Vége a télnek, rövidesen virágba borul a megújuló természet. Itt a tavasz! A zsidók már egy hónappal előbb köszöntötték, a fák újévén! „Amikor közeledik Ádár (március) sokasodnak örömeink!”- tartja a hagyomány. Ahogy más népeknél is szokás, a zsidók is farsangot tartanak, neve Purim, ami attól más, hogy a zsidó nép I-ten gondviselő áldását ünnepelik ezen a napon.
A hagyomány szerint a Szentírásban minden benne van, ami a világ teremtésétől fogva egészen a világ végéig történt és történni fog. A Purim azonban (ahogy a Hanuka, a fény ünnepe se) nem szerepel Mózes öt könyvében. Az ünnep alapja egy 2500 évvel előtti történet: Eszter könyvének története, jóval a Tóraadás után játszódott, így nem is szerepelhet a Tórában.
A Purim rabbik által elrendelt ünnep.
A zsidó nép a babilóniai fogságban él, nem is rosszul, tagjai beilleszkedtek a társadalomba, de megtartották vallási szokásaikat. Ahasvéros (I. Xerxész) király bizalmasa Hámán azért akarja kiirtani a zsidókat, mert megharagudott egyre közülük. Felhangzik a vád:
„Van egy nép, szétszórva, ugyanakkor elkülönülve a népek között,….törvényeik különböznek minden más nép törvényeitől, ők a király törvényeit nem tartják meg. A királynak nem érdeke, hogy ezt eltűrje!….írassák meg, hogy elpusztítsák őket.” (Eszter 3/8-9)
Hámánt, a király legközelebbi bizalmasát, aki előtt mindenkinek le kellett borulni és térdet kellett hajtani szörnyen zavarta, hogy a zsidók elöljárója, Mordeháj nem engedelmeskedett az előírásnak. Évezredes tapasztalat: minden időkben, ha egyetlen zsidó így, vagy úgy okot ad a haragra, nem egyedül rajta, az egész zsidóságon akarják megbosszulni sértettségüket. Hámán sorsot vet a zsidók kiirtására, kitűzi a genocídium pontos idejét!
Eszter könyvében nem szerepel I-ten neve! De az isteni szellem ott lebeg minden lapján! Isteni szellem az, mely az öröm ünnepét főképpen azzal jelöli meg, hogy parancs pénzadományt és ajándékokat adni ezen a napon a szegényeknek! I-ten az igazság, mely a „hámáni” fordulatok idején a zsidók ellenségei felett győzött, és a zsidók „ügyét” juttatta diadalra: mert az igazság maga I-ten! „Isten pecsétje az igazság.” (Brachot 57)
Purim ünnepén felolvassák Eszter könyvét, mely tele van csodás fordulatokkal. Győzött az igazság és a zsidók megmenekültek a gonoszság rájuk kiszabott végzetétől! Eszter könyvének szerzője miért nem említi I-tent művében, holott a könyv a végtelen és titokzatos gondviselés folyamatos őrködéséről tesz tanúságot?!
Két és fél évezred óta minden évben felolvassák Eszter könyvét, a csodás megszabadulás történetét! A napi imában háromszor felhangzik a hála szava:
„Mordeháj és Eszter idejében, Susán fővárosban, amikor a gonosz Hámán ellenük kelt, és az összes zsidókat, a gyermekekkel, öregekkel, csecsemőkkel és asszonyokkal egyetemben akarta elpusztítani, leölni és kiirtani egy nap alatt, a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napján, és vagyonukat is el akarta rabolni, Te nagy irgalmadban meghiúsítottad terveit, keresztülhúztad számítását, és a büntetést az ő fejére hárítottad: fiaival együtt bitóra került.”
Ilyenkor a hívő zsidó ember elgondolkodik:
„Nem is említettem ebben a könyvben a Te szent nevedet? De minek is? Én tudom, hogy a nagy csoda, a megmenekülés a hőstett, a segítség, a mellettünk való hadba szállás, amit őseinkért tettél annak idején, és teszel azóta is napjainkban Tőled származik! Neked pedig I-tenünk, neked nem kell megmondani, hogy Te mentetted meg fiadat és néped a nagy veszedelemtől.”
„Mert kiváltotta az Örökkévaló Jákobot és megváltja a nálánál erősebbnek kezéből.”(Jer. 31/10.)
„ Áldott vagy Te, Örökkévaló, Izrael megmentője!”