A Tóra történetei között két esetben kérték a zsidó népből néhányan egy törvény újraértelmezését. Mózes a kéréssel az Örökkévalóhoz fordul, ami után I-ten az adott törvényhez kiegészítő szabályozást rendel.  Egyik Peszach kérdésében történt, arra az esetre, ha halott által tisztátalan állapotba kerülve valaki nem tarthatja meg az ünnepet annak rendelt idejében. (lásd IV.M. 9/4.) A másik Celofhád lányainak Mahlá, Noá, Hoglá, Milká és Tircá esete, akik apjuk halála után kérik Mózest: „Adj nekünk örökséget atyáink testvérei közt!” (IV.M. 27/4).

A bibliai korban és azt követően sokáig a birtokjog a férfiakat illette. Nők nem örökölhettek. Annak családi birtoka, akinek csak leánygyermekei születtek, a törzs tagjai között került felosztásra. Celofhád lányai a törvény igazságtartalmát megkérdőjelezve Mózes elé léptek:

„Atyánk meghalt a sivatagban, de ő nem volt azok csapatában, akik összesereglettek az Örökkévaló ellen, Korách csapatában, hanem a maga vétkében halt meg és fiai nem maradtak.” (uo. 27/3.)

Meir Szimha dvinszki rabbi (1843-1926) szerint Celofhád bölcs lányai ismerték az öröklési jog más törvényeit is, miszerint „a királyság által kivégzettek ingóságai a királyságé lesznek.” Konkrétan azt hangsúlyozták örökösödési igényük bejelentésekor, hogy apjuk nem vett részt Korach lázadásában, hanem „a maga vétkében halt meg.” Érdekes felvetés, hiszen a törvény úgy rendelkezett, hogy a Bész Din (bíróság) által kivégzettek ingóságai az örököst illetik. Az érvelés logikája az volt, hogy apjuk saját vétke okán, „Égi Bíróság” döntése által halt meg.  Ha I-ten, akit a Bűnbánó ünnepeken „Királynak” nevezünk, és aki kegyelmet gyakorolhat minden teremtményén, a döntést átengedte az „Égi Bíróságnak”, annál is inkább megilleti őket apjuk öröksége.

Rabbi Nátán szerint a lányok joguk megerősítésére azzal is érveltek, hogy a nők vallásosabbak, mint a férfiak. Az ő érdemeik miatt szabadultak ki a zsidók Egyiptomból. Az aranyborjú készítéshez, nem adták ékszereiket, és végül távol álltak a kémek negatív érveléseitől. (Szanhedrin 48b)

Miért közvetítette Mózes a lányok kérését az Örökkévaló elé, miért nem döntött önállóan? Rabbi Joszef Bábád (1801-1874) Minchát Chinuch könyvében úgy magyarázta, hogy Mózes el akarta kerülni megvesztegetéssel vádolhassák.  Vesztegetés történhet pénzzel és szavakkal is egyaránt. A lányok kihangsúlyozták, hogy apjuk nem vett részt Korách lázadó gyülekezetében, mely „összegyűlt az Örökkévaló ellen”, hanem „saját vétke által halt meg.” Mózesben ezt hallva felmerült, érvelésük- esetleg- befolyásolhatja döntésben, így képtelen elfogulatlan döntést hozni. Jobbnak látta I-tenre bízni a döntést!  I-ten így szólt Mózeshez: „Ne vond meg a jót gazdájától, midőn kezed hatalmában van, hogy megtegyed!” (Péld. 3/27) Ezután Mózes átengedte Celofhád örökségét lányainak.

Úgy néz ki, Celofhád lányainak érdemes volt harcolni atyai örökségükért, mert megkapták azt, sőt! Ezért csupán férfiak haltak meg a pusztában, a nők mind bemehettek az Ígéret Országába. (Talmud uo.)