Bölcseink szerint „aki fát ültet, az bízik a jövőben”. Az Ö-rökkévaló csodálatos világot teremtett, sok fával, virággal és élőlénnyel. Ő igazán bízik a jövőben, a mi jövőnkben! Bennünk, emberekben is bízik. Hiszen különleges képességekkel ruházott fel bennünket azért, hogy „munkatársai” legyünk a jövő építésében. Az Ö-rökkévaló nemcsak saját gyönyörűségére alkotta a világot, hanem értünk és miattunk is, az Ő, és a mi örömünkre egyaránt. A szívünkbe ültette a vágyat az öröm iránt. Szabadságot és hatalmat is adott, hogy szemlélve alkotásait, kiegészítsük azokat a magunk alkotásaival, az Ő, és a magunk örömére.
Van olyan ember, aki el tudná képzelni az életét fák és virágok nélkül? Lehet, hogy van. De az biztos, hamar rádöbbenne arra, hogy nem lehet, nem tudunk élni fák és virágok nélkül. Mennyire színtelen és illattalan lenne a minket körülvevő világ! Ha csak egy egyszerű hétköznapra gondolunk, fel sem tűnik, hogy mennyi virág vesz körül bennünket. Hány és milyen fajta fa mellett mentünk el? Alig tudjuk felidézni, annyira megszoktuk, hogy ott állnak magányosan a téren, szépen sorban az út mellett, vagy sok ezren erdőt alkotva a minket körülvevő természetben vagy a szépen gondozott parkokban. A sok színes virág, melyek tarkaságukkal és bódító illatukkal derítenek jobb kedvre bennünket!
Mindenki számára természetes, hogy ott vannak mindenhol, és szolgálnak minket életük minden percében, és még utána is. Fából készült bölcső mellé állunk születéskor és egyszerű, sima fából készült koporsó mellé állunk az utolsó útjára kísérve az elhunytat. De fordítsuk meg a kérdést! Mikor lehet fontos az ember a fák életében? Bizonyára sok válasz jut eszünkbe. Talán a legfontosabb az, amikor valaki elültet egy fát, „ajándékot” is ültet. Hiszen ez majd megajándékoz hűs árnyékkal, a tavaszi rügyfakadással, a nyarat magába záró zamatos és lédús gyümölcsökkel, az őszi színes lombokkal, a tiszta levegővel, az élet leheletével!
Ültessünk közösen fát! Ültessünk közösen emléket! Erre kiváló alkalmakat teremt nekünk Svát hónap!
Ebben a hónapban van egy „különleges” nap, a hónap tizenötödik napja, melynek neve Tubisvát! Tanuljunk egy kicsit róla!
Tubisvát
Svát hónap tizenötödik napja, a fák újéve, héberül hámisáászár bisvát. Tubisvát egy „mozaikszó”. Szedjük elemeire, hogy megtudjuk mit is jelent pontosan! Az első szócska a „tu”, a hónap tizenötödik napját jelöli. A „tet” és a „váv” betűkből áll, melyeknek a számértéke 9 és 6, ha a két számot összeadjuk 15-öt kapunk. De miért 9 és 6? Nem lenne egyszerűbb a jól bevált 10 és 5? De bizony egyszerűbb, sőt logikus is lenne! Viszont nézzük meg a két betűt héberül: a tizet jod betűvel, az ötöt hé betűvel írjuk. Ha a két betűt egymás mellé írnánk, akkor az Ö-rökkévaló egyik nevét kapnánk meg, amit viszont más értelmezésben nem írhatunk le.
Ezért jelöljük az ünnepet tet és váv betűkkel. A „bi” szócska azt jelenti, hogy -ban, -ben, a „svát” pedig a hónap neve, azaz svát.
De mi az oka, hogy a fáknak külön újévük van?
Egy kedves kis történet szerint, a fák látták, hogy az emberek újévet ünnepelnek. Összegyűltek, és a Tóra szavait idézték: „Az ember a mező fája”. Ha az emberek hasonlóak a fákhoz, és nekik van újévük, akkor ugyanez megilleti a fákat is! Ez elég bölcsen hangzott ahhoz, hogy a fák kérése meghallgatásra találjon! Megkérdezték a fákat, hogy mikor legyen az ő újévük? Válaszuk bölcsen hangzott! Miután a fáknak is szükségük van vízre, és svát hónap jegye a vízöntő, legyen ebben a hónapban! Bölcsek szerint ezen a napon dől el, hogy melyik fa hogyan fog fejlődni, hány ágat fog hozni és mennyi gyümölcsöt, termést fog adni. De eldől az is, melyik fog kiszáradni, elsorvadni, vagy esetleg vihar dönti ki.
