Elhalálozási évfordulóra emlékezünk: 2345 évvel ezelőtt, i.e.[1] 322. március 7. napján hunyt el Arisztotelész görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára.

Életével és munkásságával több könyvtárnyi kötet foglalkozik, így én csak néhány életrajzi adalékot villantok fel, elmesélem, mi köze Arisztotelésznek a judaizmushoz, és mivel a ZSIMAgazin igyekszik mindig könnyed lenni, így néhány klasszikus, de a ma emberének is befogadható idézettel adózom a mester nagysága előtt.

A források szerint Arisztotelész mindkét szülője tekintélyes orvosi családból származtatta magát. Az iskolaalapító filozófus Platón tanítványa, a kezdeti baráti viszony valamelyest hűlt ugyan, de Platón haláláig megmaradt. Arisztotelész i.e. 343-ban vagy i.e. 342-ben Makedóniába ment II. Philipposz makedón király meghívására, hogy Philipposz 12 éves fiát, Alexandroszt, a későbbi Nagy Sándort nevelje.

I.e. 335-ben, ötvenedik életévében, Arisztotelész visszatért Athénba. Itt néhány épületet kibérelt és iskolát nyitott Lükeion (Lyceum) néven, amelynek fedett oszlopcsarnokában (vagy esetleg árnyékos fasoraiban), a perípatoszban, – melyekről az iskola később a nevét kapta -, tartotta előadásait. A Lyceumban közös viták, összejövetelek, előadások és étkezések is folytak, nagyjából úgy, mint általában a görög filozófiai iskolákban. E tizenhárom év alatt írta meg legtöbb fennmaradt nagy munkáját.

Az arisztotelészi filozófia nagy hatással volt Majmonidészre (latinos írással: Moses Maimonidész vagy Majmonidész, teljes nevén Mose ben Maimon (héberül: משה בן מימון, saját nyelvén, arabul: موسى بن ميمون بن عبد الله القرطبي الإسرائيلي, Múszá ibn Majmún ibn Abdalláh al-Kurtubí al-Iszráílí; Córdoba, 1137 vagy 1138 – Kairó, 1204. december 13.) arabul alkotó zsidó rabbi, orvos, filozófus; az egyik legnagyobb hatású középkori Tóra-tudós, aki Córdobában, Marokkóban és Egyiptomban tevékenykedett. 1137-ben született Córdobában, ami az ő korában az arab kultúra egyik központja volt. Tanulmányait kezdetben apja útmutatása mellett végezte, aki rabbinikus bíró (dajján) volt. De ugyanekkor ismerkedett meg az antik görög és arab filozófiával is, arab tudósok közvetítésével.

Mikor 1148-ban, Spanyolországban a fanatikus muszlim Almohád-mozgalom hatására a zsidó lakosságot vallásuk elhagyására kényszerítették, Maimonidész családja inkább a száműzetést választotta, és Észak-Afrikába menekült. 1160-ban a család a marokkói, Fez nevű városban telepedett le, majd 1165-ben Jeruzsálembe költözött. Innen Egyiptomba költöztek tovább, először Alexandria városba, majd a mai Kairó helyén állt Fusztát nevű városba, ahol Maimonidész életének végéig élt.

A család vándorlása közben Maimonidész nem hagyta abba a tanulmányait: orvoslást tanult és Arisztotelészt és egyéb filozófiai műveket tanulmányozott. Az arisztotelészi filozófiában szerzett jártassága miatt a Maimonidészt sokszor a ,,zsidó Arisztotelész”-nek is nevezték. Maimonidész „A tévelygők útmutatója”címmel írta meg a hit és tudás szintézisével, Arisztotelész filozófiájával és a zsidó vallással foglalkozó művét. A mintegy 1100 oldalas munka legutóbb 1997-ben jelent meg magyarul, a jó állapotú antikvár példány kb. 80.000 forintért szerezhető be.

 

Ahogy ígértem, végezetül néhány gondolat Arisztotelésztől:

 

„Akiknek tapasztalatuk van, sokkal inkább sikert aratnak, mint akiknek jó elméleti tudásuk van, de nincsen tapasztalatuk.”

 

„Csupán a bölcsek véleményét kell megvizsgálnunk, mert a többiekkel, akiknek érveik nincsenek, csupán érzelmeik vannak, lehetetlenség érvelő beszélgetést folytatni.”

 

„A költőnek inkább a történet, mint a versforma mesterének kell lennie.”

 

„Az egészség egyetlen, a betegség meg sokféle.”

 

„Az igazságot (…) nem tudhatjuk az oknak ismerete nélkül.”

 

„Az, aki a munkát végezte, sem egyedüli, sem legtökéletesebb bíráló nem lehet.”

 

„Barátságról (…) ott beszélünk, ahol létezik viszontszeretet.”

 

„Csak az a természetfölötti, ami nincs alávetve megfigyelésnek.”

 

Jegyzet:

[1] Én továbbra is az i.e. azaz időszámítás előtt megjelölést használom a ma használatos Kr.e. vagy Kr.u. (Krisztus előtt vagy Krisztus után) fordulatok előtt, ez pedig nem valamiféle materialista szemlélet miatt van, hanem mert a Krisztus szó a görög khriszéin (felkenni) igéből származik, jelentése: Felkent. Az ókori judaizmusban szent olajjal kenték fel a királyokat és kivételesen szent életű embereket hivataluk viselésére. A korai keresztények Jézust a Krisztusnak, vagyis a Megváltónak nevezték. Mivel a judaizmus Jézus megváltó szerepét nem fogadja el, így ebben a körben továbbra is az időszámítás előtt, időszámítás szerint vagy után fordulatok használatosak.