Mózes érezte, hogy élete vége felé közeledik. Ő is ahhoz a generációhoz tartozott, melynek nem adatott meg, hogy a negyven évi pusztai vándorlás után bemehessen az „Ígéret Földjére”. Mózes tanítómester saját bevallása szerint: „ „…és esdekeltem az Örökkévalóhoz …hadd lássam azt a szép országot…” (V.M. 3/23-25.)
A Váeszhanan „könyörögtem” szó számértéke 515. Midras Rabba Dvorim szerint
Mózes ennyi alkalommal tett kísérletet Isten döntésének megváltoztatására. „Isten ezután mondta Mózesnek: „ha még egyszer kéred, teljesítenem kell kérésed!” Mózes azonban nem élt a lehetőséggel! Mi lehetett az oka, hogy feladta, álma beteljesülését? A midrás szerint Isten elárulta, hűséges szolgájának milyen feladat vár rá, miután átlépi Izrael határát: jóval Salamon király előtt Neki kellett volna felépítenie a jeruzsálemi Szentélyt! Ez nem is okozott volna problémát a zsidó nép vezetőjének, ám az Örökkévalónak más volt a nézőpontja és mondta: „….Ha te építed fel a Szentélyt, akkor azt soha nem lehet lerombolni.” Mózes döbbenten áll a kérdés előtt! Ekkor Isten megmagyarázta: „Ez azért probléma, ha a zsidó nép vétkezik, hogyan tudom majd megbüntetni ha a Templom elpusztíthatatlan? Mózes megértette, átérezte a Szentély lerombolásának jövőbeli tragédiáját, de felfogta azt is, amit áldásban foglalunk: „Áldott legyen az Örökkévaló, kinek szavára lett minden” Isten akkor mondta: „Lásd, rendelek e mai napon a nemzetek és királyságok fölé, hogy kiszakíts és leronts, hogy pusztíts és rombolj, hogy (utána) építs és plántálj.” (Jer. 1/10.) Mózes rájött, bekövetkezik a tragédia, de az megújulást, építés követ. Mózes bölcsességgel elállt a további fohász elmondásától, mert fontosabbnak érezte népe biztonságát saját vágyainak teljesítésénél.
A fenti mondatot mindig a nagy gyásznap, Tisa B’Av-ot követő Szombaton olvassák fel. Ezt a Szombatot a prófétai rész kezdő szavai alapján „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet” (Jes. 40/1) Sábbát Náchámunak, azaz „vigasztalás Szombatjának” nevezik, A Talmud bölcsei tanítják, hogy maga a Sábesz vigasztal, a Szentély lerombolása miatt: ha egy adott generáció lélekben nem építi fel a Szentélyt , az olyan, mintha az adott nemzedék idejében rombolták volna le.” (Talmud Jer. Joma 1/1)
„Mestereink tanították, amikor elpusztult a Szentély összegyűltek a fiatal papok, kezükben ott volt az elpusztított Jeruzsálemi templom kulcsa. Majd felmentek a lerombolt Templom tetejére és így szóltak: „Világ Ura…átadjuk Neked ezt a kulcsot. Megfogták a kulcsot és feldobták a magasba. És fentről a magasságból egy kéz nyúlt alá, mely megfogta
a kulcsot és Magához vette azt.” (Talmud Taánit 29a.)
A „kulcs” Isten kezében van! Ha bezár egy ajtót, kinyit egy másikat!