Az alábbiakban a modern héber, újhéber vagy ivrit nyelvről esik szó. Ez az a nyelv, amelyet Eliézer Ben-Jehuda és társai támasztottak fel és újítottak meg, és amely a bibliai héberből táplálkozik, de – különösen nyelvtanában – különbözik tőle.
A héber ábécé 22 karakterből áll, ezek közül azonban öt betűt a szó végén másként írunk, mint szó elején vagy közben, hármat másként ejtünk, ha pont van benne, illetve, ha nincs, egyet pedig, ha jobb vagy bal oldalt van fölötte a pont. Aztán pl. a „váv” betűt ejthetjük v-nek, o-nak vagy u-nak. Mindezen túl ott vannak a vonallal, ponttal és egyéb jellel lejegyzett magánhangzók (és az ún. félhangzók), ezeket kezdő nyelvkönyveken kívül csak szent könyvekben (Ószövetség, imakönyvek stb), gyerekkönyvekben és verseskötetekben írják ki. Szóval a 22 karakter mellett van még mit tanulni ahhoz, hogy olvasni tudjunk. A jó hír: nincs kis- és nagybetű!
A kezdőknek írt, talán legjobban felépített, több kiadást megért nyelvkönyv a kétkötetes Héber nyelvkönyv kezdőknek. Részleges hanganyag is készült hozzá CD-n, ennek ellenére nem ajánlatos egyedül tanulni; jól jön a külső kontroll. Itt-ott elírást találni a fordításnál, de a nyelvtani részek hasznosak, a szókészlet jól használható – mint tudjuk, fölösleges szó egyetlen nyelvben sem létezik, de nyilván nem az irodalmi kifejezések vagy a szleng azok, amiket az elején meg kell tanulni. Ebből másoltam ki az alef-bétet. Jobboldalt, a kereten belüli első oszlopban vannak a nyomtatott betűk, a többi az írott. Utóbbinál külön figyelemre méltó, hogy nyilakkal jelölik a leírásuk irányát. A kereten kívül láthatjuk a betűk számértékeit, ezzel a készlettel bármilyen számot le lehet írni. Azok számára, akik ismerik az ősi magyar rovásírást, nem lehet szokatlan a jobbról balra haladó lejegyzés.
Az írott és a nyomtatott alef-bét között szembetűnő a különbség, ezért általában felvetődik a kérdés: milyen sorrendben tanuljuk meg őket? Izraelben az első osztályban (‘כיתה א kitá alef) a gyerekek az írottal tanulnak írni és a nyomtatottal olvasni, így párhuzamosan gyakorolják a kettőt. No persze jóval könnyebb anyanyelvi környezetben, ahol nap mint nap a szemük elé kerülnek a legkülönbözőbb feliratok, de az interneten nem probléma héber szöveget találni. Nem is árt keresgélni, hogy több betűtípust is megismerjünk, amint a nyelv dallamának megszokásához nagyban hozzájárul, ha hangfelvételeket hallgatunk akkor is, ha az elején csak egy-két szót értünk belőle. A héberben a szavak döntő részénél az utolsó vagy az azt megelőző szótag a hangsúlyos, ezt külön meg kell szokni a magyarul beszélőknek. Az izraeli rádió hírolvasói és riporterei többnyire hibátlanul beszélnek, a legnépszerűbb adás itt hallgatható.
Amint a fenti sorokból kiderült, a számokat betűkkel is szokták jelölni, mivel a héber ábécében minden betűnek számértéke van. Érdemes ezeket már az elején, a betűkhöz kapcsolva megtanulni, hasznunkra lesz akár ószövetségi szövegeknél (tórai szakaszok, zsoltárok stb. számozása) vagy a sírkövekre vésett halálozási dátumok megfejtésében, akár a hétköznapi életben: betűjellel számozzák pl. a hét napjait vagy az emeleteket. Amit fentebb elkövettem a zárójeles résznél, nem érdemes átvenni, azaz nem tanácsos latin betűkkel átírni a héber szavakat, mert késlelteti az eredeti szöveg olvasásának elsajátítását.
Egy példa a számok leírására: az idei év 5783. Az ötezrest az ötnek megfelelő betűvel írjuk le, mellé egy aposztróf kerül (vigyázat, a klaviatúrán ne tévesszük össze a jod betűvel). A 700-at úgy rakjuk össze, hogy 400 és 300 (általános szabály: mindig a nagyobb számértékű betű kerül előre). A 80 és a 3 sima ügy, az utolsó betű elé kettős aposztróf kerül. Tehát a teljes évszám: ה’תשפ”ג. Teljes, mert általában az 5000 elmarad, akkor pedig így fest: תשפ”ג.
Még egy lényeges dolog a számoknál. A kétjegyűeket, ahogy előzőleg a 83-at, egyszerűen egymás után írjuk le, kettős aposztróffal elválasztva egymástól (tízes plusz egyes helyiértékű), de van két kivétel: a 15 és a 16. Mindkettő az Örökkévaló nevének leírására emlékeztet, ezért így változtatták meg: 9 és 6, azaz ט”ו (összeolvasva: tu; a svát hó 15-én tartott fák újévének ünnepe így lett tu bi’svát), valamint 9 és 7, azaz ט”ז.