A fák ünnepének, hág háilánotnak is nevezzük, mert Izraelben ez időben kezdődik a fák rügyezése, bimbózása, némelyek virágzása is, ilyen például a mandulafa. A fák új életre kelnek, ez a születésük, az újjászületésük napja. De Izraelben ettől a naptól számítják a gyümölcsöt termő fák tizedével kapcsolatos előírásokat a hároméves vagy ennél idősebb fák esetében.
Svát 15-ét nevezzük az ültetés ünnepének, hág hánetiotnak is, mert Izraelben ezen a napon nagyon sok fát és virágot ültetnek. Bár az utóbbi időkben, ennek is köszönhetően a Tubisvát újabb dimenziókat kapott, és a természetvédelem napja lett Izraelben. Egész iskolák gyülekeznek és vonulnak ki a szabadba, dobpergéssel és zászlólengetéssel, hogy a már előre kijelölt helyeken elültessék a facsemetéket.
Ezeket a közösségi ültetéseket játékokkal, dalok éneklésével, rövid lelkesítő beszédekkel, – melyek a természet szeretetéről és főleg annak védelméről szólnak-, teszik teljessé, és sokak szerint meghatóvá. A diaszpórában élő gyerekek is iparkodnak utánozni az izraeli kortársaikat. Noha nálunk az időjárás nem teszi lehetővé még a fák ültetését, de különböző kézműves foglalkozásokon fák és virágok készítésével, rajzok és makettek készítésével ünneplik ezt a napot.
A nap szokásai, hagyományai a fák-, a természet tiszteletét, az Izrael földjéhez való ragaszkodást és szeretetet fejezi ki.
Szokás enni a hétféle terményből, melyekkel a Tóra földjét szimbolizáljuk. E hét termény a következő: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya. Vannak olyan közösségek, ahol tizenötféle gyümölcsöt esznek, utalásul a hónap tizenötödik napjára. A tizenötös számhoz kapcsolódik, hogy szokás elmondani a Lépcsők énekét, a Sir hámáálotot, amely a 120-ik zsoltártól a 134-ig zsoltárig tart. Rabbán Johánán ben Zákáj mondta: ”Ha facsemetével a kezedben állsz, mikor megérkezik a Messiás, először a fát ültesd el, s csak utána köszöntsd Őt!”
Újabb keletű szokás, hogy úgynevezett Tubisvát szédert tartanak. Ez a Kabbala művelőinek kezdeményezésére Cfát városából indult a XVI. században. Azért nevezzük szédernek (de nem összekeverendő a pészáchi széderrel), mert itt is egy meghatározott rend szerint zajlik az étkezés, a pészáchi hágádához hasonlóan, kis történetek, dalocskák és négy pohár bor kíséretében emlékezünk meg a fákról, a természet gyönyörűségeiről, és az Ö-rökkévaló csodáiról!
Ha mi is szeretnénk szédert tartani, akkor feltétlenül szerezzük be a következőket:
- 1 db szédertál (nem a pészáchi!), lehet egy szép tálca vagy tál is
- fehér bor, vörös bor (vagy gyümölcslé világos és sötét színű)
- a hét szent gyümölcs (búza, ebben az esetben, sütemény formájában, árpa, olajbogyó datolya, szőlő, füge, gránátalma.)
Legalább egy olyan gyümölcs legyen, amit még nem ettünk az idei évben, és a többi olyan gyümölcs, amit a család szeret! Ez lehet ananász, alma, körte, banán, mangó, narancs, mandarin, dió, kivi, málna, mogyoró, mandula, pisztácia, aszalt barack, aszalt szilva, aszalt meggy, aszalt cseresznye. A felsorolással csak segítséget szerettem volna adni, nem kell ennyi mindent beszerezni!
Hogyan zajlik a széder?
- Elfogyasztjuk az első pohár bort vagy gyümölcslevet. Ennek mindenképpen fehérnek kell lennie, mert ezzel szimbolizáljuk a telet.
- Fogyasztunk a süteményből. A sütemény a túlélést, az életet jelképezi.
- Elfogyasztjuk az olajbogyót, a datolyát és a szőlőt.
- Megisszuk a második pohár bort vagy gyümölcslevet. A fehér bort már egy kis pirossal keverjük. A fehér a telet, a piros a tavaszt jelképezi, de szimbolizálja, hogy a tél még erősebb, ezért több a fehér.
