Most már határozottan állíthatjuk, a kissé hűvös tavasz után végérvényesen berobbant hozzánk is a nyár. Ennek örömére olyan zsidó származású zeneszerzők klasszikus műveiből hozunk válogatást, amelyeket a nyár ihletett. Megidézzük a vízpartokat, a nyári mezőket, lugasokat és kerteket. Aki épp nyaralását tölti, az ötletet meríthet cikkünkből egy kis háttérmuzsikához, aki pedig még csak tervezi a szabadságot, vagy netán otthona hűvösét, esetleg a kertet választja pihenése helyszínéül, azt egy belső utazásra invitáljuk az alább bemutatott zeneművekkel.
A mostani összeállításban szinte kivétel nélkül dalokkal találkozhat a kedves olvasó. Kiegészítésként egy-két, más műfajú alkotás kerül még megemlítésre. Így hát kezdjük is a sort a dalirodalom igazi fellegvárának számító romantikával. Természetesen az előző zenei korszakok is ontották magukból a szebbnél-szebb dalokat – elég csak a bécsi klasszika bájos alkotásaira gondolni – de a nagybetűs líderisztika a romantika korához köthető. Schubert e tekintetben korszakalkotó volt, és nagy hatással volt kortársaira és az őt követő zeneszerzőkre egyaránt. Közéjük tartozhatott Giacomo Meyerbeer is, zsidó származású német zeneszerző, Schubert kortársa. Bár Meyerbeer első sorban a francia nagyopera mestereként vált híressé, más műfajokban is alkotott. Oratóriumokat, kantátákat és dalokat is szerzett. Míg előzőeket francia és olasz stílusban írta (például az olasz bel canto stílus és Rossini nagy hatással volt rá), addig az utóbbi műfajban a német karakterjegyek figyelhetőek meg.Hallgassuk meg a ’Die Rose, die Lilie, die Taube, die Sonne’ című dalát! E címben a felsorolás mintegy megalkotja a nyár esszenciáját: Rózsa, liliom, galamb, nap. Vagyis a nyár illatai, fény és szerelem. A dallamban a játékosság és érzelmesség váltakozik és keveredik, ezt igyekszik lekövetni az énekhangot megtámogató zongorakíséret is: staccato-k és nagyobb ívű legato-k váltják egymást.
A rovat előző cikkeiben, több ízben is előfordult, hogy Mendelssohn zsenialitását dicsértem acapella – vagyis kíséret nélküli – többszólamú vokális kamaraműveit illetően. Édes kényszer, hogy ez alkalommal is elő „kell” hozakodnom egy kiváló alkotásával. A Sommerlied, vagyis a Nyári dal egy négyszólamú, kizárólag férfihangra íródott quartett. A zenét Mendelssohn Goethe versére komponálta. A darab egy hat dalból álló mű része, sorrendben a harmadik. A linkre kattintva a Sommerlied a hetedik perctől hallható, a videón a kotta is szemmel követhető a mű hallgatása közben:
A dallam a nyári szellő lágyságát, frissességét idézi, nem is csoda, hiszen a költő is kitér erre szövegében: „Mint a bokrok között / A szelek oly frissek!” , a tartott hangok a basszusban pedig a bogarak zümmögését juttathatják eszünkbe. A második versszak ugyanakkor némiképp mérsékeltebb lendületű, ugyanis a nyári természet élettől lüktető nyitott terét szembe állítja a sötét szoba zártságával, amikor és ahol a költői én a szeretett személlyel találkozott.
Ahogy azt már a cikk elején előrevetítettem, a felsorolásban találkozhatunk ’kakukktojással’ is. Ugyanis Mendelssohn egy másik műve kihagyhatatlan, ha a nyárról van szó. Ez pedig nem más, mint a Szentivánéji álom című kísérőzene. Zenekarra, kórusra, szólistákra, és természetesen Shakespeare azonos című drámájához íródott. Azt hiszem, a nyári napfordulón játszódó szerelmes történet mindenki számára ismerős. A zeneszerző két ízben komponálta az anyagot. Először 1826-ban mindössze egy nyitányt írt, majd azt bővítette többtételes zeneművé bő tizenöt évvel később. A különböző tételek a felvonások között hangoztak el intermezzoként, vagy felvonást nyitottak meg. Vannak közöttük pusztán hangszeres tételek, olyanok is, amelyekre a színész rábeszélt, illetve olyanok, melyekben énekelnek. A leghíresebb rész, mely mindenki számára ismerősen kell, hogy csengjen, az az esküvői induló. Tudták, hogy ebből a műből való?
Ebből és egyes részekből többek között maga Liszt Ferenc és készített zongoraátiratot.
