„Küldj magadnak férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán földjét………” (IV.M. 13/2.)
Különös drámai helyzet! A zsidó nép ott áll az ígéret földje kapujában. Még fülükbe cseng Isten Ábrahámnak tett ígérete: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kivezettelek Ur Kászdimból, hogy neked adjam az országot örökségül.” (I.M.15/7.)
Ott voltak mind a Szináj legy lábánál, hallották Isten hangját: „Én vagyok az Örökkévaló a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából a szolgaság házából.” (II.M. 20/2.) Tele voltak bizalommal „és hittek az Örökkévalóban és szolgájában, Mózesben”. ( II.M. 14/31.) És akkor történt valami, a nép megrettent, elvesztette önbizalmát. I-ten szabad akaratot adott az embernek, rájuk bízta a döntést. Mózes se akarta megismételni, hogy „az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok!” (II.M. 14:13-14.)
Mózes zavarba került! Ekkor megszólalt az égi hang: „Küldj magadnak férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán földjét, amelyet és Izrael fiainak adok…..” (IV.M. 13/2.) Ezt I-ten nem adta parancsba, csak ajánlja Mózesnek az ország bejárását a kémek által. Midrás szerint Mózes tanácskozott az Örökkévalóval és így szólt I-ten: „Én mondom nekik, hogy jó föld, ahogy írva van: fölviszlek benneteket Egyiptom nyomorából…egy tejjel mézzel folyó országba” (II.M. 3/17.) és mivel nem hisznek nekem „ életükre esküszöm, hogy lehetővé teszem a tévedést a kémek szavaiban.” Más értelmezés szerint I-ten azt akarja mondani ezzel: „a Te és ne a nép akaratából küldj, mert ez a feladat Tőled és nem a néptől függ.” (Midras Rabba Slach 44)
Talmud Bölcsei szerint ez utóbbinak ellentmond a „küldjetek” parancs, mely értelmében a nép választotta a kémeket és nem Mózes. Bölcs Salamon mondta: „Ló szükséges a háborúhoz, de a győzelem Istennél van.” Isten mindentudásában tudja népe bizonytalanságának okát és következményét is. Ahogy a 127. zsoltárban olvasható:
„Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába vesződnek az építők, ha az Örökkévaló nem őrzi a várost, hiába virraszt az őr. Hiába néktek, ha korán keltek, későn pihentek, a gond kenyerét eszitek, így adja hívének az álmot.”
Rabbi Joszef Szoloveicsik (1903-1993) szerint a kémek esszenciálisan kémek voltak. Az, hogy rossz hírét terjesztették az országnak nem bűn, hiba volt. Hiba volt nem élni az I-ten által kínált ígérettel. A nép a tóra parancsolatait egységesen a „megtesszük és meghallgatjuk” felkiáltással fogadta el. Az út ki volt jelölve…..I-tennek célja volt népével: „…ti lesztek számomra papok birodalma, és megszentelt nép!” ( II.M. 19/6.)
A nép emlékezett: „…felemeltelek benneteket sasszárnyakon és elhoztalak benneteket magamhoz…” ( II.M. 19/4) Mindössze tíz eltévelyedett kém hamis jelentése elég volt, hogy a nép még negyven évig a pusztába maradjon! Nem bűn: hiba volt!
„Mert nem ellenség gyaláz engem, azt még elviselném, nem régi gyűlölőm nagyzol most fölöttem, elbújnék előle. Hanem te, halandó (kémek), mint én magam, vezérem meghittem” ( 55. Zsolt. 13-14.)
Rabbi Mose ben Maimon (Majmonidész 1137-1204) a helyzet racionális értékelése alapján magyarázza: „Nem elvárható az embertől, hogy rögtön az után, hogy kiszabadult a fogságból és mentes lett a rabszolgamunka terhétől, azonnal óriások ellen harcoljon”. Ez releváns, ellenben az igazsághoz hozzátartozik, hogy az „óriások” valójában nem Izrael földjén voltak, hanem az emberek képzetében léteztek. Más, egy sokkal líraibb magyarázat szerint, a kémek nem akarták, hogy Izrael fiai bemenjenek az Országba. Mentségükre legyen…..tudták, hogy Mózes nem mehet be velük, és úgy vélték a népnek még szüksége van Mózes tanítására, mert még nem elég erősek, idő kell ahhoz, hitükben megerősödve, birtokolják az Ígéret földjét. (Midras Rabba Slach 45)
