„Íme, én küldöm nektek Éliját, a prófétát, mielőtt jönne az Örökkévaló napja, a nagy és félelmetes” (Maleáki 3. 23).
Élijáhut a többi prófétához viszonyítva fanatikus, szigorú és makacs prófétaként ismerjük, olyannak, aki képes súlyos büntetést kérni Izrael vétkező népére. Miként lehetséges, hogy ennek ellenére megszelídülve, kedves figuraként jelenik meg a széder esti történetben, és hogy külön széket tartanak fenn számára a brit milá szertartáson?
Lévén ez egy peszachi írás, az utóbbiról ezúttal csak röviden: Élijáhu díszes széke a középkor óta jelenik meg a szertartáson. A hagyomány szerint ugyanis felpanaszolta az Örökkévalónak, hogy Izrael népe elhagyta a szövetséget, mire Isten megnyugtatta, hogy minden brit milát látni fog.
De miként kötődik a széder estéhez? Élijáhu a megváltás hírnökeként ismert, s mivel peszach ünnepe az egyiptomi fogságból történt megváltásról szól, kézenfekvő volt, hogy ő legyen – ahogy ma mondanánk – az ünnep arca. Arc, amelyet nem láthatunk az ünnepen. Ennek ellenére egyesek meg vannak győződve róla, hogy részt vesz a teljes széder esti szertartáson, mindent lát, miközben őt magát senki se látja. Mások úgy vélik, hogy a sötétség leple alatt érkezik, s miután már mindenki álomba szenderült a négy pohár bor és a vacsora elfogyasztása után, belekortyol a számára félretett borosserlegbe.
Ő az, aki – mint az írás címe alatti idézetből kitűnik – hírt ad majd a Messiás eljöveteléről. Emellett azon kevesek közé tartozik az ószövetségi alakok között – mint például Hanoch Ben-Jared (másképpen: Énoch) –, akiknek haláláról nincs pontos leírás; annyit lehet csak tudni, hogy az égbe szállt.
Felbukkanása éppoly drámai, mint távozása:
„És szólt a Tisbébeli Élijáhu, Gileád lakosai közül, Áchábhoz: Él az Örökkévaló, Izrael Istene, aki előtt állottam, nem lesz ez években sem harmat, sem eső, hacsak nem igém szerint” (Királyok I. 17. 1).
Erre a kijelentésre mindjárt Ácháb, Izrael királya bűnei után kerül sor. Három évig tart a súlyos aszály, amelyet Élijáhu Izraelre kért. És mikor a király megkísérli megszüntetni az aszályt, Élijáhu viadalra kel Báál prófétáival, legyőzi és megöli őket, amivel eléri, hogy Ácháb megtér: megszaggatja ruháit, zsákba öltözik, böjtöl és felhagy a bálványimádással. Fia, Achazjáhu azonban megkoronázása után, kétéves uralkodása alatt visszaállította a bálványimádást, így mikor baleset érte és ágynak esett, Ékron istenétől várta a gyógyulást. Az Örökkévaló angyala sugallatára Élijáhu megüzente a királynak, hogy mivel idegen istenben hisz, meg fog halni. Achazjáhu háromszor küldött egy-egy ötven fős csapatot, hogy hozzák elé a prófétát, de az első két alkalommal az égből lecsapó tűz elemésztette a katonákat. A harmadik csapat tisztje félelmében, hogy elődjei sorsára jut, kegyelmet kérve térdre borult Élijáhu előtt, aki elment vele a királyhoz, hogy közölje az uralkodóval: meg kell halnia. Így is történt, az új király pedig Jehórám lett. Ezután következik Élijáhu életének legdrámaibb pillanata: tanítványa, Elisa szeme láttára az égbe emelkedik.
„És volt, amint folyton mennek és beszélgetnek, íme tüzes szekerek és tüzes lovak, melyek elválasztották őket egymástól; így fölszállt Élijáhu viharban az égbe” (Királyok II. 2. 11).
A második szentély elpusztítása után, mivel a zsidó nép ismét száműzetésbe került, sokak szemében abszurdnak tűnt megünnepelni a szabadulást az egyiptomi rabszolgaságból. Vélhetően ekkor került a haggada végére az a dalokkal teli rész, amely a kivonulás helyett az eljövendő megváltásról és az erec israeli visszatérésről szól. Élijáhu, a megváltás majdani hírhozója egyben a béke követe is oly módon, hogy békét hoz az ünneplők asztalához. Mitagadás, nagy szükség volt a középkorban egy ilyen jelképre a zsidóüldözést átélt askenázi zsidóság körében. Élijáhu békességet teremtett a széder estével kapcsolatos, talán legtöbbet vitatott kérdésben is: hány pohár bort kell inni: négyet vagy ötöt. Bölcseink sokáig érveltek mindkét lehetőség mellett és ellen, míg végül megállapodtak: négy pohár bort fogyasztunk, az ötödiket pedig Élijáhunak szánjuk.
Eljön majd az idő, mikor a próféta teljes valóságában megjelenik, és ezt a kérdést is eldönti egyszer s mindenkorra.