2016-ban jelent meg Izraelben Shmuel Rosner könyve A zsidók: hét gyakori kérdés[1]), amelyben hét olyan témát vet fel, amely a megjelenés előtt és után is aktuális volt és marad. Egyértelmű választ valójában nem is igyekszik adni, inkább többé-kevésbé ismert lehetőségeket sorakoztat fel, ránk bízva a választást – és nyitva hagyva a lehetőséget akár általa nem említett meghatározások elfogadására.
Első kérdés: mi a zsidóság? A válaszok, éppúgy, mint a többi kérdésnél is, többoldalnyi eszmefuttatást követően, felsorolásként jelennek meg. Eszerint: főként vallás – ezt leginkább a diaszpórában élő zsidók vallják. Elsősorban nemzet – ez az izraeli álláspont. Eszmerendszer, miszerint zsidóság és zsidók két külön fogalom. Életforma. Szövetség, amellyel az Örökkévalóhoz kötődünk (hit, a parancsolatok betartása), vagy egymás közötti szövetség a történelmi kötődés által (hagyomány, közös nyelv, erkölcsi normák).
Szinte önmagától adódik a második kérdés: ki számít zsidónak? A kérdés taglalása közben bukkan fel egy idézet Isaiah Berlin orosz-zsidó származású brit filozófus (1909-1997) Dávid Ben-Gurion (1886-1973) izraeli miniszterelnökkel folytatott levelezéséből, amelyben Berlin ezt írja: az a zsidó, akit a szomszédjai – főként a nem zsidó szomszédok – annak tartanak. A többi válasz a mára aktualizálva: a zsidó nép dönti el hagyományos kritériumok, úgymint szülők hovatartozása vagy betérés alapján. Részletesen: aki zsidó anyától született, vagy aki – idézem – „az ortodox vallási törvények szerint tért be, amelyek ortodox körökön belül is vitatottak”. A következő lehetőség megengedőbb: aki az adott közösség által elfogadott úton tér be (különböző megközelítések léteznek, ki és milyen módon jogosult betéríteni). Aztán egy még megengedőbb: zsidó az, akinek legalább egyik szülője zsidó, zsidóként nőtt fel és annak tartja magát, vagy betért.
Mik a zsidó értékek – ha egyáltalán létezik ilyesmi? A Tóra és a benne foglalt parancsolatok rendszere. Vagy: a zsidó hagyomány és múltunk tanulságai, amiket fel kell fedezni, hogy azok szerint élhessünk. Vagy: manapság többnyire hasonlóak a nyugati világ értékrendjéhez – vagy ha úgy tetszik, fordítva, utalva a zsidó-keresztény alapokra.
Miért különbözünk a többi néptől, miért (finoman fogalmazva) nem szívlelnek bennünket? A zsidók a történelem során sokszor lázadtak az idegen uralom ellen (hellenizmus, római elnyomás, iszlám stb). Életvitel: elkülönülés, a többségi társadalomtól eltérő hagyományok ápolása, asszimilációs szándék hiánya. Földrajzi okok: más népek között élés. A zsidó identitás megőrzését segítette a sorsközösség-érzés, a „másság” tudata, ezért viszont el kellett szenvedni üldözést, gazdasági és kulturális hátrányokat és elnyomást. És egy keserűen ironikus megállapítás: az antiszemiták nehezen szakítanak a megszokásokkal, miért cserélnék le az évszázadokon át csépelt homokzsákot?
Ezek után miként maradtunk meg? Különösebb magyarázat nincs, minden a véletlennek köszönhető – mondhatja egy kívülálló vagy egy vallástalan zsidó. A vallásos szemlélet persze másként látja: az Örökkévaló vigyáz Izraelre, választott népére. Más vélemény: éppen a szétszóratásnak köszönhető, hogy a tragédiák ellenére, mondhatni, azok árán is fennmaradt ez a nép.
Izrael vagy a diaszpóra? Ez a következő, sokunk által sokszor feltett kérdés. A vallásos és nem vallásos felfogás találkozik ezen a ponton: Erec Israel vagy Izrael Állam az egyetlen hely, ahol teljes zsidó életet lehet élni vallási és kulturális értelemben. Izrael ma megkerülhetetlen valóság akkor is, ha az államiság szükségességének kérdése vitatott egyes szélsőséges vallásos körökben. És ugyanolyan valóság a diaszpóra is. Az, hogy erősítik vagy gyengítik egymást, szemlélet kérdése.
Végül egy kényes kérdés: létezik-e zsidó zsenialitás? Ha szemügyre vesszük azoknak a zsidó tudósoknak a névsorát, akiknek munkája az egész emberiség javára vált, megállapíthatjuk, hogy többségük elszakadt a vallástól és a hagyományoktól, ennek ellenére nem tagadták meg származásukat. Peretz Smolenskin (1842-1885) orosz származású cionista író úgy látta, hogy az, aki a zsidó néphez tartozónak vallja magát, de nem tartja be a tórai parancsolatokat, vallásos felfogás szerint vétkezett I-ten ellen – ám népe ellen semmiképpen. A kérdésre reagálva: a tanulásra helyezett hangsúly nemzedékeken át végigkísérte a zsidóságot a történelem során. Külső és belső nevelési, kulturális és politikai okai vannak a folyamatos tanulásnak – megfelelés a közösség kialakította normáknak, a sokszor elnyomott kisebbséghez tartozóként törekvés a kiemelkedésre –, amelynek meglettek a statisztikai adatokkal alátámasztható eredményei. A válaszadás – akárcsak az előző hat kérdésnél – az olvasóra vár.
Jegyzet
[1] היהודים: 7 שאלות נפוצות