Ahogy elérkezünk a századfordulóhoz, Gustav Mahler csodálatos örökségéből ragadhatunk ki egy dalt, ami a nyár egy egészen intim hangulatát tárja elénk. Az ’Ich atmet einen Lindenduft’, vagyis ’Hársillatot lélegzek be’ kezdetű dal a Rückert dalciklus egyik darabja. A ciklus neve is sugallja, hogy Mahler Friedrich Rückert költő verseire komponálta meg ’orchestral lied-jeit’, vagyis zenekari kíséretes dalait. Engedjenek meg egy talán túlságosan is szubjektív véleményt, de ez a mahleri dalciklus a dalköltészet egyik csúcspontja, ahol az énekszólam (szólista) és a zenekari kíséret, illetve a zene és a szöveg is a legtökéletesebb módon szolgálja és egészíti ki egymást.
A zsidó származású osztrák zeneszerzők sorában Mahlert Arnold Schönberg követi, Mózes és Áron című operájáról már részletesebben is volt szó. Ezúttal Opus 48-as számú, Három dal énekhangra és zongorára című művével ismerkedünk, melyet 1933-ban komponált. Ebből az első darab a ’Sommermüd’ vagyis Nyári fáradtság’. A nyomottságban ott a remény is, a jelenben a jövő, az idő megfoghatatlansága. Ezt a megfoghatatlanságot próbálja lebegő, atonális dallamával megfogni a zeneszerző:
Újabb ’kakukktojásként’ érdemes megemlíteni Schönberg másik művét is, ami ugyan tisztán hangszeres darab, de címe alapján annál inkább nyári: ’Summer morning by the lake’, vagyis Nyári reggel a tónál.
A vizeket hozza hozzánk közelebb Gerald Finzi angol zsidó zeneszerző is Summer schemes (Nyári programok) című dalában. A dal egy tíz darabból álló dalciklus része, melyet Finzi 1928 és 1935 között komponált Thomas Hardy verseire, Föld és Levegő és Eső címmel, bariton szólóra és zongorára. A dalciklus premierje 1945-ben volt a londoni Nemzeti Gallériában.
Természetesen nem feledkezhetünk meg magyar vonatkozásról sem a huszadik századi dalköltészetben. Ligeti György – aki kora legnagyobb hatású zeneszerzőinek egyike – is írt dalt a nyárról. Semmi sem bizonyíthatja ezt jobban a tömör és nyilvánvaló címnél: Der Sommer – A nyár. Friedrich Hölderlin versére 1989-ben komponált zenét – szoprán hangra és zongorára, a mű premierje 1995-ben volt.
A német romantika költője a nyári természet pompájáról és kiteljesedéséről beszél, miközben felsejlik az idő lassú, folyamatos ütemes múlása is, ahogy a napsugarak bejárják fényükkel a tájat. Ezt a képet a zongorakíséret és időnként az énekszólam hangról hangra lépegetése kiválóan érzékelteti.
Schoenberg és Ligeti után –ha szabad ilyet mondani – evezzünk egy kicsit dallamosabb vizekre. Populárisabb dallamok kerülnek terítékre, melyek nagyobb tömegeket is megmozgattak az idők során, nem csak a klasszikus kortárs zene vájtfülű hallgatóit.
Nem ez az első alkalom, hogy az amerikai Leonard Bernstein nevével találkozhat a rovat kedves olvasója. A Candide és a West Side Story zsidó származású szerzője igazi mediterrán nyári szerenádot komponált nekünk Piccola serenata, (Kis szerenád) címmel. A nyárra csupán a zene hangulatából következtethetünk, ugyanis szövege egyszerű halandzsa. De ugye, hogy mennyire egy szerelmes nyári éjszakáról énekelnek nekünk?
Bernstein írt még egyéb nyári hangulatú, szerelmes dalokat, úgynevezett barcarolákat (a velencei gondolások által énekelt népi jellegű dalok, barca=bárka), amiről máris eszembe jut Jacques Offenbach német származású francia zeneszerző még 1882-ben komponált világhírű Barcarolla-ja utolsó operájából, a Hoffmann meséiből. A jelenet – duett – egy forró éjjelen játszódik a romantikus Velencében. ’Szép éjszaka, a szerelem éjszakája…’
Offenbach a romantikus francia operett alakja is volt, vagyis könnyedebb hangvételű műveket is írt, bár ez az 1882-es Hoffmann meséi opera. Ugyanebben az évben viszont megszületett a mi Kálmán Imrénk, aki az osztrák-magyar operett zászlóvivője lett. Hány nyári estén, szabadtéri színpadon hallhattuk már a Csárdáskirálynő, a Cirkuszhercegnő vagy Marica grófnő slágereit?
De hogy egy kis kitérő után visszakanyarodjunk a huszadik század amerikai vonalára, Bernstein után engedjék meg, hogy a másik zeneszerző-óriással, George Gershwinnel zárjam a nyári tematikájú zeneművek sorát. Az általa írt és 1935-ben bemutatott, első jazz-operában, a Porgy és Bess – ben található a világhírű (bölcső) dal, amelyet azóta megszámlálhatatlanszor dolgoztak fel a huszadik és huszonegyedik század hangszeres és énekes előadói. A zene az afroamerikai folklórból merítkezik, a történetben az anya ekképp csitítja síró gyermekét, dalával igyekszik alvásra bírni őt. Summertime – Nyáridő az eredeti formájában:
… és Ella Fitzgerald verziójában:
