Mózes, a zsidó nép vezetője és tanítója, Egyiptomból való kivonulást követő negyven éves vándorlás végén felidézi a nép negyvenkét pihenő táborhelyeit. A hosszú vándorlás problémái, a sok nézeteltérés nem a vándorlás közben hanem a táborozás helyein történtek.
Érdekes, ezeket a táborhelyeket, vándorlásoknak nevezi Mózes. Az első állomás-„vonulás” valóban Egyiptom országából történt az első táborhelyre, de ezt követően minden egyes vonulás az azt megelőző állomást hagyja maga mögött…
Rabbi Iszrael ben Eliezer (1698-1760), a haszidizmus megalapítója, -akit a világ Báál SémTov néven ismer- szerint, a negyvenkét állomás, az ember életének 42 aktív évének
„életutazásait” fejezi ki. Mindannyiunk életünk során állomásról-állomásra haladunk. A „tudatos élettervezés” célja a fejlődésnek kell lennie, érzékenységünkben, jóságban etikai és morális tisztaságban kell lennie. Csak e célok szem előtt tartásával tudjuk legyőzni korlátainkat, túllépni adott helyzetünk határvonalait. Az „életszakasz vonulás” szimbolikus
„egyiptomi kivonulás” részeke. Egyiptom héber neve Micrájim. A név a „mecárim-korlátok- kifejezéssel rokon. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy életünk minden periódusában, állomásról, új állomás felé haladva saját Egyiptomból való kivonulásnak kell tekintenünk! (Pszáchim 116b),
„Legyőzve” saját Egyiptomi rabságunkat, leszünk képesek legyőzni önzéseink, irigykedéseink kishitűségünk, lustaságunk, passzivitásunk korlátait. Tudatunkat a továbbhaladás és emelkedés meggyőződéses pozitivitására edzve, túl kell (és lehet) lépni azon, ami volt, és aktív módon kell fogadni azt ami jön, amit hoz a következő állomás.
„Örök tűz égjen az oltáron, ne aludjon ki” olvassuk a Tórában (III.M. 6/6) „ még a ”vonulások” alatt sem”- teszi hozzá a jeruzsálemi Talmud.
A Genezis könyvében áll: „..a bűn ajtódnál hever” (4/7) Az ember saját környezetében
kevésbé valószínű, hogy vétkezne. Még ha hatalmába is keríti a rossz ösztön, legyőzi, mert attól tart, hogy barátai, ismerősei tudomására jut. Más a helyzet, ha úton van, ahol nem ismeri senki. Tudja, hogy bármit megtehet, mert senki személyében nem fogja elítélni. „ajtódnál hever a bűn”, vagyis amikor elhagyod lakhelyed, nagyobb az esélye, hogy vétkezz. „Boldog, aki féli az Örökkévalót, aki az útjain jár”, (128.Zsolt/1) azaz, amikor úton van az ember, még annál is inkább fegyelmezze önmagát. Erre tanít: „ Rabbi Jehuda a Fejedelem mondta: „tartsd szem előtt, hogy mi van feletted: látó szem, halló fül valamint, hogy tetteidet könyvbe jegyzik.” (Ávot. 2/1)
Történt egyszer, hogy egy jómódú haszid látogatta meg rebbéjét, a Mezricsi Mágidot. Házába érve döbbenten tapasztalta, hogy milyen szerény körülmények között él a híres rabbi. „Mester!” – kérdezte – „Hogyan lehetséges, hogy nem jut több otthonod szépítésére? Miként van az, hogy híveid támogatása nem elegendő emberséges, tisztességes körülmények megteremtésére, kényelmes bútorok beszerzésére?” „Mond!” – vágott vissza a Rebbe – „Te jobb helyzetben vagy? Hol vannak a te bútoraid? Csak egy szerény bőröndöt látok a kezedben?!” „Jó, rabbi, de én most éppen utazás közben vagyok.” – válaszolt a haszid. „Hát ez az” – zárta rövidre a Rebbe – „én is folyamatosan úton vagyok.”
„Boldog, kinek hiba nélküli az útja, akik az Örökkévaló Tórájával mennek”. (119 Zsolt/1)