„..Áron két fiának halála után, midőn közeledtek az Örökkévaló színe elé és meghaltak”

                                                                                                                                   ( III.M.16/1.)

 

Áron és fiainak felavatását követően a két idősebb testvér Nádáb és Ábihu bementek a Szentélybe, ahol tragikus körülmények között meghaltak. A Tóra összesen négy helyen említi Áron két fiának halálát. Haláluk okán annyit tudunk: „közeledtek az Örökkévaló színe elé”, de hogy mi volt haláluk igazi oka rejtély marad. A számtalan találgatás között, Rabbi Eliezer szerint Nádáv és Avihu azért haltak meg, mert tanítómesterük Mózes előtt háláchát (vallási törvényeket) tanítottak: „Történt egy tanulóval, hogy tanára előtt törvényt tanított. Rabbi Eliezer így szólt feleségének, Ima Sálomnak: „Ez még az éjszakát sem éli túl és meghal. Így történt: Nem múlt el az éjszaka, mikor meghalt. Erre azt kérdezték tanítványai: mesterünk te próféta vagy? Ő így válaszolt: nem vagyok próféta, se próféta fia, csak elismernek mestereim. Aki mestere előtt törvényt tanít, életével fizet. És rabbi Eliezer így tanította: tanítvány csak akkor taníthat háláchát mestere előtt, (helyett) ha tőle legalább 12 mil távolságra van, amint Izrael táborai voltak az Isteni hangtól: „A Jordán mentén táboroztak, Bet Jesimot-tól Ábel Sittim-ig „ ( IV.M. 33/49.)Egyszer rabbi Náhumot, rabbi Jirmijá fiát falusiak kérték, hogy tanítson és tanított. De a tudós falusiak hozzátették: te azt tanítottad nekünk, hogy a tanítvány csak akkor taníthat halachát, ha mesterétől legalább 12 mil távolságra tartózkodik, Izrael táborának kiterjedéséhez hasonlóan. Vajon a te mestered nem Tziporiban él? Rabbi Náhum így válaszolt: esküszöm, ha tudom, nem tanítottam volna nálatok. A nap végét már nem élte meg.” (Szánhedrin 52a.)

Nábád és Ábihu „Niszán hónap elsején haltak meg Áron fiai. A szöveget felolvassuk Jom Kippur imarendben. Ennek okát Rabbi Hijá bár Ábá így magyarázza: „…miként Jom Kippur, úgy a cádikok halála is engesztelést hoz Izraelnek”. Amikor egy Nádávhoz vagy Ávihuhoz hasonló igaz ember meghal, lelke megérkezik a többi igaz ember lelke mellé…és akkor azok örvendenek az újonnan érkezőnek, és ez a jó hangulat az alapja a fizikai világban maradók bűneinek engeszteléséhez.” (uo.)

„Isten a szigor attribútuma által gondolta megteremteni a világot… majd később hozzáadta a könyörület attribútumát is” Örökkévaló „belátta”, túlságosan keményen ítéli meg a teremtményeket, az emberi szabad akarat érvényesülése okán a világ nem fog fennmaradni, és ezáltal ha Isteni hatalma se. Ezután a könyörület attribútumát is latba vetette.”

„ Ha uralkodó asztalánál étkezel, ne téveszd szem elől, hogy voltaképpen,  ki előtt ülsz!”

mondta bölcs Salamon király arra figyelmeztetve, hogy ne fürkésszük Isten létét, ne érdekeljen mi van az égben. Isten akaratát, mely a tökéletesség és teljesség attribútumát lényegében foglalja. csak a teremtés folyamatossága által fogható fel.  Minden véges létező létének oka, Isten létét igazolja. Nábád és Ábihu, Istendicsőségéből többel láttak a Szináj hegyen, mint ami véges emberi lénynek megengedhető, ezért kellett meghalniuk.   (Midrás Brésit Rábbá12.)