A héten „Nászó” hetiszakaszát olvassuk, ez a leghosszabb a Tóra összes hetiszakasza közül a 176 versszakával.
Azonban ha ezt a tórai részt alaposan szemügyre vesszük, azt fogjuk látni, hogy valójában sok vers újra és újra ismétlődik. 4 Mózes 7: 1- 89 verseiben azokat az áldozatokat sorolja fel, amelyeket a pusztai szentély avatásakor a törzsek vezetői I’stennek ajánlottak fel.
“Volt pedig abban: egy ezüsttál, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsésze, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint; mindkettő telve ételáldozatnak szánt olajjal meghintett liszt lánggal; egy tíz arany sékeles mozsár telve füstölő szerrel; egy fiatal bika a csordából, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul; meg egy kecskebak bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Abinádáb fiának áldozati ajándéka. “(!Mózes 7: 12-17) Pontosan ez a leírás ismétlődik még tizenegyszer, mert a tizenkét törzs fejedelmei pontosan ugyanazt az áldozatot vitték. Ez az ismétlés ellentmond annak az alapelvnek, amely kimondja, hogy a Tórában egyetlen szó vagy betű sincs, ami felesleges lenne . Meglepő, miért nem csak az első vezér áldozatait sorolja fel részletesen a Tóra, és a másik tizenegy fő úr csak megjegyezve, hogy ők is pontosan ugyanazt hozták, mint az első fejedelem?!
Bár a tizenkét törzs feje mindegyike pontosan ugyanazokat az áldozatokat hozta, mégis mindegyik az egyedi gondolatait is magával vitte áldozata mellett .
A vezér mindegyike hetven sékel súlyú ezüst csészét hozott magával. A csésze mindegyik számára mást szimbolizált . Az egyikük számára a hetven sékel Jákob családjának hetven lelkét, akik Egyiptomba mentek le Józsefhez az éhség idején. Másikuk számára a Szanhedrinben ülő hetven bölcset. Harmadik számára az idejében élő hetven nemzetet. Mi ennek a fejezetnek olvasói tovább gondolhatjuk az idehozott magyarázatot. Az tény, hogy a Tóra tizenkétszer ismétli önmagát, azt bizonyítja számunkra, hogy bár tizenkét egyforma áldozatot mutattak be a pusztai Szentélyben, de az azt bemutató fejedelemre jellemző jelentéssel és egyediséggel bírtak .