A világ sok országában megemlékeznek a hősi halált halt katonákról, még több államban a függetlenség elnyeréséről, de hogy ez két egymást követő napon történjék, mint Izraelben, valószínűleg példa nélkül áll. Akárcsak a tórai ünnepek, ezek az emléknapok is este kezdődnek, hiszen a dátumokat a luach, a zsidó naptár szerint rögzítették: ijár hó 4. és 5. Az egymásutániságból következik, hogy a gyászt egy éles fordulattal, azonnal a megemlékezések után, felváltja az ünneplés.

Az elesett katonák emléknapján kezdetben csak az 1948-as függetlenségi háborúban hősi halált halt harcosokról emlékeztek meg. Az évek során kibővült a névsor az egyenruhás és civil fegyveres erők tagjaival, akik a többi háborúban, akciókban és egyéb körülmények között vesztették életüket, néhány éve pedig a terrorcselekmények polgári áldozatairól is megemlékeznek ebből az alkalomból. Azok számára, akiknek temetési helye ismeretlen, az Országos Főrabbinátus ádár hónap hetedikét, Mózes születésének és halálának napját jelölte ki emléknapként.

Ijár hó 4. a Gergely naptár szerint az idén április 25. Előző este a Siratófalnál az államelnök és a vezérkari főnök nyitja meg az eseménysort, amelyet országszerte egyperces szirénabúgás vezet be. Délelőtt 11-kor ismét megszólalnak a szirénák, ezúttal két percre, akárcsak az egy héttel korábban tartott holokauszt emléknapon. A központi állami rendezvényt Jeruzsálemben, a Herzl hegyi katonai temetőben tartják, de az ország minden részén külön-külön is megemlékeznek az elesettekről, hiszen talán nincs olyan település, ahol ne élt volna katona vagy civil, akinek életét ellenséges fegyver oltotta ki.

Aztán véget érnek a megemlékezések, és este a Herzl hegyen ünnepi köszöntővel, a 12 törzset jelképező lángok ünnepélyes fellobbantásával, zászlós díszszemlével és tűzijátékkal megkezdődik a Függetlenségi Nap. Másnap, április 26-án (ijár hó 5., – 1948-ban ezen a napon kiáltották ki az államot) az izraeli légierő gépei bemutató repülést tartanak, megnyílnak a katonai táborok a nagyközönség előtt a gyerekek nagy örömére. A városi parkok megtelnek ünneplőkkel, családok és barátok grillsütőkkel telepednek ki a szabadba; olyan felszabadult örömmel ünnepelnek az emberek, amihez foghatót nem látni mindenhol. Izrael népe él, vigad és jól érzi magát.

Legyen így mindörökké!

 

Egyes magyarországi közösségekben is felolvassák azt a két imát, amelyek idekívánkoznak az írás végére. A felvételeken mindkettőt Shai Abramson, a Cahal főkántora adja elő. Az első az izraeli védelmi erőkért, a második Izrael Állam békéjéért mondott fohász. Néhány sort idézünk mindkettőből.

 

A védelmi erőkért mondott ima befejező mondatai:

…A Szent – áldott ő – őrizze és mentse meg katonáinkat minden bajtól és szenvedéstől, minden csapástól és betegségtől; küldjön áldást és sikert kezük minden munkájához, vesse eléjük ellenségeiket, díszítse fel őket a győzelem koronájával és teljesítse rajtuk a Szentírás szavát: Mert az örökkévaló, a ti Istenetek az, aki veletek megy, hogy harcoljon értetek ellenségeitekkel, hogy megmentsen benneteket. És mondjuk: ámen!

Az állam békéjéért mondott ima pedig így kezdődik:

Égi Atyánk, Izrael Szirtje és Megmentője! Áldd meg Izrael Államát, megváltásunk első lépését! Oltalmazd őt kegyelmet szárnyai alatt, és terítsd ki fölötte békéd sátrát. Sugározd fényed és igazságod Izrael Államának vezetői, miniszterei és tanácsadói felé, és vezesd őket jó tanáccsal! Erősítsd meg szent földünk védelmezőinek kezeit; mentsd meg őket, Istenünk, és díszítsd fel őket a győzelem koronájával! Hozz békét az országra és örök örömöt annak lakóira…

Mindkét idézet Balla Zsolt fordítása.