Egy szép napsütéses csütörtök délután a mezőn legelészett nyolc tehén, két szamár és négy öszvér. Szép komótosan tépkedték a fűcsomókat.
Egyszer csak az egyik tehén megszólalt: „De jó hogy már csütörtök van! Mindjárt itt a péntek!’ A többiek helyeseltek: „Igen, nagyon jó, hogy mindjárt itt a péntek. De miért is nagyon jó, hogy mindjárt itt a péntek?”
“Ti nem tudjátok, hogy miért jó a péntek? Ti újak vagytok?” – kérdezte csodálkozva a tehén a társaitól. “Igen, ma érkeztünk. És nem, nem igazán tudjuk, nekünk minden nap ugyanolyan” – válaszolt a két közelben legelésző.
“Akkor elmondom nektek. Azért jó, hogy itt a péntek, mert naplementétől egy egész napot nem kell dolgoznunk” – szólalt meg az okosabbik szamár.
Ezt hallván néhányan a szamár köré sereglettek.
“Azt, hogy érted, hogy nem kell dolgoznotok? Nem kell szántanotok?” -kérdezte csodálkozva az új öszvér.
“Nem, nem kell.”
“Nem kell kocsit húznotok?” -értetlenkedett tovább az öszvér.
“Nem, azt sem kell.”
“Nem kell a gazda csomagját cipelnetek?” – kérdezte az értetlen öszvér.
“Nem, azt sem kell.”
“Tegyük fel, hogy igazat mondasz, és nem csak ugratsz minket. Miért nem kell egy egész napon át dolgozni?” -kérdezte az öszvér.
“A Törvény miatt” -válaszolt az okosabbik szamár. ” A gazdánk zsidó és a Törvényben egy csomó szabály ránk is vonatkozik.”
“Például, hogy péntek estétől szombat estéig csak pihenünk” -szólalt meg unottan a tehén. „Ti újak elég tudatlanok vagytok. A gazdánk nem dolgozik szombaton, így mi sem.”
“Aha, ha nem dolgozik a gazda, akkor enni sem ad. Így már világos” -szomorodott el az öszvér.
“De, ad. Jól megetet, és mi pihenünk.” – felelte a tehén.
Időközben az egész csorda odasereglett, újak és régiek ott álltak a két bölcs állat körül, hogy mindent megtudjanak a Törvényről.
Az okosabbik szamár úgy érezte, hogy eljött az ő ideje és végre megmutathatja a többieknek, hogy nemcsak okos, de remek előadó is, így hát kihúzta magát és megköszörülte a torkát.
“Figyeljetek rám! Elmondok nektek mindent, amit a Törvényről tudok. Jól figyeljetek, mert olyat is mondok majd, amin az életetek is múlhat!”
Az állatok abbahagyták a legelészést és az okos szamárra szegezték a tekintetüket.
“Akkor kezdem. Elsőként van a szombat, jár nekünk egy nap pihenés a munkából. Nem lehet minket túlságosan megpakolni. Nem lehet nekünk szenvedést okozni. A gazdának még a szomszéd szamarán is segítenie kell, ha elesik a terhével. Nem lehet minket ellopni. A vontató ökör száját nem szabad felkötni. Ha idetéved egy kolléga, a gazdának meg kell etetnie, itatnia és vissza kell vinni a gazdájához. Idáig értitek?”
„Persze, hogy értjük, nem vagyunk ostobák. Azaz nem vagyunk szamarak” -válaszolt az egyik tehén.
“Ez nagyon vicces, tényleg” -fordult a szamár a tehénhez.” És azt tudod, hogy mi történik, ha felöklelsz egy embert?”
“Nem, azt nem tudom. Már gondoltam rá, hogy esetleg azt az idegesítő magárust egyszer megtanítom rá, hogy ne mászkáljon előttem. Mondd, szamár, mi történik, ha egyszer tényleg átlököm a szomszéd faluba?” -érdeklődött a vicces kedvű tehén.
“Azt semmiképpen ne tedd. Egyrészt a gazdát megbüntetik, ami neked már nem lesz érdekes, mert téged viszont előtte megölnek” – mondta komoly képpel a szamár.
“Egy kicsit sem öklelhetek?”
“Nem, egy kicsit sem.” – mondta higgadtan a szamár. ” A gazdánk felelős azért, amit csinálunk. Ha én felrúgom az idegesítő magárust és annak baja lesz, a gazdát büntetik érte. Főleg, ha már korábban is rúgtam meg idegesítő magárusokat, vagy másik embert.”
“Értem. Ha nem öklelek fel senkit, vigyáznak rám, etetnek, itatnak, és minden héten van egy szabadnapom. Szamár, ha már ilyen okos vagy, a Törvényben van valami arról, hogy nem ehetnek meg minket?” -érdeklődött a tehén.
“Arról van, hogy minket, okos csacsikat nem ehetnek meg!” -válaszolt a szamár, majd kajánul elügetett a mező másik oldalára. A vicces kedvű tehén csodálkozva nézett utána.
