210 éve született Natonek József, az első cionista rabbi

Egy Komárom-Esztergom megyei, ma is alig több, mint ezer főt számláló településen, Kömlődön született 1813-ban. Pontosabb születési dátumot sem magyar, sem héber nyelvű forrásokban – ahol egyébként bőven van róla olvasnivaló – nem lehet találni.

Zágrábban, majd Nicholsburgban tanult; rabbidiplomát 1839-ben Pozsonyban, a Chatam Szofer jesivájában kapott. Előbb tanítóskodott, aztán Jászberényben helyezkedett el rabbiként, de 1860 nyarán egy prédikációjáért feljelentették, és ennek következményeként elvesztette állását. A szószékről felszólította ugyanis a közösséget, imádkozzanak azért, hogy a zsidóságot ne egyenjogúsítsák, hiszen hazájuk nem Magyarországon, hanem Erec Israelben van.

A következő évben Székesfehérváron lett rabbi. Itt adta ki Ábir Amiéli álnéven „Messiás, avagy értekezés a zsidó emancipációról” című vitairatát, amelyet elkoboztak, mivel – önmagához hűen – az egyenjogúsítás ellen emelt benne szót. A valószínűleg egyetlen megmaradt példányra 1958-ban bukkantak rá a Széchenyi Könyvtárban; másolatát elvitték Izraelbe, ahol újra kinyomtatták és héberre is lefordították. Emellett természetesen más irányú munkái is voltak. Pauer József székesfehérvári érsekkel közösen belefogott egy ötnyelvű, héber-magyar-latin-német-francia szótár összeállításába, amelynek csak az első kötete látott napvilágot.

A politikai cionizmust, amelynek Natonek volt az első magyarországi hirdetője, az különbözteti meg a vallásos cionizmustól, hogy az ősi földre való visszatérést nem a Megváltó eljöveteléhez köti, hanem – jobbára aktuális történelmi okokból, lásd zsidóüldözés – szükségét látja a zsidó nemzeti otthon létrehozásának. Ez pedig a nemzeti érzelmeknek megfelelően (ebben egyetért a vallásos irányzattal) Cion országában, Jeruzsálem központtal valósulhat meg. Míg egy fél évszázaddal később Herzl Tivadar buzdító jelszót talált a cionizmus elfogadtatására – Ha akarjátok, nem mese –, addig Natonek József jelmondatából kiérződik valamiféle indulatos prófétai fenyegetés: „Ha nem hiszitek a nemzeti állam feltámadását, a hitetlenség bélyegét érdemlitek.”

1861-től kezdve Natonek minden idejét a zsidóság Palesztinába tervezett visszatérése ügyének szentelte. Ennek eredménye többek között a fentebb említett, álnéven írt tanulmánya. További két, cionista eszmét hirdető kortársa nevét kell megemlíteni az övé mellett: Moses Hess filozófus és Cvi Hirsch Kális Cher rabbi. Az előbbi helyeselte Natonek programját, az utóbbi viszont túlzónak találta. Az erec israeli letelepedésre kidolgozott terv három pontból állt: a zsidóság népként való elfogadtatása, a független nemzeti otthon megteremtése az ősi földön és a választott nép feladatának betöltése a népek nagy családjában.

1867-ben Natonek Isztambulba utazott (mint évtizedekkel később Herzl Tivadar), hogy elnyerje a szultán támogatását az erec israeli földvásárláshoz és védelmet kérjen a zsidókat fosztogató arab bandák ellen. Az uralkodó külföldi körúton volt, és Natonek súlyosan megbetegedett, amíg a visszatérésére várt, így dolgavégezetlenül haza kellett térnie.

1872-ben német nyelvű folyóiratot adott ki Das Einige Israel (Egységes Izrael) címmel. Minden bizonnyal ez volt a világ első cionista folyóirata, amely sajnálatos módon még ugyanabban az évben megszűnt. Natonek életrajzírója, Frenkel Bernát szerint az első előfizetők között volt Herzl Jakab, akinek akkor 12 éves fia, Tivadar találkozhatott a cionisták úttörőjével, akitől az első ismereteket szerezhette az akkor még viszonylag szűk körben terjedő eszmékről. Kétségtelenül van hasonlóság kettőjük életútja között, de hogy Herzl későbbi munkásságára hatással volt-e elődje, azt ma már nehéz lenne megmondani.