Sávouti gondolatok a XX. század 20-as éveiben

Rosta Márton
Rosta Márton
2023.05.23.

 2023. május 25-én, csütörtök este köszönt be a Sávuót – a Hetek ünnepe (héberül שָׁבוּעוֹת – šāvûʿôt = hetek, askenáz kiejtéssel Sovúajsz), a Sínai-hegyen történt törvényadás emléknapja. A zsidó hagyomány szerint I-ten ezen a napon nyilatkoztatta ki a Tízparancsolatot, és ekkor adta át a Tórát, mely az írott (Tórá sebichtáv) és a szóbeli (Tórá sebealpe) tant is magában foglalta. Ez az ünnep egy hosszabb sorozat (pészah, lág báómer, ómerszámlálás) lezárása. Az egyiptomi szolgaságból való szabadulás (pészah) csak a lélek és szellem szabadságának elérkezésével válhatott teljessé. Ezen az ünnepen ezt a teljessé vált szabadságot is ünnepli a zsidóság. Tulajdonképpen a nép születésének is tartják az évfordulót, ugyanis a törvények tették néppé, sőt választott néppé a zsidóságot.

Itt a ZSIMA felületén több írás is foglalkozik az ünnep rituáléival, szokásaival és vallási-történeti hátterével, én ma az 1920-es évek ünnepi gondolataiból villantok fel kettőt:

A Múlt és Jövő[1] 1928. májusi számában Kaszab Aladár[2] udvari tanácsos, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke így foglalta össze az ünnep jelentőségét:

„A Tóraadás ünnepe a gyermekkor legszebb emlékeit idézi fel bennem. Még fel sem tudtuk fogni, mi lehet a tartalma annak a szent tekercsnek, amelyet olyan büszkén emelnek a magasba a mi kis zsinagógánkban, még csak értelmetlenül mondtuk utána a nagyoknak az első héber szavakat: ״ Tórát hagyott reánk Mózes, örökségül Jákob gyülekezetének“, — de a gyermeki szív tiszta szeretetével igyekeztünk díszíteni a Tórát és a templomot. A határban szedett szagos fűvel, zöld galyakkal. A frigyszekrényt, ahonnan a Tórát kivették és az Almemort, amelyen a Tórát felolvasták, mind tele tűzdeltük lombokkal, virágokkal, miknek az illatát nem lehet elfelejteni a nagyváros tömkelegében sem…. Nekünk a zsidóság nem okoskodás és szőrszálhasogatás, hanem a szívünk ügye. És én minden cselekedetben azt tartom a legértékesebbnek, ami a szíven át jut kifejezésre. Mi adtuk a világnak a Tízparancsolatot, amely az egész világ erkölcsi alapja és a szív titkos rejtekeire is kiterjed. A Tóra ünnepe előtt fennen hirdetjük, hogy a zsidó hagyományok ápolásában látjuk azt az erőt, amelyből a zsidóság minden elnyomatás közepette kitartást merít, a zsidó kultúrában látjuk azt az eszközt, amellyel a zsidó közélet szellemi színvonalát emelni lehet. A családi szentélyben, a zsidó nőkön át izmosodnia kell a zsidó hitéletnek. Az érettebb ifjúsággal pedig a zsidó irodalom és művészet szépségén keresztül kell megszerettetnünk a zsidóságot, amelyet csak az nem becsül meg, aki nem ismeri szépségét, fenségét és eszmei magasztosságát.”

Kaszab Aladár sírja (1868-1929)

 

A Tóra jelentőségét emeli ki Hevesi Simon dr. pesti főrabbi is egy 1908-as beszédében, melynek sommázata az Egyenlőség[3] 1908. június 14. számában jelent meg:

“Tórafelolvasás után Hevesi Simon dr[4]. pesti rabbi igen szép beszédet mondott. A kinyilatkoztatás igéjéből indulván ki, a tóraadás fontosságát és azt a nagy szerepet magyarázta, mely Izrael fenntartása dolgában a szentírásnak jutott. Kifejtette, hogy a zsidóságot nem félti a hitehagyástól, mert bármily sajnálatra méltó, ha egyesek lehullanak Izrael fájáról, azok száma, kik erre vetemednek, csekély. Sokkal inkább fél attól, aminek sokan hódolnak: a hitetlenségtől és a Tóra meg nem becsülésétől. Beszédét, melynek szemmel láthatóan mély és nagy hatása volt, ezután ráterelte a kitüntetett fiukra, akik kiválók a kiválók közül és például szolgálhatnak társaiknak. Azután egyenként felolvasta az ösztöndíjra méltatottak neveit, akik rendre fölmentek a pódiumra, ahol Scheiber Lajos dr. tanártól átvették a megjutalmazásról szóló okmányt. Mikor a fiuk együtt voltak, Hevesi Simon dr. rabbi lement a szószékről a pódiumra és két kezét áldólag terjesztette a kitüntetettek feje fölé: igy mondotta el a bibliai kohanita áldást. Az ösztöndíjazott fiuk ezen megáldása mély benyomást keltett a fogékony lelkű hallgatóságban.”

