyva Magyarországot, építészeti tanulmányait a karlsruhei Großherzogliche Technische Hochschulén folytatta. Szülei megvonták tőle az anyagi támogatást, ám mégiscsak jól jött neki a zenei képzettsége, mert ez idő alatt zongorázással tartotta el magát. Ekkoriban került kapcsolatba a színházi világ számos ismert személyiségével, köztük a karlsruhei udvari opera akkori zeneigazgatójával, Felix Mottlal, aki őszintén megbecsülte Kaufmannt zongoristaként. Ezek a kapcsolatok a későbbiek során erősen meghatározták építészi fejlődését is.
Karlsruhéban találkozott Emma Gönnerrel, Baden-Baden akkori polgármesterének, Rudolf Gönnernek a lányával is, akit 1903-ban feleségül vett. Azonban a házasság létrejöttének nagy ára volt: apósa kérésére kikeresztelkedett.
A diploma megszerzését követően a híres német színházépítő, Bernard Sehring cégénél kapott állást, ám nem sokkal később már saját építészeti irodájában dolgozott. Első önálló munkája a szecessziós jegyeket viselő Hebbel-színház (1908) volt, mely ma a berlini művész negyed szívében helyezkedik el. Belső tereit tekintve szakított a hagyományos domináns bordó és arany színekkel, helyükbe szürke bársonyborítású székek és barna fával burkolt falak léptek. Ezáltal a tér családiasabbá, egyszerűbbé vált, ugyanakkor megtartotta finom eleganciáját.
A berlini Hebbel Színház
A berlini Volksbühne is az ő tervei alapján készült el, melynek építéséhez 1913-ban fogtak hozzá, a megnyitó a „Wenn der junge Wein blüht” című komédiával 1914. december 30-ára esett. Az enyhén klasszicizáló épületen már megjelentek a korai modern stílusjegyek, így az épület egy átmenetet képezett egy új építészeti korszakba. Ez a színház a kevésbé tehetősebb munkásrétegek számára tette elérhetővé a szórakozásnak ezt a módját. A belső terekben végleg eltűnt a korábban jellemző erőteljes díszítés, helyette a Hebbelben is jelenlévő egyszerűbb faburkolat vált meghatározóvá. A II. világháborúban az épületet bombatalálat érte, 1954 után építették újjá.
A berlini Volksbühne
E két nagysikerű munkája után Németországban sorra jöttek a felkérések Kaufmann felé színházak tervezése és átépítése miatt. 1910-ben ismerkedett meg a szintén zsidó és szintén magyar származású Stolzer Jenővel -akit külföldön Eugen Stolzerként ismertek- és innentől kezdve közösen dolgoztak együtt egészen a ’30-as évekig. A növekvő antiszemitizmus hatására Stolzer kivándorolt az akkori Palesztinába, és Kaufmann is követte őt a családjával együtt. Kaufmann itt hamarosan újabb megbízást kapott: a tel-avivi színház megtervezése várt rá. 1935-ben volt az épület alapkőletétele, azonban a kivitelezés sokáig váratott magára, s csak 1945-ben adták át. Az épület magán hordozza a modernitás jegyeit és tökéletesen belesimul a környező Bauhaus stílusú hangulatvilágba. A Habima 1958 óta Izrael Nemzeti Színháza. A színházat az évek alatt többször is átalakították, az eredeti nyitott oszlopos homlokzatot mára már teljesen beüvegezték.
A tel-avivi Habima Színház
Az ereci lét gazdasági nehézségei miatt Kaufmann a visszaköltözés mellett döntött 1939-ben; Angliába készült, de nem sikerült eljutnia, s először Bukarestbe ment, de nem sokkal utána végül visszatért Budapestre és ott tartózkodott haláláig. Bujkálva élte túl a háborút. Ezután több épület rekonstrukciójában is részt vett, majd elkészítette legtekintélyesebb budapesti munkája, a Madách Színház terveit. A színház a lebontott egykori Royal Orfeum helyére került beépítésre, azonban az építkezés elhúzódott, s Kaufmann az 1961-es átadást már nem érhette meg, 1956-ban elhunyt. Egyik kollégája, Benjámin Károly így emlékezett meg róla:
„…tudásánál talán csak szerénysége volt nagyobb. E sorok írójának bőven volt alkalma megfigyelni nevezett emberi megnyilatkozásait s éppen ezért érzi kötelességének, hogy kifejezésre jutassa azt a tiszteletet, amit ennek a kiváló egyéniségének szakmai tudásával, nemes emberi magatartásával szemben együttműködésük ideje alatt s azóta is érez.” (Magyar Építőművészet, 1962./1.szám)
A budapesti Madách Színház
Források: