Az „Egy zsidó közösség kulturális emlékezete – Gyász és temetkezés Szolnokon” című előadással lezárult az „Ilyenek voltunk” emlékév. Az elmúlt hónapokban színvonalas előadásokon keresztül nyerhettek betekintést az érdeklődők a Szolnoki Zsidó Hitközség múltjába, míg a klezmer koncert a zenei hagyományokat idézte meg.

Ezúttal Dobos-Bodonyi Orsolya, a Damjanich János Múzeum kulturális menedzsere a zsidóság gyászhoz és temetkezéshez kapcsolódó hagyományait ismertette. A kiszsinagógában tartott, képekkel gazdagon illusztrált előadásra zömében diákok érkeztek, akiknek látókörét szélesítik a tanulmányaikhoz is kapcsolható új ismeretek.

A holokauszt után az egykor kétezer főt számláló szolnoki közösség tagjai vagy vissza sem tértek, vagy pedig elvándoroltak, így alig maradtak néhányan a megyeszékhelyen. A két izraelita temető azonban továbbra is mesél a múltról.

Hazánkban jelenleg mintegy ezerötszáz zsidó temető található, ám ezek többsége elhagyatott, elhanyagolt, sajnos kisebb részükről lehet elmondani, hogy folyamatosan gondozzák. E mögött részében anyagi okok állnak, részben pedig az, hogy a településen már nincs élő zsidó közösség, vagy ha van is, nincs olyan ember, aki tudná vállalni a temető gondozásával járó feladatokat. A szolnoki két temető közül az egyik még működik, míg a másikat – a régebbit – lezárták.

Dobos-Bodonyi Orsolya elmondta, a temetkezésnél több száz, több ezer éves hagyományok jelennek meg, ez a folytonosság is az identitás megőrzését szolgálja. A szolnoki temetőben az 1800-as évek derekára tehetők az első sírkövek, így szinte bizonyos, hogy a városba az 1840-es években elsőként betelepültek többsége is itt lelt végső nyugalomra.

A szolnoki zsidó temetők története és kialakítása mellett szó esett a sírkövek szimbolikájáról, a fenntartással és megőrzéssel kapcsolatos feladatokról, kihívásokról és lehetőségekről is.

Az „Ilyenek voltunk” emlékév eddig egyedülálló lehetőséget teremtett arra, hogy a szolnoki zsidósággal kapcsolatos évtizedek óta feledésbe merült tudásanyagot a szélesebb nagyközönség számára is elérhetővé tegyék. A szolnokiak számára így teljesebb lehet a kép arról az időszakról, amikor – a zsidóság jelentős gazdasági, kulturális stb. – hozzájárulásával talán a legdinamikusabban fejlődött a megyeszékhely.