Hevesi Simon (1868-1943)

 

Gut Jantev Mindenkinek!

 

Jegyzetek:

[1] A Múlt és Jövő folyóirat, majd könyvkiadó az egyik legrégibb, és legtovább fennálló magyar lap- és könyvkiadó. 1911-ben alapította Patai József, és 1944 márciusáig, a német megszállásig folyamatosan működött. Az akkor közel egy milliós magyar zsidóság kulturális és művészeti orgánuma volt. 1988-ban, a magyarországi rendszerváltozás történelmi eseményét kihasználva újította fel Kőbányai János. A folyóirat 1994 óta egészült ki könyvkiadóval, amelynek műszámai évről évre dinamikusan nőnek.

[2] SZÓCIKK: “Kaszab Aladár, gyáros, udv. tanácsos, a Pesti Izr. Hitközség elnöke, szül. Szűcsiben (Heves vm.) 1868. A gyöngyösi Ferencrendiek gimnáziumának elvégzése után külföldre ment. Hét évi külföldi tanulmányút után hazatért Magyarországra, ahol 1894. megalapította Budapesten a Kaszab-féle csavargyárat, amely külföldi relációkban is tekintélyes tényezője lett a magyar gazdasági és ipari életnek. 1924-ben Újvidéken is létesített egy hasonlóan nagyméretű csavargyárat. Közgazdasági, kereskedelmi tevékenysége mellett a társadalmi, jótékonysági, humanitárius akciók sorából is bőven kivette a részét és mindenütt elől lehetett látni, ahol akár zsidó ügyekről, akár általános emberi jótékonykodás gyakorlásáról volt szó. A király 1911. udvari tanácsossá nevezte ki. K. a Kereskedelmi és Iparkamara egyik legrégibb beltagja, tőzsdetanácsos, az Országos Iparegylet alelnöke, a Kereskedelmi Csarnok alelnöke, a Tisztességtelen Verseny zsűrijének elnöke, a Kivándorlási Tanácsnak egyetlen olyan tagja, aki nem aktív politikus, az Országos Magyar Tudakozó Egylet elnöke, a Vámpolitikai Központ elnökségének tagja; közérdekű működésének leggazdagabb területe a Pesti Izr. Hitközség. Kulturális és emberbaráti mozgalmakban egész sereg intézmény létesítésével és támogatásával szerzett itt nagy érdemeket. A Kaszab Aladár és Józsa poliklinika alapítása emberszeretetének és jótékonyságának legszebb tanúsága. A Pesti Izraelita Hitközség hálája és elismerése nyilatkozott meg K. iránt, amikor 1928. egyhangúlag a hitközség elnökévé választotta.” (Magyar Zsidó Lexikon)

[3] Egyenlőség című magyar nyelvű zsidó hetilap, 1882 és 1938 között jelent meg Magyarországon

[4] Hevesi Simon, születési és 1905-ig használt nevén Handler Simon (Aszód, 1868. március 22. – Budapest, Terézváros, 1943. február 1.) hittudós teológus és filozófus, rabbi, egyetemi tanár.  1905-ben választotta a Dohány utcai zsinagóga rabbijává a Pesti Izraelita Hitközség. Az Országos Rabbiképző Intézet tanára és vezérlő bizottságának tagja, a Magyar-Zsidó Szemle, a Hacófe, a Jabneh homiletikai folyóirat társszerkesztője, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat választmányi tagja. A magyar-zsidó társadalmi és kulturális élet egyik vezető egyénisége. Ő alapította meg az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületet, mely vezetése alatt a magyar zsidóság egyik igen jelentős kultúrintézményévé fejlődött. Élénken részt vesz a Mikéfe munkásságában is. 1927-ben a Pesti Izraelita Hitközség akkori vezetősége őt kívánta jelöltetni a felsőház tagságára, de az elektorok Lőw Immánuel szegedi főrabbit választották meg. A hitélet terén kifejtett érdemes munkásságát azzal jutalmazta meg ez után a Pesti Izraelita Hitközség, hogy vezető főrabbinak nevezte ki. Kiváló hitszónok.