Midrás Mehiltában tanuljuk: „ …milyen nagy jelentőséggel bír a Szombat, hiszen nem végezzük el a briszt (cirkumcizió)  a fiú gyermeken, míg egy sábesz véget nem ér, miként írva van: „és nyolcadiknaposan metéld körül…” (1Mózes 17:12).

 

Az újszülött megszentelődik a sábesz által, és utána számít alkalmasnak a szent szövetség jelének felvételére, hogy ezáltal elfoglalja helyét az Örökkévaló közösségében.”

A Talmud bölcsei közül többen úgy vélik, hogy a Tóra azt kívánja tudatni: ha szombatra esik a nyolcadik nap, akkor is el kell végezni a briszt. Igaz, már Ábrahám parancsba kapta a körülmetélést, de neki még nem kellett sábeszt tartania. Ha hibát követett volna el azzal, hogy végrehajtja a briszt szombaton, akkor I-ten megtiltotta volna számára annak elvégzését. Ezért nem volt lényeges, hogy az Örökkévaló parancsba adja Ábrahámnak, hogy a brit milá –t ( cirkumcizió héber neve) adott esetben szombaton is hajtsa végre, hiszen az Ősapára nem vonatkoztak a sábeszi előírások.” (Or háHáim).

A Tórában az első, akivel kapcsolatosan a körülmetélés tényét megemlítik Ábrahám ősapa volt: „Ábrahám körülmetélte magát és fiait, Jiszmaelt tizenhárom évesen és Jichákot nyolc naposan. ( I.M. 17/9-15)

Második körülmetélésről a Smot könyvében olvashatunk:

 „ A szállás felé vezető úton találkozott az Örökkévaló, aki meg akarta ölni. Czipora  azonban vett egy követ és levágta fiának előbőrét, lábai elé rakta és azt mondta: Véren szerzett jegyesem vagy.” (II.M. 4/24-26)

A történetet nem egyértelmű! Vagy az Örökkévaló meg akarta ölni Mózest, mert elmulasztotta fia körülmetélését, vagy fiát Gersomot akarta megölni, mert nem volt körülmetélve. Az se világos kinek lába elé dobta Czipora fia előbőrét. Mózes lába elé és ezzel férje életét mentette meg, vagy fia lába elé és akkor fia életét mentette meg. Mindenesetre a tórai történet a körülmetélés parancsának fontosságára hívja fel a figyelmet. Mózes nem metélte körül fiát! Márpedig a Talmud Kidusin traktátus 29a-ban kategórikusan kijelenti, hogy a körülmetélés kötelessége az apáé. Ha az apa valamilyen okból  elmulasztotta, vagy a körülmények nem voltak alkalmasak, vagy netán az újszülött egészségi állapota miatt nem történt meg,  a fiúnak magának kell ezt pótolni, amikor elérte a bár micva (13 éves) kort.

Mose ben Maimon (Rámbám 1138-1204) Széfér haMiczvot könyvében írja: „A Tóra megparancsolta nekünk, hogy metéljük körbe fiainkat. Aki megszegi a parancsolatot, annak büntetése „karét” (nem földi, hanem égi bíróság által kiszabott büntetés.)

A Talmud egyik Gyöngyszeme a következő történet.

Rabbi Akibának megjósolták a kaldeus csillagászok, hogy lánya fiúnak ad életet, de az újszülött körülmetélése napján halálra fogja marni egy kígyó. …És jött a körülmetélés napja!

Az anya felvette újszülött fiát, hogy átadja a szándoknak, aki majd tartja a körülmetélés alatt….és akkor leesett a hajtűje. Lehajolt, felvette és beleszúrta a falba. A körülmetélés rendbe megtörtént, a kaldeus jóslata nem valósult meg. Másnap kihúzta a tűt a falból és legnagyobb csodálkozására egy halott kígyó volt arra rácsavarodva: amikor a tű a falba hatolt, kiszúrta a leselkedő kígyó szemét. Rabbi Akiba pedig kérdőre vonta lányát: Nem történt-e valami különös veled a tegnapi napon? Történt apám! Fiam körülmetélése előtti éjszakán, amikor fiamat szoptattam, valaki zörgetett az ablakon. Szegény, öregember volt: enni kért. Senki nem volt, aki szegénnyel foglalkozhatott volna. Letettem fiamat, és odaadtam estebédemet. Rabbi Akiba ekkor fel kiáltott: „Cedoko taccil mimovet!” azaz a jótékonyság megment a haláltól! Fiadra lesett a jóslat, a csillagok hatalma, a pusztulás: de te megváltoztattad sorsát, lányom!