- Kóstoljuk meg a fügét és együnk a gránátalmából. A füge a Tórára emlékeztet. Ugyanis minden gyümölcsben van olyan rész, amit nem fogyasztunk el (narancsban a héja, a datolyában a mag), a füge azonban teljes egészében ehető és élvezhető. A gránátalmában pedig 613 mag van, mint amennyi micve, parancsolat található a Tórában. „Erec závát cháláv udvás – tejjel mézzel folyó ország”
- Elfogyasztjuk a harmadik pohár bort vagy gyümölcslevet, fele-fele arányban. Hiszen erősödik a tavasz, a növények fejlődnek a nap melegétől, szívják magukba a nedvességet a földből.
- Fogyasztunk a narancsból, mandarinból, szemezgessünk a mogyoróból, a mandulából, a pisztáciából.
- Megisszuk a negyedik pohár bort vagy gyümölcslevet, mely már a legsötétebb, hiszen a termés növekszik, a virágok kinyíltak, a fák virágba borultak.
- Szabadon fogyasszunk bármit, amit még az asztalon találunk!
Természetesen minden esetben mondjuk el a megfelelő áldást!
Ehhez itt található egy kis segítség!
Borivás előtt
Báruch Átá Á-donáj E-lohénu Melech HáOlám, boré pri hágáfen.
Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Ura, aki a szőlő gyümölcsét teremtette!
Lisztből készült étel vagy sütemény előtt (kenyér kivételével)
Báruch Átá Á-donáj E-lohénu Melech HáOlám, boré miné mözonot.
Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Ura, ki mindenféle ételt teremtett!
A fa gyümölcsére
Báruch Átá Á-donáj E-lohénu Melech HáOlám, boré pri háéc.
Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Ura, ki a fa gyümölcsét teremtette!
A földben (földön) termő zöldségek-gyümölcsök előtt
Báruch Átá Á-donáj E-lohénu Melech HáOlám, boré pri háádámá.
Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Ura, ki a föld gyümölcsét teremtette.
Nem fán vagy földön termett étel előtt, például üdítőitalra
Báruch Átá Á-donáj E-lohénu Melech HáOlám, sehákol nihje bidváro.
Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Ura, kinek szavára minden termett!
Pár igazán ínycsiklandó receptet is szeretnék megosztani veletek!
Puha gyümölcsös piskóta
Hozzávalók:
- 4 db tojássárga
- 20 dkg kristálycukor
- 1 csomag vaníliáscukor
- 100 ml olaj
- 100 ml víz
- 20 dkg finomliszt
- 1 csomag sütőpor
- 4 db tojásfehérje felvert habja
- bármilyen gyümölcs
- porcukor a szóráshoz
Elkészítés:
A tojássárgát a kristálycukorral és vaníliacukorral fehéredésig keverjük. Hozzáadjuk az olajat és a vizet, alaposan elkeverjük, majd beleszitáljuk a finomlisztet és a végén a kemény tojáshabot beleforgatjuk laza mozdulatokkal, hogy ne törjük nagyon. Kivajazott tepsibe öntjük a tésztát, gyümölccsel megszórjuk. 170 fokon aranyszínűre sütjük. A kész, kihűlt sütemény tetejét porcukorral meghintjük.
Végül pedig könnyű recept azoknak, akik velem együtt szeretik a kókuszos sütiket!
Lakos Istvánné receptje alapján, a receptneked.hu-ról.
Kókuszos kevert süti
Hozzávalók:
- 3 db tojás
- 15 dkg puha margarin
- 18 dkg cukor
- 1 csomag sütőpor
- 16 dkg finomliszt
- 10 dkg kókuszreszelék
- 1 dl tej
Elkészítés:
A tojásokat (nem kell szétválasztani őket), a margarint és a cukrot jól kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a sütőport, az átszitált lisztet, kókuszreszeléket és a tejet. Az egészet csomómentesre keverjük, majd egy 20×30 cm-es vajazott, lisztezett tepsibe öntjük és lassú tűzön, körülbelül 160 fokon tűpróbáig sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk, de lehet lekvárt is beletenni, vagy csokimázzal is bevonhatjuk!
Gyümölcskenyér muffin
Hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 10 dkg cukor
- 1 tojás
- 1 csomag vaníliáscukor
- fél csomag sütőpor
- 7 dkg dió
- 10 dkg aszaltgyümölcs
- 2 dl tej
- 1 dl olaj
A hozzávalókat egy tálba tesszük és összekeverjük. Kivajazott muffin formába töltjük, és sütőben180 fokon tűpróbáig sütjük.
Ezen a linken segítséget kaphattok az elkészítéshez.
