„Ha törvényeim szerint jártok és parancsolataimat megtartjátok és teljesítitek, akkor én megadom esőzéseteket a maga idejében……( III.M. 26/4.)
Samuel P. Huntington amerikai politológia filozófus „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című 1993-ban megjelent művében azt vizionálta, hogy a népek közötti civilizáltsági szintkülönbség kiválthat egy világméretű összecsapást. Az azóta eltelt harminc év egyre inkább megcáfolta a teorémát és napjainkban már minden jel arra mutat, hogy az ivóvíz hiányának veszélye sokkal fenyegetőbb kérdés. A világtörténelem szolgáltatott precedenst, hiszen az i.e. V évezredben alapított sumer Úr város, az akkori világ kulturális centruma i.e. VI. században a vízhiány miatt néptelenedett el. A Bibliai korban probléma volt a víz, hiszen „Ábrahám szemrehányást tett Abimeleknek a kút miatt, melyet elraboltak Abimelek szolgái.” ( I.M. 21/25.)
Az egykori Kánanán, a zsidó nép Őshazája a mai Izrael, esős és száraz, kétévszakos éghajlatú ország. Az esős évszakban az eső mennyiségében és milyenségében meghatározó létkérdés volt. Azóta is, a Sátoros ünnep hetedik napján, drámai hangvitelű könyörgésben kérünk áldásos esőt:
„Hozza már az esőt a mennyei vizekből, puhítsa a földet kristályos cseppekkel! Vizet, melyet Írásban nagynak neveztél. Nyugtassák cseppjei, kikbe életet leheltél, éledjenek, kik eső hatalmát emlegetik!”
A teljes imaszövegből kiderül, hogy külön felelős „őrzőangyala” van az esőnek! A könyörgést I-tennek szóló áldás követi: „hiszen Te vagy Örök Istenünk, aki szelet fúvat és elsőt hullat!” Majd a könyörgés az eső „minőségére” vonatkozó szavakkal fejeződik be: „Szolgáljon az eső áldásra és ne átokra, életre és ne halálra, bőségre és ne ínségre!”
„Hadd dalolok az Örökkévalónak, amíg vagyok, hadd énekeljek Istenemnek, amíg vagyok”( 104. Zsolt.32.) ….imára való felszólítás. Rabbi Móse ben Maimon (Maimonidesz 1138-1204) „Tévelygők útmutatója” című filozófiai műve- többek között- I-ten, mint a fizikai világ feletti, anyagtól és időtől független Szingularitás, Szubsztanciális entitás „létével” foglalkozik. A nagy középkori filozófus opusának dichotómiája, -mely Arisztotalesz Metafizika írására épül-,: I-tennek -az előbbi definíciók alapján-, mennyiben lehet „tudomása” az emberi lét, „történéseiről”. Konkrétan: a mulandó ember imája, könyörgése, befolyásolhatja I-ten döntését?
A Talmud (Táánit 23a.) a kérdés eldönthetetlenségét egy különös történettel oldja fel!
Mestereink tanították: egyszer Ádár hónap nagy része elmúlt és eső egyáltalán nem esett. Ekkor küldtek Chonihoz, a „körhúzóhoz”: Imádkozzál, hogy eső essen! Imádkozott, de nem esett eső. Ekkor húzott egy kört és belépett a közepébe, azon módon, ahogy Habakuk, a próféta tette, ahogyan írva van: „őrhelyemre állok, odaállok a bástyára” (Hab. 2/1.) Mondta I-ten előtt: „Világ ura, gyermekeid rám irányítják tekintetüket, mert olyan vagyok előtted, mint a házad gyermeke. Esküszöm a Nagy Nevedre, hogy én innen nem mozdulok, amíg gyermekeiden nem könyörülsz. Ekkor csepegni kezdett az eső. Tanítványai mondták neki: Mester rád tekintünk, nem akarunk meghalni: nekünk, úgy tűnik, hogy az eső csak azért estik, hogy esküdet feloldja. Ekkor mondta: Nem így kértem, hanem esőt a gödröknek, árkoknak és barlangoknak. (Értsd: hogy annyi eső essen, hogy megtöltse a ciszternákat) Erre hevesen esett, mígnem minden egyes csepp olyan nagy volt már, mint egy hordó nyílása. A bölcsek úgy ítélték, hogy egyetlen csepp sem volt kevesebb, mint egy log. (egy log kb. fél liter) Tanítványai mondták neki: Mester rád tekintünk és nem akarunk meghalni: Nekünk úgy tűnik, hogy az eső csak azért esik, hogy a világot megsemmisítse. Ekkor mondta: Nem így kértem, hanem jóleső, áldásos és adakozó esőt! Erre úgy esett, ahogy illik, míg az egész nép az eső miatt fel nem mászott a Templom-hegyre (nehogy belefulladjanak). Mondták neki: Mester, ahogy imádkoztál, hogy essen, úgy imádkozzál azért is, hogy abbamaradjon. Azt mondta: Úgy hagyományozták rám, hogy jó dolog túlméretezése miatt ne imádkozzam. Ennek ellenére hoztak neki egy bikát hálaáldozatnak. Mindkét kezét rá támasztotta és mondta előtte: Világ ura, néped Izrael, akit Egyiptomból kivezettél, nem tud sem a jó túlméretezésben, sem a büntetés túlméretezésben létezni. Legyen meg az akaratod, hogy az eső befejeződjön és a világ felépüljön! Azonnal fújt a szél, a felhők szétoszlottak és a nap felsütött. A nép kiment a földre szedett szarvasgombákat és gombákat.
Ekkor Simon ben Satach küldött érte: Ha nem lennél Choni, akkor kiterjeszteném rád a kiközösítést. Még ha ezek az évek olyanok lennének, mint Elijachu (Illés próféta) évei (amikor nagy szárazság volt), amikor az esők kulcsai Elijachu kezében voltak- nem találnád, hogy az Ég Ura neve általad lett megszentségtelenítve? De mit tegyek veled, amikért te vétkeztél a Mindenható előtt és Ő mégis teljesíti az akaratodat, mint egy gyerek, aki az apja ellen vétkezett és ő mégis teljesíti az akaratát? Rólad mondja az írás:
”Örvendezik apád és anyád, aki szült téged vígad” (Péld. 23/25.)
