„Függetlenségi harcunkban, 1848–49-ben zsidó honfitársaink is odaadóan részt vettek.”

(Klapka György)

Lássuk közelebbről, hogyan is gondolkodtak a korabeli zsidók és hogyan vélekedtek róluk.
Álljon itt tanulságképpen egy korabeli újságcikk, a honi izraeliták belügyeit kezelő választmány elnökének körleve és ami talán a leghangsúlyosabb, Jókai Mór írása az általa szerkesztett Életképekben.
Minden szöveget eredeti helyesírással közlünk.

„A fővárosi zsidóság mozgalmainkban igen jól viselé magát, határozottan s hazafiul lelkesedéssel csatlakozott a jó ügy kivívásához. Stancsics fölsegélésére rögtön nagy összeg pénzt írtak alá. A nemzeti őrseregbe szép számmal állottak be; és mégis egyedül a mi 6-ik számú körosztályunk fogadá őket testvéries rokonérzelemmel, a többi osztályok kisebb nagyobb mértékben kikeltek az ellen, hogy köztünk zsidók is katonáskodhassanak. A zsidók elleni alaptalan gyülölkedés a mostani világforradalom szellemével merőben ellenkezőleg még folyvást ingerült állapotban tartja itt némellyek kedélyeit. — Rövid időn, midőn majd a kiváltságok sorompói végképen lerontatnak ; — e tekintetben is a béke olajága fog fölöttünk virulni.” – fogalmazott elég világosan a Pesti Divatlap 1848. március 21-i száma.

A szövegben Stancsics azaz Táncsics Mihályról (1799-1884) van szó.

A honi izraeliták belügyeit kezelő választmány körleve 1848. március 17-én. 

„Tisztelt honfiak! Nagy esemény ment véghez; ami csaknem mindenütt véres áldozatokba került, a két testvér és szomszéd fővárosaink dicsőségére legyen mondva, itt a lakosok egyértelműsége által, békés és törvényes úton vivatott ki és hasonló siker fog, mint reméljük, a magyarok józan és erélyes szabadságszeretete által, az egész országban eléretni. Pest és Buda városa átestek békés reformukon. (…) Ezen nagyszerű mozgalomban semmiféle személy-, rang- vagy valláskülönbség nem volt és nem is észrevehető; − mind a bátor izr. tanuló ifjúság, mind a városok egyéb izraelita lakosai, első pillanattól fogva egybeforradtak az összes népességgel, és egyesek mint az igazgató népválasztmány tagjai ülnek együtt a városháznál; szintúgy sokan közülök felfegyverkezve a bátorságőrben részt vesznek. Ők magyarok és nem zsidók, mint külön nemzetbeliek, mert ők, és mi mindnyájan csak akkor leszünk külön vallásfelekezet gyanánt tekintendők, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a mindenhatóhoz a hazára és reánk is árasztott kegyelmeért; de az élet minden egyéb viszonyaiban, minden elkülönzésnek, úgy politikai polgári, mint társaséleti tekintetben meg kell szünni és mi csak honfiak, csak magyarok vagyunk, miután hazánk már minket is kebelébe fogad, és egyéb lakosaival egyenlősít; lám! amire több mint félszázad előtt a törvényhozás szava csak kilátást nyitott, íme Istennek hála, valósággá lett.

Szeretett Hitsorsosink!
A zsidó községek ezen dicső esemény folytán mint zárt testületek létezni megszűntek; nem lesz többé szükségök arra törekedni, hogy a tagjaik irányában fennálló korlátok megszüntessenek; mert Istennek hála! az ország minden lakosára nézve csak egy jog, egy sinormérték leend: valljon ti. hű, becsületes ember − s magyar-e? A zsidó községek ezentúl, úgy, mint a pesti község máris példányával bizonyítja, csupán mint cultus elöljáróságok fognak működni, és egyedül arra lesznek hivatva, hogy e gondolat tiszta értelmét, és helyes felfogását tagjaiknál elősegítsék, s őket tiszta szívvel és erős akarattal leendő csatlakozásra buzdítsák, valamint arra is intsék, miszerint magukat se tolakodással, se szertelen lealázkodással ne bélyegezzék, hanem ragaszkodó szeretettel és részvéttel, mérsékelt nyugalommal és illedelemmel viseljék, szóval: jóravaló, becsületes honfiak legyenek. − Az izr. községeknek továbbá is feladatukban álland, szakadatlanul vallásbeli és közhasznú intézeteik felől őrködni, s addig, míg a dolgok ezen újabb állása, törvényes intézkedések által rendezve leend, minden eddig reájok bízott kötelességeket változatlan gondossággal, és legnagyobb rendszeretettel tovább is felelősség alatt úgy, mint eddig, teljesíteni. (…)

