“Tégy az asztalra színkenyeret!”

B. Schmidt Dániel
2023.05.05.

Az e heti szidrá az Emor. A párásá vége felé a színkenyér parancsáról olvasunk: „És tégy az asztalra színkenyeret, állandóan színem előtt.” (2Móz. 25. 30.). A kenyereket a Szentélyben készítették el, és a Szentek Szentje bejárata előtt jobb oldalt helyezték el.

A kenyerek kihelyezése általános gyakorlat volt az ókori közel – keleti kultúrákban. A kenyereket naponta cserélték, az istenek táplálékának tekintették azokat. Izraelben azonban hetente cserélték és teljesen más volt a szerepük, Izrael jelenlétét szimbolizálták I-ten előtt. A 12 kenyér a 12 törzset jelképezte ugyanúgy, ahogy a 12 kő a főpap mellvértjén. Egy hétig voltak az asztalon, ezután a Szentélyben szolgálatot teljesítő kohénok között osztották szét, helyére pedig új kenyereket tettek. A Talmudban áll, hogy egy hét elteltével is olyan forrók voltak, mintha akkor sütötték volna[1]. A zarándokünnepeken a kohénok felemelték a kenyereket és megmutatták a zarándokoknak, mondván: „Nézzétek, mennyire szeret benneteket I-ten.”[2]

Bölcseink felvetik, hogy a színkenyér tartós frissessége szimbolizálhatta a Szentélyhez zarándoklók hosszantartó élményét, melyet a gőzölgő színkenyér láttán tapasztaltak. Az emberek a zarándokünnepeken örömet, vidámságot éltek át, melyet a S’chiná, az i-teni jelenlét váltott ki belőlük, azonban az ünnepek végén elszomorította őket a tudat, hogy vissza kell térniük a hétköznapok szürke valóságába. Amilyen nagy örömet éreztek az ünnepek alatt, olyannyira szomorúság fogta el őket, hogy csak háromszor egy évben kaphatnak inspirációt, töltődhetnek fel spirituálisan a Szentély „i-teni” légkörében, és az év hátralévő részét elsősorban a megélhetésüket biztosító munkával kell tölteniük. A Szentélyben a kohénok ezért bátorítani próbálták az embereket, bizonygatva, hogy valamilyen mértékben mindannyian képesek vagyunk fenntartani egy inspiráló élmény „frissességét” és a lelkesedést, melyet kiváltott bennünk. Az érzelmi hatások, melyeket a szentélybeli élmények okoztak, minden bizonnyal nem tartanak ki hónapokon keresztül, azonban az is biztos, hogy nem múlnak el nyomtalanul. Azáltal, hogy a Szentély által képviselt szentséget mindennapjaik részévé teszik, ezáltal képesek megőrizni valamit abból a lelkesedésből és emelkedettségből, melyben részük volt az ünnepek alatt, eképpen spirituálisan magasabb szintre emelkedhetnek a szürke hétköznapokban is.

A színkenyér egy olyan csoda volt, melynek hasznát csak a kohénok élvezték, mivel ők fogyasztották el, azonban a zsidó nép számára, mely Jeruzsálembe zarándokolt teljesíteni a zarándokünnepek micváját, jelzés volt, hogy I-ten szereti és védelmezi őket. A csoda megtapasztalásának is van pozitívuma. Akik tanúi valamilyen csodának, melyből hasznuk ugyan nem származik, megerősödhet viszont általa a hitük, mely hatással lehet a mindennapjaikra. Ennélfogva a csodának jelentősége van azok számára is, akiknek haszna származik belőle és annak is, aki csak szemlélője.

 

Jegyzetek:

[1]                    Talmud, Jomá 21a

[2]                    Talmud, M’náchot 29a.