Ezen a héten Truma szakaszát olvassuk, ami bevezet bennünket egy olyan fogalomba, amellyel eddig alig találkoztunk a Tóra történetei között, ez nem más, mint a szentség helye.

Még a Tóra tanításaihoz közel álló körökben is elterjedt az a vélemény, hogy a belső szobában a Tóra, a középsőben a bölcsesség és a gazdaságosság gyökerei a menóra és az asztal formájában, a külső szobában pedig – „Minden tetted a mennyországért lesz” (Avot 2 :12), a főoltár mellett. Ez az ideális ember mentális felépítése, ami egy minta, amelyet Izraelből mindenkinek utánoznia kell. Erről azt mondják: „Én pedig közöttük laktam, és te is így fogsz tenni”. A hely szentségének fogalma idegen a judaizmustól, mivel a judaizmus csak az idő és az ember szentségét ismeri el. A helyzet az, hogy  a hely szentsége a judaizmus egyes gondolkodói számára idegennek és újnak számít.

Az az igazság, hogy az oltár szentsége már közvetlenül a Tízparancsolat után megjelenik, még mielőtt bármilyen bűn említésre kerülne:

“Földből való oltárt csinálj nekem és áldozd fel azon égőáldozataidat és békeáldozataidat, juhodat és marhádat; minden helyen; ahol engedem említeni nevemet eljövök hozzád és megáldalak téged.” (2Mózes 20:21)

Ha ez így van, akkor a hely szentsége ősi fogalom Izrael népénél, ami  megelőzte az aranyborjú bűnét. Az aranyborjú bűne arra tanít, hogy lehet engesztelést szerezni  a bűn alól.

Ezzel szemben Terumá heti szakaszban a hely szentségével  “eleve”  találkozunk.  Ami nem azért van, hogy engesztelje a bűnöket, hanem hogy felemelje az embert. Ez az áldozat szó jelentése: közel vinni a helyhez. Az áldozat közelebb hozza a teremtményt a Teremtőhöz, lehetővé teszi a teremtmény és a Teremtő találkozását.

A hely, ahol ez a találkozás lehetővé válik az a Szentély, így olvassuk: “És készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam.” (2Mózes 25:8) Nem azért, hogy kiengesztelje a bűnöket, hanem hogy felemelje az embert.

Kezdettől fogva spontán dologként érzékeljük azt a lehetőséget, hogy az ember kapcsolatba kerüljön a Teremtővel, amit egészséges elménkből értünk, ezért az egész heti szakaszban egyáltalán nem szerepel az engesztelés fogalma.