Alólírt elnök, miután azon magas tiszteletben részesült, hogy tagja legyen a küldöttségnek, mely az országgyűlésnek és felséges fejedelmünknek a történteket és a közkívánatokat elébe terjesztendi: ez alkalommal arról is tudomást szerzend, vajon szükséges lesz-e még a magyarországi és kapcsolt részekbeli összes izraelitáknak a többi lakossággali jogegyenlősítése iránt készült petitiót az országgyűlésnek benyújtani, vagy pedig, amint reményleni lehet, azonnal ki fog mondatni általa azon elv, hogy ezentúl polgári és politikai tekintetben csak magyarok lesznek, és a vallás semmi akadályul nem fog szolgálni, s így a negyedik pontban érintett törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben az izraelitákra is minden megszorítás nélkül terjed. Legyenek tehát megnyugtatva az iránt, hogy az igazságos kívánataink nyilvánítására és teljesítésére szolgáló alkalmas időpont nem fog elmulasztatni, és csak arra fordítsák gondjaikat, hogy kívánataink nemzeti pártolására minden tagjaik méltók legyenek, és mint már érintők, ne mint külön testület, ne mint zsidók, hanem mint erényes honfiak és mindnyájan mint a köz édes haza egyénei békés renddel és szerény mérséklettel olvadjanak egybe az összes népességbe.
Kik testvéri szeretettel ajánlva maradunk.
Pesten 1848. martius 17-kén.
A kezelő választmány: Kunewalder Jónás, mint elnök”

Jókai 1848. március 19-én így ír az általa szerkesztett Életképekben a zsidósággal kapcsolatban:

„Nyílt szavak honunk fiatalságához.

Itt az idő testvéreim: hogy elveinket kimondjuk.
Első volt szavunk a’ forradalom piaczán, elsők valánk kimondani a’jelszót: legyen szabadság!
És lön szabadság ….

Kik a’ hon lakosai bármelly osztályának a’ nemzetőrségből leendő kire­kesztésére munkálódnak. Kik a’ zsidók ellen, melly osztály a’ forradalom leghevesebb perczében erősen részt vett a’ tett mezején, — a’ polgárok között izgatnak, és viszont; kimondtuk az egyenlőség elvét, különbséget ember és ember között csak a’ jellem és becsület tisztasága tesz; ezek fölött határozni ott van az osztályozó választmány, melly mind azoknak, kik a’ nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni nem fog. A szabadság jótékonysága alól senkit kizárni nem szabad; ezen idő az, mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden eddigi botlást és sérelmet meg kell bocsátanunk ; ezen idő az, mellyben a régi fogalmak halomba vannak döntve’s új évszak kezdődik, melly a múlt vétkeinek sírja fölött emeli az emberiség nevében oltárát.

Vége a’ kaszt gyülöletnek! Kiket a’ régi fogalmak korhadt omladékainak pártolói maguktól elüldöznek, azokat mi fogadjuk védelmünk alá, és esküdjünk pártfogást mindennek, a’ mi elnyomott, üldözött és méltatlanul bántott. Az üldözöttek asyluma a’ mi körünk legyen. ’S legszebb diadalunk legyen az, hogy mindenki, ki méltatlanul nyomva érzi magát, hozzánk jő bántalmai orvoslása végett.
Az elmúltakért semmi szemrehányás! Martius 15-kén az egész haza újjá született, vele együtt minden egyes hazafi. Legyen gondunk a’ jövőre, ne a’ múltra.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Éljen a’ haza!
Jókai Mór”

Folytatjuk…