Ennek az Izraelben élő, nem túl nagy létszámú, de annál különlegesebb csoportnak a tagjait jobbára héber izraelitáknak, afrikai hébereknek vagy – többségük lakhelye után – dimonai hébereknek nevezik. Szervezetük hivatalos megnevezése: Jeruzsálemi Afrikai Héber Izraeliták (African Hebrew Israelites of Jerusalem, rövidítve: AHIJ).
Dimona, ez a Dél-Izraelben, Beer Sevától 35 kilométerre délkeleti irányban fekvő, 1955-ben létrehozott város a közelében működő nukleáris kutatóközpontjáról híres. Neve szerepel az Ószövetségben, Józsua könyvében (15.22). Lehetséges, hogy éppen ezért szemelte ki lakhelyéül a hatvanas évek végén ideérkezett Ben-Cion Carter, aki később Ben-Ami Ben-Israelre változtatta nevét. A Chicagóban baptista családba született, fénykorában közel háromezer fős közösség élén álló férfi 1966-ban kezdett híveket toborozni. Egy látomása után ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy az afro-amerikaiak Izrael fiainak leszármazottjai, akiket a második szentély lerombolása után hurcoltak fogságba, ezért ideje elhagyniuk az Egyesült Államokat és hazatérni az Ígéret Földjére.
Négyszázan vágtak neki a hosszú és nehéz útnak. Átkelve az Atlanti óceánon, megálltak Libériában, ahol két és fél évet töltöttek el, hogy lelkileg felkészülhessenek az új életre. Abban az időben Libéria állampolgárságot adott minden afrikainak, aki kérelmezte. Volt, aki ott maradt, volt, aki visszatért Amerikába, végül alig több, mint százan indultak tovább Izraelbe. Egy rövid ideig a kibuci élettel próbálkoztak, majd Dimonára költöztek, ahol egy idő után megalapították a „béke őrzőinek faluját”. Vegán életmódot folytatnak, a szertartáshoz szükséges bort leszámítva nem fogyasztanak alkoholt, és nem dohányoznak, a holisztikus megelőző gyógyászat hívei. Heti három alkalommal végeznek testedzést, amely futásból, gyaloglásból, úszásból, kerékpározásból és táncolásból áll. Az egészséges életmód következtében gyógyászati központjukban szinte kizárólag szülések levezetésével foglalkoznak, ami elég gyakori, mivel egy-egy családban átlag hét gyerek van. A közösségi élet szép megnyilvánulása, hogy a frissen szült kismamáknak a többiek segítenek a háztartás vezetésében.
Magukat magas erkölcsi szinten állóknak tartják, céljuk az igazság és a teremtő I-ten törvényeinek érvényesítése. Vannak, akik a dimonai közösséget ahhoz a több tízezer tagot számláló afro-amerikai mozgalomhoz sorolják, amely a XIX. század végén alakult hasonló indíttatásból, s amelynek tagjai Izrael igazi gyermekeiként határozzák meg magukat.
Carter egy időben egy jeruzsálemi jesivában tanult, hogy elmélyedjen a zsidó vallásban, de az általa hirdetett tanok nem csak hogy nem követik a zsidóságot, de itt-ott szöges ellentétben állnak vele. A sábát például, ami a zsidóságban a pihenésről, a családi együttlétről, a szellemi feltöltődésről és felfrissülésről szól, az a dimonai hébereknél böjtnap.
Ez és sok más, a judaizmustól eltérő szokás, valamint az Újszövetség tanainak részleges hirdetése az oka, hogy Izraelben nem ismerték el őket zsidóknak, amint azt megérkezésükkor kérelmezték. Kezdetben a hatóságok turista státuszba vették őket, ami azt jelentette, hogy időről- időre meg kellett újítani tartózkodási engedélyüket, de többször napirendre került kiutasításuk is. 2003-ban végül Avraham Poraz belügyminiszter jóvoltából állandó lakos státuszt kaptak, ami nem jár állampolgársággal. Pacifista nézeteik ellenére ekkor úgy döntöttek, hogy vállalják a katonai szolgálatot, aminek eredményeként a bevonulók és családtagjaik közül többen állampolgárságot kaptak. Carter 2014-ben, 75 éves korában halt meg, s bár nem volt katona, másfél évvel halála előtt tiszteletből megkapta az izraeli állampolgárságot.
